mert célunk csak egy van
MTK – Bp. Honvéd 0-0
Pisont sokkal, de sokkal bevállalósabb volt, mint azt előzetesen mertem gondolni:
MTK – Bp. Honvéd @ Magyar kupa
Hetven nap után. Régen ennyi volt egy rövidebb téli szünet, ami alatt azért voltak pletykák, igazolások, volt pár edzőmeccs, lehetett számolgatni a tavaszra, vagyis valahogy el lehetett viselni szódával. Az utóbbi két hónapot azonban szinte sehogy, se szódával, se Unicummal. Mert egyszerűen nem volt foci, és úgy nem volt, hogy a létezés síkjáról is csaknem eltűnt. A hétköznapok egészen másról szóltak.
Ma viszont kupameccset játszunk az MTK-val, vagyis újra elkezdjük értelmezni a valóságot. Azt a valóságot amiben léteznek Kispest-MTK mérkőzések, mert bármilyen hosszú is volt a huszadik század, és talán tart még ma is, alapvetően az ilyen mérkőzések ugyanúgy a történetéhez tartoznak, ugyanúgy lenyomatai, mint a világháborúk, az internet, a mozi megjelenése (hanggal!), Einstein relativitás-elmélete, meg a minden egyéb, amit meg kellett élni. A Kispest-MTK meccsek azért is kiemelkednek a megélt dolgok halmazából, és képezik egy egészen kicsi részhalmazát, mert általában volt értelme őket megélni.
És ma újra.
„Végre újra tétmeccsnap” bővebbenBp. Honvéd – MTK kupameccs mához egy hétre, kedd este kilenckor, zárt kapuk mögött a hatvanhétezres Népstadionban. Csodálatos.
Mondjuk, az is igaz, hogy mivel zártkapus, a pálya tartozékain kívül egyedül a luxra (kb. a fényerő) van szükség a tévés közvetítések miatt, minden más lényegtelen. Akár lehet a Népstadionban is, vagy akár lehetne az akadémiánkon is, amennyiben megfelel a tévének a világítás.
De szerencsére nem ennyire egyszerű a helyzet, mert a magyar futball csak a magyar futballközegben értelmezhető, ahol egyrészt fontos szereplő a szövetség, másrészt a többi klubok.
„Ellentétben a Mikroszkóp színpaddal, a magyar foci humora mindig képes megújulni” bővebbenLetargia, fizetéscsökkentések, Öcsi első szülinapja, unalmas döntetlen az Újpesttel.
A sok itthonlét után hétvégére utolért az általános letargia, és eljutottam odáig, hogy semmihez sincs kedvem. Sajnos, most lesz igazán szükség az önakaratra, hogy sikerüljön átbillenni, mert ha beleragad az ember, akkor nagyon nehéz lesz visszapörögni a munkába, a megszokott napi rutinba. Például visszatalálni a posztoláshoz.
Kicsit mint másnaposan menni meccsre. Egyetlen gondolatod, porcikád se kívánja a sört, ha csak rágondolsz hányhatnékod támad, aztán valaki a kezedbe nyomja az elsőt, nehéz kortyok, leszenveded a felét nagy nehezen, majd a másik felét valamivel könnyebben, és hopp, meg is volna az átbillenés, jöhet a következő.
Vagy a fáradtság. Túlhúzod a napokat, este fusizol kicsit, egyre nehezebben maradsz ébren, mégis kellenél délelőtt, koncentrálni kéne, nem megy, nem megy, aztán valahonnan jön az átbillenés, az álmosság eltűnik, pár órára minden normális újra. (A túlhajszoltság hosszabb távú negatív hatásairól majd máskor.)
„Koronanapló 17. nap // Beindult a fizetéscsökkentési láz” bővebbenVideótelefon és bezárkózás, szakadó esőben kiütjük az MTK-t, Prosser nagy hete.
Kezdem megérteni, miért extra büntetés a börtönökben a magánzárka. Az embert teljesen kiragadja a megszokott, nonverbális kommunikációval teli világából. Az még hagyján, hogy nincs kivel beszélni, azonban a visszacsatolások ebből következő totális hiánya már sok.
Ha nem is ugyanazt a nagyságrendet, de valami hasonlót vélek néha felfedezni ismerősökön. Otthon, sokan egyedül, a szociális kapcsolatok a szöveges(!) csetelésre szorítkoznak, miközben iszonyatosan sok idejük szabadul fel, amit nem tudnak hasznosan kitölteni, hiszen eddig nem voltak rákényszerítve. A munkaidő, a munkába eljutás ideje, a társas szórakozásra fordított idő, a családdal töltött idő mellett külön dolgozni kellett azon, hogy magunkra is jusson valamennyi, amikor végre egyedül lehetünk, nekieshetünk egy könyvnek, vagy bármi. Viszont mindig megvolt a lehetőség, hogy kiléphessünk az egyedüllétből.
„Koronanapló 9. nap” bővebbenBátorság, Barátság, Buzgalom
Hetven évvel ezelőtt, a sportbarátság jegyében a Kispesti AC egy gyönyörű, hímzett zászlót kapott az MTK-tól alapítása negyvenedik születésnapjára. A zászló érdekessége, hogy pár hónappal később már sem a KAC nem létezett (Bp. Honvéd), sem az MTK (Bp. Textiles), mindkettőt alárendelte a hatalom egy szentebb célnak.
„A Kispesti Futball Ház rejtett kincseiből” bővebbenplety-ka-cu-na-mi az erősebb fajtából // alig jelentettük be az új mestert, máris kint van az első nagyobb eresztés a nevekből, hogy kik a kiszemeltek: Busai (klub nélkül), Dombó (Mezőkövesd), Feczesin (török kettő), Gosztonyi (Kisvárda), Hangya (Videoton), Moutari ✅ (FTC/Mezőkövesd), Priskin (FTC/Haladás) (via NSO és csakfoci)
update // úgy hallottuk, Busai és Dombó csak vasokos kacsa, és semmi esélyük a piros-fekete mezre.
hajtás után // lehet szavazni is a kéne/nem kéne témában.
Supitó // felmerült az MTK-nál az NSO szerint.
„Napikispest 2019.05.29.” bővebbenMTK – Bp. Honvéd 1-4
Megvan: a Kispest Európát választotta. Nem volt egyszerű, de ahogy 2011/12-ben, valahogy mintha most sem akarta volna nagyon más rajtunk kívül.
Az utolsó öt fordulóban az Újpest 2, a Debrecen 7, mi pedig 9 pontot szereztünk, ami azért is fura mert az előző öt fordulóban az Újpest 9-et, a Debrecen 10-et, mi pedig csak 5-öt, és nem mondanám, hogy parádés volt a sorsolásunk. Igaz, tíz fordulóval ezelőtt még ki mondta volna meg, hogy az MTK ennyire összeomlik.
Mindegy, a lényeg, hogy megvan, és most sajnálhatjuk az elmúlt fordulókat, ahol pontot-pontokat buktunk ilyen-olyan hibákból. Ebben simán benne volt a bronz. Gondoltátok volna tavasz elején? Hiába, a magyar futball egy csodálatos dolog, ahol nem csak bármi, hanem ha létezik, akkor a bármi ellentéte is megtörténhet, sőt, az akármi és annak fordítottja is. Lásd példánkat.
„Európa, gólkirályság, osztályozókönyv, miegymás” bővebbenMTK – Bp. Honvéd @ Hungária, 17h
Egy hosszú bajnokság végéhez értünk. Egész pontosan 302 napja rajtolt, és akkor még úgy vertük a Haladást, hogy ott volt a kezdőben Vadócz és Skvorc, csereként beállt és gólt lőtt Luki, Cipf kapufát ollózott Mackógabinak és Pölöskei is kapott teljes hét percet. Priskint kiszórták, ha nem is könnyedén vagy szép játékkal, de nyertünk.
Többen kissé megnyugodtak, talán mégsem a kiesés ellen megyünk egész évben. A Rabotnicki ellen simán hoztuk a visszavágót, letudtuk a nemzetközi zártkaput, egy luxemburgi jön, ha az isteni Vadócz velünk, akkor ki ellenünk? Pár napig újra dobogóról álmodott a nép. Aztán jött az Alsókukoricási Haladás, és minden újra a helyére került. Hiába hoztuk a meccseket sorra, hiába játszottunk sokszor elfogadhatóan, sőt, élvezhetően, valahogy visszatért a kilátástalanság: vajon mi lesz velünk?
Szeptember végén kikapunk Felcsúton, és onnan mintha elvágták volna. Végleg elvesztettük a fonalat. Volt pár jó percünk, negyedóránk, azon kívül csak szenvedés, szenvedés, a végén pedig a szokásos kurvagyengézés. A vicc, hogy még egy ilyen év után is meglehet a dobogó.
„A kérdés, amire nem adunk választ, cserébe fel sem tesszük: hogy kell átmenni a hídon?” bővebbenbíróküldés // nincs szerencsénk: Andó-Szabót kaptuk az MTK ellen. Ha nem lenne már így is elég nehéz az a bronz, hiszen két másik meccstől is függünk, még kitolják azt a sporit, akivel 2014 májusa óta játszottunk 14 meccset, és abból mindössze egyet (1!-et) nyertünk meg. (Ugyanebben az időszakban az MTK tízből hatot húzott be vele.)
| nem Andó-Szabó | Andó-Szabó | |||
| idény | mérk. | átlag pont | mérk. | átlag pont |
| 2014/15 | 26 | 0,96 | 4 | 0,75 |
| 2015/16 | 29 | 1,45 | 4 | 0,25 |
| 2016/17 | 30 | 2,13 | 3 | 0,33 |
| 2017/18 | 31 | 1,42 | 2 | 1,50 |
| 2018/19 | 31 | 1,45 | 1 | 1,00 |
| elmúlt öt év | 174 | 1,53 | 17 | 0,88 |
