mert célunk csak egy van
07.24. // Tarcson Ákos a fakóból Szentlőrincre igazolt. (via szentlorincse.hu)
07.31. // A Kormány határozatban visszavette a Bozsik stadion üzemeltetését a Honvédtól, és ha jól értem, átruházta az NSÜ-re. (via Magyar Közlöny)
08.02. // Maksym Pukhtieiev a szlovák másodosztályú Samorínba igazolt. (via besoccer.com)
„Hetikispest 2024/08/02” bővebbenBudafok – Honvéd 3-3
Holman valami egészen elképesztően nagy gólt lőtt. Középcsatárként(!) visszalépett a saját térfelünkre, szinte a belsővédők vonalába elkérni a labdát, majd megindult vele előre. Úgy harminc méterre a budafoki kaputól támadták meg először, rögtön ki is tette Pauljevicnek a szélre, majd folytatta a mozgását a kapu irányába. Mire Pauljevic felnézett(!!!) Holman már a tizenhatos vonalán járt. Ekkor Pauljevic beemelte a labdát Holman vélt mozgásának irányába, a tizenegyes pont magasságába, pont két védő közé. Szerencsére az egyik teljes homályra ugrott, a másik pedig végignézte ahogy Holman jobbal leveszi a labdát, majd ballal bebikázza a jobb felsőbe. Beszarás. Kicsit mint Döme az osztrákok ellen, úgy bambultak a védők ki a fejükből: mégis, itt mi a fene történt?
Nálam eddig simán az év kispesti gólja.
„Kezdésnek nem volt jó” bővebbenBVSC – Honvéd 0-0
Talán húsz percet bírtam nézni a meccsből, amikor hirtelen egészen új értelmet nyert a nulla, a semmi, a nyista, a miazmás a fejemben. A pályán ugyanis az történt, ami elvárható volt – és ami nagyon, de nagyon kellemetlen a jövőre nézve. Egyszerűen letudni akarták, ahogy a kilátástalanságba belefásulva mi is. A baj csupán az, hogy tavaly ősz eleje óta az egész idényt csak letudni akarták, és ez meg is látszott a csapat teljesítményén. Pedig ha akarunk valamit a jövőtől, akkor az ilyen meccsek pont arról szólnak, hogy megtanuljunk minden, de tényleg minden pillanatot komolyan venni, amikor kivisszük magunkon a mezt a pályára.
Inkább beszélgettem, és örültem néhány rég nem látott ismerősnek. Annyira tiszteltem meg a pályán szórakozókat, mint ők engem. Konkrétan hetven percen át a pálya felé sem néztem. Mégis minek? Mit láttam volna? Majd elolvasom másnap, hogy „megvoltak a helyzeteink, csak be kellett volna rúgni őket”. Szinte egész idényben ezt mantrázták, aztán azokat a helyzeteket valamiért legközelebb sem rúgtuk be.
Ráuntam az egészre.
„Nulla” bővebbenHonvéd – Gyirmót 2-2
Hétfő délután kettő múlt, ráadásul ünnepnap, ilyenkor már rég kint szokott lenni az összefoglaló és az osztályozókönyv az előző napi meccsről. Ezzel szemben ma még azt sem tudom miről írjak, mert nemhogy írni, gondolkodni sincs nagyon kedvem. Idény végére egyszerűen elvesztettem a motivációm.
A kötelezőket viszont le kell tudni.
A bentmaradás megvan, a feljutásról már az ősz közepén lemondhattunk, és még azt sem állíthatjuk, hogy bármi előremutató dolog történt volna velünk az idény során. Lejöttünk az NB II-be – és lébecoltunk egy évet.
Hiába a sok saját nevelés, hiába a hazai szinten sok szurkoló, a Kispest valahogy elveszett az egészből. Egyszerűen az nem mi vagyunk, hogy a bentmaradásért kelljen heteken át matekozni a másodosztályban. A kilátástalansággal önmagában nem lenne bajom, hiszen negyvenes vagyok, a fél életem erről szólt, azonban az a fajta kilátástalanság és disszonancia, ami jelenleg körülveszi a klubot, az simán öli a lelket, és igen, elveszi a motivációt.
„Helló, Ivan, helló, motiváció!” bővebbenAjka – Honvéd 0-2
Tujvel szeptemberben lesz 41. Én minap múltam 44. Mivel én vagyok az idősebb, azt mondom az egyik első félidei védése alapján: Tomás, innentől tegezhetsz. Aztakurva. De tényleg.
Nagyon kellett pár védése, hogy egyáltalán meccsben tartson minket. Aztán találtunk egy gólt az első félidő végén: Kerezsi elment, a passzát pedig Krajcsovics bekotorta. A második félidőben Kerezsi ráduplázott, indulhat a fiesztal.
„Bentmaradtunk!” bővebben
