mert célunk csak egy van
KryzWarzycha fáradhatatlan, minivideói közül egy újabb klasszikus esett be a héten a postaládánkba. 1998 őszi idényzáróján szegény Csertői Reli brutális lábtörésére ki ne emlékezne a Fradi ellen? Természetesen nem vagyunk aberrált blog, hogy magát a krachot nézegessük végtelenítve, viszont az elkövető magyarázata a meccs végén megér egy misét.
„A legmélyebb bugyrokból – 3. rész: Csak a szokványos” bővebben
Múltkor indult új sorozatunk alapját az jelenti, hogy KryzWarzycha blogdesignerünk unalmas perceiben elkezdett coubokat gyártani, és ebbéli fölbuzdulását szerencsére régi Kispest-vonatkozású videóklasszikusokhoz társította. Első epizódunkban Benkő Laci bácsi gyalázta földbe az akkori csapat zalai első félidejét 1999-ből, most pedig szűk fél évvel később már az általa idehozott Reszeli-Soós mester kezd be egy kőkemény bohócliger modorral a kispesti öltözőfolyosón a Vác ötgólos legázolását követően. (Mindehhez kötelezően UMBRO gallérlogós ing! Sírok!) A két rokonértelmű kifejezés 2 mp-en belüli elsütése, főleg, hogy ebből az egyik idegen nyelvű, annyira csodás, hogy elolvadok. Akkor amúgy azt hittem, ez a csapat dobogós is lehet, ilyen rajt után, a Komorát váltó Reszelivel.
Az van, hogy KryzWarzycha blogdesigner unalmas perceiben elkezdett coub-okat gyártani, és ebbéli fölbuzdulását szerencsére régi Kispest-vonatkozású videóklasszikusokhoz társította. Első epizódunkban egy rommáégett gyepű zalaegerszegi stadionba repülünk vissza az időben, 1999-be, ahol a lelátón üldögélő Komora-Benkő nehézsúlyú duóból az utóbbi osztja meg örökbecsű gondolatait a tv2 riporterével. Komolyan, ezzel a hangnemmel simán elhinném, hogy Hegyi Iván és egy labdabiztos-blogger eltitkolt szerelemgyereke.
Ha a Kecsóval játszunk, akkor mindig felmerül a kérdés: vajon mikor nyerünk már végre ellenük az NB I-ben? Mert amúgy az összes versenykiírásban sikerült, ahol összefutottunk, csak pont az élvonalban nem.
Viszont olyan sincs, hogy ezen a blogon valami ne kerüljön történelmi kontextusba, ne legyen mellette egy kis statisztika, így megnéztük, hogy a jelenlegi NB I csapataival (plusz a Vasas, Békéscsaba) mikor játszottunk először bajnokit, és mikor nyertünk először, valamint a kettő között hány meccs telt el.
„Kit mikor vertünk meg először, és a Kecsót vajon mikor fogjuk?” bővebben
Mielőtt nyárig pihenőre vonulna, folytatódik személyes retrospektív sorozatunk. A sorozat természetéből fakadóan továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.
Mai epizódunk tárgya végre egy örömteli félév, 2007 MK-meneteléstől bódult tavasza talán az utolsó abszolút „happy” félszezon, amit a közelmúltban átélhettünk. Egy pár hónapra megint profi klubnak, az egyik legnagyobb hazai csapatnak kezdett tűnni a Kispest, olyan alakulatnak, aminek mi mindig is látni akartuk Őt – és annak is láttuk a szívünkben. Csak a valóság, az mutatott mást. De végre ebben a félévben igazi tündérmese jött a pályán, ami bizony nagyon is kijárt megtépázott Honvédos önbecsülésünknek, bizony. Nézzük hát az örvendetes események krónikáját. „Az én Kispest-Honvéd-sztorim XXI. – 2007 tavasz.” bővebben
