Nagyon fura visszagondolni, hogy mennyire más világ volt a kétezres évek elején, közepén, a tízes évek elején, hogy akkoriban a Paksot éreztük messze az egyik legértelmetlenebb valaminek az NB I-ben. Azóta lett Felcsút, Gyirmót, Mezőkövesd, Kisvárda, átalakult az egész, a futball élvonala a húszezres, vagy kisebb városok szórakozása lett. Mármint azoké a városoké, amelyek elég kicsik és elég világvégiek, valamint legalább egy helyettes államtitkárt fel tudnak mutatni, viszonylag közel a tűzhöz.
Emlékszem, (tűzbenézés, Rejtő Csontbrigádja jut eszembe), a kecsói ismerősök habzó szájjal szidták a régi paksi stadiont (régi – paksi – stadion; mert nekünk ilyen is van, illetve volt!), mert véletlenül megzavartak egy békés darázsfészket az állványzat alján, hogy jöjjön a darázstámadás, a csípés, a minden. Ma már Kecskemét sincs, mert volt egy olyan év, amikor az életképtelen, tehát finanszírozhatatlan klubokat kiszórták, és maradtak a tiszta lelkűek, és lett létszámcsökkentés.
Egyszer majd szembe kell nézni a múltunkkal.
„Mibe, hogy a tavasz legjobb fociját hozzuk ma?” bővebben