Ma csak egy meccs lesz, mert valami iszonyatos fáradtság tört rám. Nem teljesen értem, hogy miért, de azt vettem észre, hogy egyre csak tolódnak el a napjaim hajnal felé.
Amíg normál eseten elég fél nyolckor kelnem reggelente, és az is szendvedős, mostanában magamtól pattanok ki az ágyból öt magasságában. A reggel tízes napindító meeting gyakorlatilag a nap közepe lett. Másnál is ennyire átalakult az üteme az évek alatt megszokott ébredésnek és alvásnak?
Most (délben) először érzem azt évek óta, hogy tudnék kicsit szunyókálni nap közben, viszont egytől megbeszélés, tehát nem tehetem. Talán majd utána. (Persze, hogy kettő és három közöttre jelentkezik be a futárcég az új székemmel.)
“Koronanapló 11. nap” bővebben
