Kommentár // Csak a Kispest!

Örülünk, Srácok?

Tegnap Öcsém vittem autóval a városban valahova, mikor meséli, hogy pénteken és tegnap is járt a Bozsiknál, ég és föld hangulatban: egy nappal meccs előtt látta edzeni a csapatot, és a gyomra össze volt szorulva – tegnap pedig már kihalt a Bozsik, és a gyerekkori nyári szünetek nyugalma borult rá (a stadionra is és Tesóra is), mint gyerekkorunkban. Mikor ezt mesélte, a Soroksáira kikanyarodva velünk szemben épp elvánszorgott egy tehervonat, én pedig rápillantva azt éreztem: viszik el a vagonok a tavaszunk emlékét. Azazhogy az emlékét azt pont nem: az örökre megmarad! „Örülünk, Srácok?” bővebben

Igazán szomorúak akkor leszünk, ha a tegnapi nap mögé nézünk

Bármilyen szempontból. Igen.

Nekem úgy mostanáig tartott a lehiggadás, kábé, tegnap még csak permanensen fröcsögtem Öcsémnek, Faternak, Hantának, Ábelnek meg Viktornak, este meg otthon a falnak. Nyilván ezzel nem voltam egyedül.

És mondom, a legrosszabb az, ha túl az első fölinduláson elkezdünk egy kicsit gondolkodni hogy mi miért történt… „Igazán szomorúak akkor leszünk, ha a tegnapi nap mögé nézünk” bővebben

Remek ősz pipálva; felkészül a nyugodt tél, a higgadt tavasz és a …. nyár hármasa!

Elég nagyot fordult velünk a világ hónapok alatt, a langyos lábvíz-állagú kiégettségből jött hirtelen a semmiből (nem egészen a semmiből persze, volt itt azért egy jó egy-másfél éves építkezés, sőt a gerinc még régebb óta pallérozódik, de a Cordé évek kisiklását nem számítanám hozzá a jelen szárnyalás szerves előletébe) váltott csodába a mostani őszi szezon, aminek a végén olyan magasan vagyunk, hogy szédülök, ha lenézek. Az a baj, hogyha felpillantok, mégjobban… inkább be is hunyom a szemem.

Szezonértékelés következik, de a szolgalelkű eseményleltár helyett inkább csapongó gondolatokkal, aminek a végére szinte azon korba repülök vissza, amikor a címkép slágere büntetett a rádiókból. „Remek ősz pipálva; felkészül a nyugodt tél, a higgadt tavasz és a …. nyár hármasa!” bővebben

Átkozódásból Lanza-RELOAD, azaz néhány szó a tegnapról és még inkább a holnapokról

"Lanza comeBACK", írná egy angol Hegyi Iván (fotó: hatharom.com) — „Lanza comeBACK”, írná egy angol Hegyi Iván (fotó: Babar – 1909foto.hu)

Három év. Ez jutott eszembe ma reggel, a fekete Tiszámat kötve be munkába indulás előtt; a cipőt ugyanis azon a tavaszon vettem, amikor Lanza ideigazolt, és akkor hordtam először, mikor Kaposvárra kísértük le a csapatot és a talján ott végre, először betalált (győztes gólt szerezve, ezt még további négy követte azon a tavaszon). Azóta sok idő telt el, a cipőm megkopott, de még tartja magát. Reméljük, Lanza is. „Átkozódásból Lanza-RELOAD, azaz néhány szó a tegnapról és még inkább a holnapokról” bővebben

„Így van, ezt kell csinálni…”

… ordította a Samp elleni hazain Vitray a közvetítésben Pisont Pista góljánál, valamint mi tegnap a korzókorlátnál két esetben is. A tegnapi meccs legnagyobb pozitívuma nekem ez a két momentum volt. Mindkettő Eppel lábáról indult, és Kemenes mindkettőt csak nézte, annyi eséllyel, mint amekkora az oddsa Dzsudzsáknak egy Bundesliga-szerződésre a következő 15 évben, jelen állás szerint. „„Így van, ezt kell csinálni…”” bővebben