Mastodon

A legmélyebb bugyrokból – 3. rész: Csak a szokványos

KryzWarzycha fáradhatatlan, minivideói közül egy újabb klasszikus esett be a héten a postaládánkba. 1998 őszi idényzáróján szegény Csertői Reli brutális lábtörésére ki ne emlékezne a Fradi ellen? Természetesen nem vagyunk aberrált blog, hogy magát a krachot nézegessük végtelenítve, viszont az elkövető magyarázata a meccs végén megér egy misét.

“A legmélyebb bugyrokból – 3. rész: Csak a szokványos” bővebben

A legmélyebb bugyrokból – 2. rész: Entrée!

Múltkor indult új sorozatunk alapját az jelenti, hogy KryzWarzycha blogdesignerünk unalmas perceiben elkezdett coubokat gyártani, és ebbéli fölbuzdulását szerencsére régi Kispest-vonatkozású videóklasszikusokhoz társította. Első epizódunkban Benkő Laci bácsi gyalázta földbe az akkori csapat zalai első félidejét 1999-ből, most pedig szűk fél évvel később már az általa idehozott Reszeli-Soós mester kezd be egy kőkemény bohócliger modorral a kispesti öltözőfolyosón a Vác ötgólos legázolását követően. (Mindehhez kötelezően UMBRO gallérlogós ing! Sírok!) A két rokonértelmű kifejezés 2 mp-en belüli elsütése, főleg, hogy ebből az egyik idegen nyelvű, annyira csodás, hogy elolvadok. Akkor amúgy azt hittem, ez a csapat dobogós is lehet, ilyen rajt után, a Komorát váltó Reszelivel.

“A legmélyebb bugyrokból – 2. rész: Entrée!” bővebben

A legmélyebb bugyrokból – 1. rész

Az van, hogy KryzWarzycha blogdesigner unalmas perceiben elkezdett coub-okat gyártani, és ebbéli fölbuzdulását szerencsére régi Kispest-vonatkozású videóklasszikusokhoz társította. Első epizódunkban egy rommáégett gyepű zalaegerszegi stadionba repülünk vissza az időben, 1999-be, ahol a lelátón üldögélő Komora-Benkő nehézsúlyú duóból az utóbbi osztja meg örökbecsű gondolatait a tv2 riporterével. Komolyan, ezzel a hangnemmel simán elhinném, hogy Hegyi Iván és egy labdabiztos-blogger eltitkolt szerelemgyereke.

“A legmélyebb bugyrokból – 1. rész” bővebben

Kit mikor vertünk meg először, és a Kecsót vajon mikor fogjuk?

Ha a Kecsóval játszunk, akkor mindig felmerül a kérdés: vajon mikor nyerünk már végre ellenük az NB I-ben? Mert amúgy az összes versenykiírásban sikerült, ahol összefutottunk, csak pont az élvonalban nem.

Viszont olyan sincs, hogy ezen a blogon valami ne kerüljön történelmi kontextusba, ne legyen mellette egy kis statisztika, így megnéztük, hogy a jelenlegi NB I csapataival (plusz a Vasas, Békéscsaba) mikor játszottunk először bajnokit, és mikor nyertünk először, valamint a kettő között hány meccs telt el.

“Kit mikor vertünk meg először, és a Kecsót vajon mikor fogjuk?” bővebben

Az én Kispest-Honvéd-sztorim XXI. – 2007 tavasz.

cimkeporigohuMielőtt nyárig pihenőre vonulna, folytatódik személyes retrospektív sorozatunk. A sorozat természetéből fakadóan továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.

Mai epizódunk tárgya végre egy örömteli félév, 2007 MK-meneteléstől bódult tavasza talán az utolsó abszolút “happy” félszezon, amit a közelmúltban átélhettünk. Egy pár hónapra megint profi klubnak, az egyik legnagyobb hazai csapatnak kezdett tűnni a Kispest, olyan alakulatnak, aminek mi mindig is látni akartuk Őt – és annak is láttuk a szívünkben. Csak a valóság, az mutatott mást. De végre ebben a félévben igazi tündérmese jött a pályán, ami bizony nagyon is kijárt megtépázott Honvédos önbecsülésünknek, bizony. Nézzük hát az örvendetes események krónikáját. “Az én Kispest-Honvéd-sztorim XXI. – 2007 tavasz.” bővebben

Az én Kispest-Honvéd sztorim. XX. rész. 2006 ősz.

p0613a010wAz elmúlt hetek Csábimenesztős, Codella-kirúgós, Rossi comeback-es és igazolásainkon értetlenkedős poszttorlódásai miatt hallgató szériánk ismét felpörög a bajnoki rajt előtti csöndet kihasználva, azaz folytatódik retrospektív sorozatunk. Továbbra is sok-sok szubjektumra számítsatok, és mivel eddig is pusztán emlékezetből írtam a szériát, amely metóduson nem is változtatok, előfordulhatnak tárgyi tévedések, amelyek javítására, de még inkább a saját élmények megosztására továbbra is szeretettel várjuk a kommenteket, hisz főleg azoktól lesz élő, izgalmas a sorozat.

Érdekes amúgy, amikor elkezdtem ezt a szériát 2010-ben, a Hemingway-korszakról már nem akartam írni, mondván: abban “élünk”, túl közeli az élmény… – de közben úgy elment az idő, hogy Papa H. regnálásának kezdőévei is majd’ 10 éves időtávot jelentenek már a retrospektívkodásban, így viszem tovább a sorozatot, ahogy ígértem, a Csakblog indulásáig, így lesz kerek a sztori.

A mai epizód a klub legújabb, máig is tartó érájának kezdő félévére tekint vissza, mondhatni, arra a periódusra, amikor minden szépnek tűnt még, de ez sem egészen igaz, mert akkor még nem tűnt szépnek itt semmi sem a sok csalódás edzette lelkeinknek, bár az ősz második felére valami halovány pozitív jövőkép-féleség mégis fel-felsejlett. Hittük is, meg nem is. Nos: csapjunk bele. “Az én Kispest-Honvéd sztorim. XX. rész. 2006 ősz.” bővebben

Itt egy történeti áttekintés arról, hogy nem érdemes állandóan cserélni a teljes keretet, mert abból jó még nem sült ki

Itt egy történeti áttekintés arról, hogy nem érdemes állandóan cserélni a teljes keretet, mert abból jó még nem sült ki. Amúgy meg ajánlom is blogot kötelező olvasmánynak.

Az én Kispest-Honvéd sztorim – 0. rész

kispsztori0Nem, nem tűntem el, kedves nézőnk, kedves hallgatóink, nem azért írt Hanta egyszemélyben poszt-áradatot az elmúlt három hétben, nem azért Karácsonyoztatta és szilvesztereztette meg az olvasókat egyedül, nem azért írt megint szólóban már jó ideje, mert RW kiszáll. És még csak nem is a szokásos indokom (meló, meló) volt a némaságom hátterében. Az elmúlt két hetet a régóta hallgató sorozatunk újraélesztésével töltöttem, és most tartok ott, hogy a következő x hétben minimum 7, esetleg 9 részt tudok majd prezentálni, mindannyiunk boldogságára. Remélem legalábbis, hogy nektek is boldogság lesz, nekem mindenképp, hogy végre, 2 évi szülés után kiírtam magamból.

Az új évad első része pedig pedig egy amolyan előtörténet-szerűség, ami még a sorozat kezdése elé megy vissza. Kell ez az egész szériához, hogy lássuk, hogy lett a kis RW-ből Honvédos, hogy aztán később, évtizedek múltával ilyen visszatekintéseket írogasson. Ehhez pedig egészen a ’80-as évek közepéig-végéig kell visszanéznünk, amikor még viszonylag új volt a kispesti panelrengeteg, a Határ úton csak oldschool Ikarusok álltak a 66-os és 154-es végállomásán, a 42-es vonalán UV-k repesztettek a Bozsikig, Wekerle még nem volt annyira sikk, a drukkerek pedig Máncsó mozdulatain való sírás helyett Gyimesiéknek tapsoltak, nem is keveset. (A sufnibuher címképet pedig Hantának küldöm szerettel, mert tudom, hogy imádja az RW-minimálstílust :) ). “Az én Kispest-Honvéd sztorim – 0. rész” bővebben

Futballerőszaktörténet abból a korból, amikor a családok még jártak meccsre. Vagy legalább a fater.

Futballerőszaktörténet abból a korból, amikor a családok még jártak meccsre. Vagy legalább a fater. (via válogatott blog)