Mastodon

Pár érdekesség a Karcag elleni meccsről

Honvéd–Karcag 5–2

Majd később lehet, hogy lesz rendes poszt, azonban most csak pár szóra és egy osztályozókönyvre van időm.

egy. // Somogyi Tamás lett a legfiatalabb akadémistánk, aki bemutatkozhatott a felnőtt csapatban. A játékjogosultság elméleti minimuma a szabályok szerint a 16. születésnap, ami a szökőnapokkal is számolva legalább 16*365+3=5843 napos életkor lehet. Eddig a rekordot Keresztes Noel tartotta a maga 5893, tehát +50 napjával, amit most az augusztus 19-én született Somogyival sikerült letornázni 5885, tehát +42 napra. Mellékesen augusztus 17-én és 24-én is játszottunk, ha a történet tisztán a rekordokról szólna. Az előbbi még nem lett volna jó, az utóbbi, vagyis a Csákvár elleni meccsel viszont a +5 napját utólag nagyon nehéz lenne megdönteni.

öszehasonlításképp. // Puskás például viszonylag idősen, 6092 vagyis +249 naposan mutatkozott be, a legfiatalabb pedig valószínűleg Jenni (Jeny) Rudolf volt, akinek az első ismert meccse 1917. március 4-én egy Fővárosi TK elleni 1:1. Az 1901. március 2-án született Jenni ekkor minddössze két nappal volt túl a 16. születésnapján (4846 nap).

„Pár érdekesség a Karcag elleni meccsről” bővebben

Ugye, mennyivel jobb, ha inkább mi lövünk gólt, gólokat a 15-30. percek között?

Honvéd–Békéscsaba 3–0

_sima volt

A brutális tavaszt futó Kisvárda (11 meccs, 9 győzelem, 2 döntetlen, 2,64-es ppm) mögött ugyanerre az időszakra nézve mi vagyunk a másodikak (2,00 ppm), kényelmesen előzve a feljutásért egymással viaskodó Vasast (1,82 ppm) és Kazincbarcikát (1,70 ppm). A másik dolog, hogy egészen furcsa ilyesmit gondolni a tavaly őszi teljesítményünk után, azonban az elmúlt nyolc meccséből mindössze egyet nyerő Békéscsaba ellen egyértelmű esélyesnek számítottunk.

És úgy is játszottunk.

„Ugye, mennyivel jobb, ha inkább mi lövünk gólt, gólokat a 15-30. percek között?” bővebben

Napikispest 2025/04/22

Módszertan, bíróküldés, Lanzafame, podcast

_módszertani probléma

Egy hónapja nem tudtuk eldönteni, hogy a Honvéd akadémiáján is megforduló Tóth Alexet besoroljuk az akadémista válogatottjaink listájába, vagy sem?

Hosszas megfontolás után végül arra jutottunk Kaszás Kálmán klubtörténésszel, hogy ezentúl azokat tekintjük „MFA-n nevelkedett válogatott játékosnak”, akik a következő kettőből legalább az egyik feltételnek megfelelnek:

  1. az MLSZ produktivitási rendszere alapján legalább 3 évet az MFA-n töltött, vagy
  2. az összes, a produktivitás szempontjából figyelembe vett idejének legalább 50 százalékát a Honvédnál töltötte, és van mérkőzése MFA-csapatban.

Tóth Alex egyik feltételnek sem felel meg, azonban a nevelési idejének közel 15 százaléka köthető a Honvédhoz (ráadásul épp a Gloriettból került az MFA-ra), így az adatbázisban ugyan szerepeltetjük, de sorszámot nem rendelünk mellé. Vagyis az MFA-hoz köthető válogatottságok száma marad 108, és az MFA-n nevelkedett válogatottak száma 6.

„Napikispest 2025/04/22” bővebben

Csak a szokásos: első félidő közepén kapott gól, majd fordítás

BVSC–Honvéd 1–2

A videón visszanézve nekem úgy tűnt, hogy a BVSC gólja előtt kézzel vette át a srác a labdát, majd vágta a kapunkba. Baj, mert addig helyzete sem volt a BVSC-nek, és egészen a második félidőig, amikor vagy egy, a bal kapufa mellé csorgó lövésük, amit Tujvel is dermedten nézett, szóval addig helyzetük sem volt. Egyáltalán nem lehetett azt érezni, hogy gólt kaphatunk, aztán mégis.

B. pont mondta a tizedik perc környékén, amikor már voltak bőven helyzeteink, hogy jótt tenne egy kapott gól, mert akkor fordítunk, és sima 3–1 ide. Pár perc múlva bejött, majd fordítottunk, igaz, a vége csak 2–1 lett.

Mennyire máshogy hangzik a „csak a szokásos” így, mint Kazincbarcikán a 8. percben, 0–2-nél.

„Csak a szokásos: első félidő közepén kapott gól, majd fordítás” bővebben

Lerántjuk a leplet a semmirekellő fiatalokról!

Lement 29 forduló a bajnokságból, és állunk ott, ahol állunk, viszont legalább újra alkalom nyílt felmelegíteni a kérdést:

mégis ki(k) miatt történik ez a szarság velünk?

A magyarázatok egy része természetesen rögtön megteremti a saját értelmezéséhez szükséges ideáltipikus környezetet, vagyis feltételezi, hogy minden rendben a klubnál, és a padon megfelelő szakmai stáb ül, tehát egyértelműen a játékosok között kell keresni a felelősöket.

Innen aztán szétválnak az utak: fiatalokra és légiósokra, egyedül azt a tényt negligálva, hogy a csapatban tavaly nyár óta sokkal inkább a frissen igazolt légiósok játszanak, mint a fiatalok, és nehéz azt elképzelni, hogy mégis ezen szűk kisebbség (a fiatalok) ellenére vagyunk rosszak, hiszen a zseniális igazolások csak ennyire képesek ellensúlyozni a hiányosságaikat. Bezzeg, ha nem játszanának a fiatalok, minden sokkal, de sokkal jobb lenne.

A történettel mindössze egyetlen bibi van: a fiatalok alig játszanak. Amíg az új igazolások az összes játékidő 42,8 százalékát adják, addig a fiatalok a 18,5 százalékát.

„Lerántjuk a leplet a semmirekellő fiatalokról!” bővebben