Mastodon

Kategória: Beszámoló

Diósgyőr-Honvéd beszámoló pontokba szedve

Nincs kedvem mentegetőzni, de most ennyire futotta az időmből. Ahogy a debreceni túranap is leredukálódott a tervek egész napos cívis csapatásából egy “szűk másfél órás nézelődésre a városban + a meccs, végül szakadó esőben hazahajtás az M3-ason” kombóra, úgy a beszámoló is csak egy bulletpont-gyűjtemény lett végül. Ilyen időket élünk, na.

Most következhetne az, hogy “Mik voltak a szombat főbb tanulságai?”, de még ilyen tematika sem nagyon körvonalazódik bennem. Klasszikus középszürke tavaszunk van, ilyenkor kéne egy adag sírás a posztban, de ahhoz meg még mindig nincs kedvem. Én is bőszen baj-nok-csa-pat, baj-nok-csa-pat-oztam a lefújás után, mert jól esett, és mert továbbra sem lep meg a tavalyi ultra-sikeresség (most nem a Tábor, hanem a fokozat értelmében) utáni petyhüdtebb szezon. A csapat küzd, meg szenved, hát ez egy ilyen év.

“Diósgyőr-Honvéd beszámoló pontokba szedve” bővebben

Nyomokban vállalható – és ez most elég jó

Tegnap eléggé alacsony elvárásokkal mentem ki a csodálatos márciusi decemberben a Bozsikba: csak legyen meg a három pont, a nézőtéren ne a semmire nem jó, ordenáré edző- és csapatgyalázás uralkodjon, és lássak valamit a tavalyi varázslatos csapatszellemből, egymásért küzdésből – legalább nyomokban. Az olyan úri huncutságok, mint a játék szépsége, gólarány-javítás, meseszép gólok – most teljesen hidegen hagytak. Ha ebből a kívánságkosaramból indulunk ki, a tegnap estével elégedett lehetek. “Nyomokban vállalható – és ez most elég jó” bővebben

A lábak rutinból lehozták a sztenderdet, így teljesen tiszta, hogy a fejekben van a probléma

Bp. Honvéd – Debrecen 0-0

Horváth – Baráth, Lovric, Bobál – King, Nagy Geri, Gazdag, Heffler(!!!), Kukoc – Eppel, Lanzafame

majd a második félidő közepétől:

Horváth – Baráth, Lovric, Bobál, Heffler – Danilo, Nagy Geri, Gazdag, Holender – Eppel, Lanzafame

Azt kell mondjam, hogy ez szép volt Supi, az egy szem Laczkó/Holender kivételével felraktad a tavalyi védelmet, elé Gerit és Gazdit, Kamber helyett Hefflert, igaz, Kambi ekkor már inkább belsővédőt játszott, de darabra, posztra nagyjából azok, akik képesek lehozni kapott gól nélkül egy meccset szinte bárki ellen.

“A lábak rutinból lehozták a sztenderdet, így teljesen tiszta, hogy a fejekben van a probléma” bővebben

2015-ös nihil, helló!

A tegnapi meccsen (a hangulaton, a végeredményen, az egész koreográfián) igazán fel se kaptam volna a fejem 2-3 évvel ezelőtt, mondjuk azon a tavaszon, mikor Rossi visszatért, hogy Hemy úr 9 akciós légiósával vállalja azt, amit Csábi nem akart: kispesti gerinc helyett akkor épp bábeli csapattal tolni le a tavaszt. Kb. Nyíregyházán (2:0 oda) volt ilyen hangulat, meg Pécsett (2:1 oda, ha jól rémlik) , hogy végig az ellenfél vezet, mi szenvedünk, elképzelés az nincs sok, a meccs végén meg magunkon röhögve vagy sírva (ki-ki vérmérséklete szerint) hazakúszunk Kispestre. Mondjuk Rossi ezután kapott még 2 év türelmet a szurkolói lelkekben – Supka mindössze 2 meccset érdemelt e téren ezen a tavaszon. Érdekes a drukkeri lélektan, annyi szent.

“2015-ös nihil, helló!” bővebben

Átszenvedtük magunkat a Siófokon, de a nagy kérdés, hogy vajon hova tűnt Kabangu?

Bp. Honvéd – Siófok 2-1

Egy órával a meccs előtt így nézett ki az MLSZ adatbankba feltöltött keretünk. Mire beértem a stadionba, a melegítő játékosok között már nem volt ott Kabangu, viszont Májer igen. Később többen is állították, hogy a jó Darkot egy táskával látták kimenni a sporttelepről – bő egy órával a kezdés előtt. Vajon mi történhetett?

update // a sport információi szerint elkésett a meccs előtti megbeszélésről, ezért került ki a meccskeretből.

“Átszenvedtük magunkat a Siófokon, de a nagy kérdés, hogy vajon hova tűnt Kabangu?” bővebben

Vesztes meccs utáni közhelyszótár, n+1. fejezet: “legalább a lelátói teljesítményre nem lehetett panasz”

Szombat este sajnos a pályán történtek nem nőttek fel a látón zajló szurkoláshoz – de van ilyen. Mint ahogy hiba is van sok, ezeket még van idő kijavítani, fontos tavaszi meccsek sora jön még, úgyhogy klasszikus korzós hőzöngés helyett próbálnánk higgadtan értékelni – meg örülni a teli vendégszektornak, mert annak legalább lehet.

“Vesztes meccs utáni közhelyszótár, n+1. fejezet: “legalább a lelátói teljesítményre nem lehetett panasz”” bővebben

Siófoki minthamisemtörténtvolna

Csodálatos februári szerda este (fotó: RW)

Mintha mi sem történt volna 2017 későősze óta, úgy folytatódott privát Kispest-sztorim ezen a csodálatosan undorító, igazi neomagyar futballtavaszi szerdai késő délután és estén, kezdve a Stefánia úti indulástól a legszebb hangulatlombozó februári sztrádaúton át a siófoki kietlen vendégszektorig és a forró ital mentes büféig, majd a hazaútig, ahol a Fanta-Ábel-Fater hármas oltotta porig a kedvenc zenéim, amit szerencsétlen sorsú sofőrként kevertem magamnak. Ótvar kupaszerda volt? Igen. Hiányzott már? Naná. “Siófoki minthamisemtörténtvolna” bővebben

Gólgazdag (ííííí de fájó szóvicc) mérkőzéssel lett vége annak, aminek vége kellett lennie

Bp. Honvéd – Paks 1-0 g: Gazdag

Pezsgőt!

Toppan be a kolléga a kocsmába, Pezsgőt! – mondja újra és hangosabban, Ünneplünk! – teszi hozzá mintegy magyarázkodásképp. Felesleges, ekkor már mindenki tudja, Eriknek felmondtak, a világ kicsit elindult a rendes meder felé. Ünneplünk.

Furcsa a szurkolói lélek. Alig pár hónapja visszafelé számoltuk a meccseket, hétről-hétre fohászkodtunk, rimánkodtunk, szorítottunk, ki-ki a maga módján, hogy legyen vége, legyünk bajnokok. Eltelt fél év, és újra visszafelé számoltuk a meccseket, és vártuk, mikor lesz vége a szenvedéseinknek. Azt nem tudjuk, mert nem tudhatjuk, hogy csak egy adott szenvedésnek lesz most vége, vagy találunk magunkon egy másik nyavaját, egyelőre csak a felszabadultságot érezzük, és ez jó.

Pezsgőt!

“Gólgazdag (ííííí de fájó szóvicc) mérkőzéssel lett vége annak, aminek vége kellett lennie” bővebben

Egyéni hibák, önbizalomhiány, bíró sporttárs, lassan nem marad kire kenni kedves Erik, hogy képtelen vagy megbirkózni a feladattal

Debrecen – Bp. Honvéd 1-0

Az első félidőben elkövettünk egy nagyon nagy hibát, amiért megfizettünk, mert a kontrából betalált az ellenfél.

Banó-Szabó passzolná ki a szélre Holendernek a Debrecen térfelén, a labda azonban nagyon átlátszó, kilépnek rá, indulnak belőle, gyorsan ki a szélre, Takács beviszi a tizenhatoson belülre, csel még nincs, de Deák már elcsúszik, Takács visszahúzza, majd ellövi a hosszúba. Egy a Lokinak – és egy mondat Erik szájába.

“Egyéni hibák, önbizalomhiány, bíró sporttárs, lassan nem marad kire kenni kedves Erik, hogy képtelen vagy megbirkózni a feladattal” bővebben

Sűrű havazás, majd szimpla hideg, és négy gól idegenben

Gyöngyösi AK – Bp. Honvéd 0-4

Mondhatnám nem történt semmi különös. November vége, szerda dél, kupameccs vidéken, az ellenfél a harmadosztályú Gyöngyös, az autón még nyári a gumi, a fűtés altató, lejjebb kell venni, a pulóver alatt aláöltöző. Nagyjából százötvenen-kétszázan indultunk útnak, hogy megtöltsük a parányi vendégszektort, és ha a parányiság abban merül ki, hogy pár méternyi apró lelátó és korlát, akkor nekünk kell még bőven pár méter, mert különben jön a magyar futball Hillsboroughja.

Kispesten mostanában teljesen normális, hogy a szurkolók átmennek légnemű halmazállapotba, és előbb teljesen betöltik a rendelkezésükre álló teret, majd ahogy nő a rendelkezésre álló teret betöltő elemek száma, úgy nő a tér belső nyomása, és válik egyre hangosabbá a massza, a végén pedig mindenki jól érzi magát. A nyomás növekedésének másik hasznos hatása a tér belső hőmérsékletének emelkedése (Gay-Lussac második törvénye!), ami esetünkben azt a népi megfigyelést írja le, hogy ha sokan egymás mellé állunk szorosan, akkor kevésbé fázunk.

“Sűrű havazás, majd szimpla hideg, és négy gól idegenben” bővebben