Mastodon

Címke: Mezőkövesd

Ritkán nyerünk a Mezőkövesd ellen, most viszont attól függetlenül is kellene, hogy pont a Mezőkövesd az ellenfél

Honvéd–Mezőkövesd @ Bozsik, vasárnap 17:00

Hát igen, újra megy az ígérgetés. „Ki kell javítanunk (…) száz százalékos teljesítmény (…) bla-bla-bla (…) szurkolók támogatása (…) nem játszhatunk így (…)” és a többi.

Ilyen ez a klubmédia. Most mit mondjon szerencsétlen? Hogy jó úton járunk? Mert nem, látjuk, hogy nem. Hogy képtelenek vagyunk idegenben nyerni, és azok a pontok nagyon kellenének a feljutáshoz? Tudjuk, egyrészt látjuk, hogy nem megy, másrészt mi is ki tudjuk számolni, a hazai 15*3=45 nem elég semmire.

Mondani viszont kell valamit, mert olyan sincs, hogy egy klub ne kommunikáljon. A lakossági tartalom még akkor is fontos, ha tartalmilag iszonyatosan kínos. Ez van.

„Ritkán nyerünk a Mezőkövesd ellen, most viszont attól függetlenül is kellene, hogy pont a Mezőkövesd az ellenfél” bővebben

Bajnok lehet a Kisvárda, bentmaradhat a Honvéd

Első meccslabda a bentmaradáshoz.

Egészen a 27. fordulóig kellett várnunk, hogy először lehessen beszélni a bajnoki címről, és így legalább az egyik feljutóról. A másik feljutó kérdése egyelőre nyitott, mivel 12 pont van még a rendszerben, és a második-harmadik helyeken fordulók óta beállt egyfajta pontegyenlőség, miközben a negyedik-ötödik is mindössze 3-5 ponttal van lemaradva.

A címlapképünkkel is a Kisvárda előtt tisztelegnénk. A panorámakép 2023 áprilisában, egy Kisvárda–Honvéd meccs közben készült. A képen azt láthatjuk, hogy a 2993 férőhelyes stadionban 2420 szurkoló követi az eseményeket, vagyis a foglaltság 80 százalék feletti. Mint egy falat kenyér, úgy kell a Kisvádra az NB I-nek.

Külön vicc, hogy matematikailag még mi is feljuthatnánk, miközben ez lesz az első olyan forduló, ahol végre meglehet a bentmaradásunk. Tavaly (épp egy Szeged elleni hazai meccsen) április 7-én dőlt el, hogy nem juthatunk azonnal vissza. Idén már most biztos, hogy legalább május 4-ig húztuk, mint esélyes.

A bentmaradáson szintén javíthatunk. Tavaly a 32. (32/34) fordulóig és május 12-ig kellett várni miatta.

„Bajnok lehet a Kisvárda, bentmaradhat a Honvéd” bővebben

Miben, de tényleg miben reménykedjünk, ha nemhogy gólt képtelenek vagyunk rúgni, helyzetet sem tudunk kialakítani a leggyengébb csapatokkal szemben sem?

Mezőkövesd–Honvéd 2–0

Ismét egy közvetlenül előttünk álló csapattal játszottunk – és ismét kikaptunk.

Ismét nem volt helyzetünk, ezért ismét egy sima meccsen kaptunk ki.

Ismét.

Ismét.

Ismét.

„Miben, de tényleg miben reménykedjünk, ha nemhogy gólt képtelenek vagyunk rúgni, helyzetet sem tudunk kialakítani a leggyengébb csapatokkal szemben sem?” bővebben

Március 15. tiszteletére legyen meg a 12. tavaszi pontunk

Mezőkövesd–Honvéd @ Mezőkövesd, vasárnap 14:00

Tepertőkrémes szendvicset és hideg Pilsnert csomagolok az útra. Reggel betolok egy nagy adag borsodi pandúrlevest, ami valójában egy felturbózott krumplileves, azonban jalapenho paprikával és a paprika levével ízesítve kellemesen savanyú és nemkülönben laktató. Mondjuk folyadék, tehát pisilni kell tőle, ami az utazás szempontjából kevésbé praktikus, szóval ezt a részt még átgondolom.

Azt tudom, hogy győznünk kell, azonban egyelőre ennyire foglalkoztat a meccs. Lehetne számolgatni (a hajtás után fogunk egy kicsit), azonban nincs sok értelme. Lehetne merengeni a kezdőn, hogy Holmannal vagy Holman nélkül (Holman a pályán 9 pontos, a Honvéd 22, Holmannal 7-16 a gólkülönbségünk, Holman nélkül 20-15, és folytathatnám), hogy ki sérült és ki nem, azonban ennek sincs sok értelme. Annak kell megoldania, aki játszik. Lehetne lamentálni az ellenfélen, hiszen Csertői az edzőjük, télen hozzájuk igazolt Lőrinczy, azonban feltételezem, ők sem akarnak kiesni, szóval rajtuk is felesleges.

Annyi minden felesleges. Éppen azért tartjuk az edzőt, hogy helyettünk gondolkozzon és aggódjon az ilyesmiket, aztán ha eltalálta együtt ünneplünk, ha meg nem, akkor legalább van kit szidni. Az én dolgom a szendvics, az ott levés és a szurkolás. A többit oldják meg, azért vannak.

„Március 15. tiszteletére legyen meg a 12. tavaszi pontunk” bővebben

Menekülés az ötvédőbe

Honvéd – Mezőkövesd 2-1

_történelmi párhuzam

A meccs előtt a Honvéd egyik beharangozójában Laczkó Zsolt utolsó honvédos meccsét emelték ki azzal a szöveggel, hogy hat év után tér vissza a Bozsik stadionba. (Közben a honvedfc.hu megint nem elérhető. hétfő, 9:24)

Én inkább egy másik jelenetet választanék Laczkó 2017-es őszéből, mégpedig a Balmazújváros-Honvéd 0-3-at. A félidióta EvdM talán beteg volt, a lényeg, hogy nem utazott el a csapattal. A helyettese formailag Mark de Vries pályaedző lett volna, azonban a pletykák szerint a meccs előtti éjszaka összeült pár idősebb játékos (Kamber, Lovric, Lanzafame, stb), és kicsit átalakították a taktikát.

Addig EvdM a 4-4-2-t erőltette úgy, hogy például Bobál Dávidot balhátvédben égette, cserébe legalább a játék nagyon nem ment, pláne Rossi bajnoki tavaszához képest. Az állítólagos játékosgyűlés végül úgy döntött, hogy visszatérnek a jól ismert 5-3-2-höz. És az eredmény? Szétfociztuk a Balmazújváros, Gazdag meglőtte az első gólját, Eppel és Lanzafame mikrobalhéja egy tizenegyes körül, majd kibékülésük még ott helyben.

Laczkó a 78. percben állt be Gazdag helyére.

„Menekülés az ötvédőbe” bővebben