Számokban mutatkozik be az őszi keretünk

A klubhonlapon megjelent hír szerint véglegesítettük a 2011/12-es bajnokság őszi szezonjára a keretünket. 27 játékosnak osztottak végül mezszámot, köztük a negyvenet betöltő Tóth Ivánnak, és a régóta sérüléssel bajlódó Hercegfalvi Zoltánnak, valamint több saját nevelésű játékosnak.

A hajtás után néhány statisztikai érdekességen keresztül mutatnánk be a csapatot.

Összesített adatok:

  • A keret tagjai 1476 mérkőzést játszottak eddig a legkülönfélébb neveken futó NB1-ben, amelyeken
  • összesen 177 gólt lőttek. (Vagyis átlagosan 55/7-es mutatóval rendelkeznek.)
  • A Bp. Honvéd színeiben 793 mérkőzést játszottak, ami 54%-os arányt jelent az összes meccsükhöz viszonyítva. Magyarán a keret tagjai inkább piros-feketében futballoztak itthon, mint nem.
  • A klub történelméhez 85 góllal járult hozzá a jelenlegi társaság, amelynek tagjai átlagosan 29/3-as mérkőzés/gól mutatóval bírnak, ha csak a színeinkben lejátszott meccseiket nézzük.

Legtöbb mérkőzés az NB1-ben:

  • Hercegfalvi Zoltán – 217
  • Németh Norbert – 210
  • Hajdú Norbert – 178

Újoncok az NB1-ben:

  • Bjelkanovic, Kostolani, Baráth, Nagy Armand, Sekulic

Legtöbb gól az NB1-ben:

  • Hercegfalvi Zoltán – 55
  • Németh Norbert – 46
  • Hajdú Norbert – 23

Legtöbb mérkőzés a Honvéd színeiben:

  • Hercegfalvi Zoltán – 151
  • Abass – 88
  • Debreceni András – 81

Legtöbb gól a Honvédban:

  • Hercegfalvi Zoltán – 40
  • Abass – 11
  • Hajdú Norbert – 7

Csak a Kispestben játszottak az NB1-ben:

  • Abass, Danilo, Zelenka, Debreceni, Akassou, Hidi, Czár, Horváth Adrián, Nagy Gergő, Vernes Richárd
  • Érdekesség, hogy a 27 fős keretből 10 játékos lett az imént felsorolva. További magas arányban csak nálunk pályára lépő játékosok: Lovric (72%), Hercegfalvi (70%), Kemenes (65%), Tóth Iván (61%), Ivancsics Gellért (53%). Elmondható tehát, hogy a keret nagy többsége a Honvédban töltötte elsővonalbeli pályafutásának nagy részét.

Légiósok / saját nevelésűek:

  • A keretben 11 légiós szerepel, akik között találunk romániait, horvátot, szlovákot, csehet, elefántcsontpartit, montenegróit, szenegálit, brazilt és kamerunit.
  • A saját nevelésű játékosok száma: 10, ebből öten a 2007-ben indult akadémia növendékei voltak.
  • Talán kijelenthető, hogy a jelenlegi keret tekinthető az utóbbi években a leginkább kispesti kötődésűnek, mind a mérkőzésmutatók, mind az itt eltöltött évek alapján. Szimpatikus.

További érdekességek az alábbi táblázatban érhetők el:

A minimumprogram: Meg fogunk dögleni a pályán

“Nagy reményekkel vágunk neki a szezonnak, de hát melyiknek nem?” – ezzel a mondattal nyitotta meg Hemibá (maradnánk ennél az elnevezésnél, hiszen a magyar néplélek a -bá, apó, bácsi jelzőkkel csak azokat illeti, akik valóban tiszteletet érdemelnek) a 2011/12-es bajnokságot felvezető szurkolói ankétot tegnap, majd néhány tálca hideg sörrel vendégelte meg a nagy meleg ellenére is kilátogató mintegy 100 főnyi érdeklődőt.

A találkozón természetesen képviseltettük magunkat, és a hajtás után röviden megpróbáljuk összefoglalni az ott elhangzottakat.

Az újonnan érkezők bemutatása. Az ankét első napirendi pontja a csapat friss igazolásainak bemutatása volt. Az idei évtől az akadémia csapataként működő NB2-es gárdát edző Lőrincz Emiltől indulva (“a volt meze kék, de a vére vörös”), egy kis Hemibás standup keretében mentünk végig a friss arcokon. Megtudhattuk, hogy a szlovák Kostolani igazából nem Kosztolányi, hanem görög származású, és úgy Kostolani; Bjelkanovic pedig ránézésre vagy kapus, vagy középhátvéd (utóbbi). A legnagyobb tapsot természetesen a visszatérő Németh Norbi kapta, valamint a Siófok színeiben már kispesti gólszerzőnek számító Délczeg Gergely. A bemutatások apropóján kiderül: “minden posztra van két játékosunk … az elmúlt öt év legerősebb keretét sikerült összeszedni.” Vasárnaptól majd elválik, de annyi sejthető, hogy ezúttal nem 13-14 játékossal kell végigpörgetnünk egy egész félszezont, mint azt tettük tavasszal.

Azonnali kérdések: (A szurkoló kérdez, valaki válaszol.)

Az újpesti gyakorlathoz hasonlóan, nálunk mikor jönnek fel a nagycsapatba a fiatalok? (Hemibához)
Öt éve, amikor Hemibá átvette a csapatot, nem volt utánpótlásunk. A 2007-ben elindított akadémia legidősebb növendékei jelenleg 19 évesek, tőlük nem várható el, hogy a csapat húzóemberei legyenek a következő idényben. A keretben ugyan néhányan szerepet kapnak, az ő terepük egyelőre marad az NB2-es csapat. (Egy elejtett félmondatból: az egyik akadémista hamarosan külföldre szerződik. Félünk, a tavasszal már villantó, és reményteli Nagy Geriről van szó. – v.h.)

Védekező, vagy inkább támadó felfogású lesz a játékunk idén? (Supka mesterhez)
Az új igazolások célja az volt, hogy gyorsabb, támadóbb felfogású csapatot építhessünk, mint amit a tavasszal láttunk. Az, hogy ez közönségszórakoztató játékkal is párosul-e, azt majd a mindenkori meccsszituációk eldöntik. A csapat alapjátéka amúgy egy 4-4-2-es kétékes rendszer lesz, függően az eredményesség alakulásától. (Érdekesség: Supka Németh Norbiról úgy beszélt, hogy őt kifejezetten a támadószekció megerősítéséhez szerződtették.)

A klub indít-e az idényben szurkolói buszokat vidékre? (Hemibához)
“Nem vállalják a buszvállalatok.” – volt az egyszerű válasz, de ígéret született rá, hogy a kérdést érdemes nyitva hagyni.

Kunsági miért távozott? (Supka)
Védeni akart, és Kispesten erre nem lett volna lehetősége a feltörekvő akadémiai kapusok mellett. (Ide tartozik még, hogy Tóth Ivánnal hosszabbítottak, aki edzésben marad ugyan a nagycsapattal, de mellette az akadémia alatti korosztályok mellett is dolgozik kapusedzőként. Apró öröm, hogy végre látjuk valami jelét az értékeink megbecsülésének. – v.h.)

Hercegfalvi? (Hemibá)
Hercegfalvi maradni szeretett volna, vele hosszabbítottak, talán szeptemberre lehet harcképes. (Vagy ha nem, akkor a négyes metróval együtt adják át a sportorvosiját a közeljövőben. – v.h.)

Lett valami az Opellal folyó tárgyalásokból? (Hemibá)
Csak egy kisebb szponzorációs szerződés jött össze. Egy jelentős – és egyben vállalható – főszponzor keresése továbbra is folyamatban van.

A Fogadkozások.
Nincsen idénykezdet fogadkozások nélkül, így tegnap is hallhattunk néhányat:
Hemibá: A cél nem más, mint a lehető legjobb, amit meg tudunk csinálni. Jó lenne kiharcolni a nemzetközi kupaszereplést.
Délczeg: Meg fogunk dögleni a pályán.
Németh Norbi: Jó lenne a karrieremben végre nekem is felmutatni valamit.

A tulajdonos mögött sorfalat álló játékosokat az ankét első órája után elengedik, nekik másnap edzés van. A folytatásban igazán érdekes dolog már nem történt, mégis érdemes néhány szót vesztegetni rá. Újra előkerült a Hemibá vs. szurkolói csoportok problematika, és bár Hemibá minden kérdésre válaszol, a reakciók és az álláspontok sokszor merevek (ember a talpán, hogy a felé irányuló szitokáradat ellenére is mindvégig kitart az elvei mellett, legyen az kommunikációs helyzetgyakorlat, vagy létesítményüzemeltetési kérdés). Különösen érdekes, hogy láthatóan mindkét fél ugyanazt szeretné, hagyományokhoz méltó és eredményes Kispestet, sok-sok nézővel a lelátón. A probléma talán ott van, hogy míg a szurkolók saját érdemeiket hangoztatják a klub Kispesten tartása körüli időkből és kívülről érkezettként tekintenek a tulajdonosra, az addig épp azt nem képes néha helyén kezelni, hogy ez az egyesület bizony nagyon, de nagyon sokat köszönhet a mindig kitartó szurkolóinak, miközben persze az elmúlt években éppen neki köszönhetően létezünk tovább, ráadásul van valamiféle jövőképünk. Érdekes pillanat lenne, ha sikerülne közös nevezőre jutniuk, és együttes erővel összefogva dolgozniuk a klubszínekért. Az álláspontok (a jelenre nézve) közelinek tűnnek, csak végre túl kéne lépni a múlt megítélése körüli vitákon. Reméljük idén végre ez is sikerülni fog.

Ami biztató. Az akadémia lassan kitermeli az első eresztést, akik rögtön az NB2-be kerülve edződhetnek a későbbi feladatokra. A tavaszi keret magját sikerült egyben tartani, és hozzájuk érkeztek az új erősítések. Csapatunk tehát lesz, a kérdés mindössze annyi maradt, hogy mindez idén mire elég? A három évre szóló igazolások azt a jövőképet vetítik előre, hogy eljött az idő, amikor már kontinuitásban kell gondolkodni, és fokozatosan ehhez illeszteni a feltörekvő fiatalokat.

Vasárnap négykor Honvéd-Győr, megtesszük az első lépést. Már nagyon várjuk.


fotó: babvik

5…

…azaz öt nap van még hátra a 2011-12-es rajtig. Drukkerkezek feszülnek meg a Balaton-parton a behűtött sörösüvegeken, vagy elkínzottan a munkahelyi klaviatúra előtt. A magára valamit is adó bohócliger-drukker, ezen belül a kispesti vállfaj, gondolatban már összeállításokat vázol, kezdőcsapatokat kreál, s míg egy jó unalmas irodaértekezlet zajlik a jövendőbeli melókról, az ütemterv helyett inkább egy Zelenka-féle beívelésen vagy Németh Norbi várható második debütjén jár az agya…kezdődik a szezon.

Visszaszámlálunk ilyenkor, vágjuk a centit. Ha közben bevallom, hogy ma azt álmodtam, hogy Hantával ülünk az Oláh Gábor utcai stadionban, valami furcsa okból kifolyólag házisört szürcsölünk egy 2 literes petpalackból, közben azon hőzöngve, hogy a cseh irányítót miért csak csak a 70. percben küldi be Supka, lassan az olvasóközönség is kiutalja számomra az “ez végleg elveszett a külvilág számára” címkét. Ha még hozzáteszem, hogy álmomban Hantán egy aláiratott Hore mez feszült, a kép tényleg szürreális. Meleg napokat élünk, magyarázzuk ezzel. Meg hogy kezdődik a szezon.

A hétfői haveri focikon mindig megy a nagy divatozás – ki milyen mezben mutatja be amúgy vállalhatatlan pörformanszait a műfüvön. Tegnap nem is volt kérdés miben megyek, és a jelen blog elsődleges és egyetlen tárgyát képező klub dresszében feszítettem ki a Fáy utcai sporttelepen bérelt pályára. Még egy grimasz is kiszállt a “Vasas függő vagyok” tábla felé. Most már nincs barátság. Kezdődik a szezon.

Fura dolog ez. Ahogy távolodok a gyerekkortól, a kora ’90-es évektől, úgy romlik a focink. A ’91-es bajnokcsapatunk szétszedte volna a Tornyi-Szuri alakulatot, ez utóbbi meg szétkapná az utóbbi 1-2 év Honvédját. Barátaim zöme már elfordult a “Bohóctól”, én mégis nyomom még pár sorstárssal. Tudjuk: kicsi, savanyú, de a mienk. Nem is kell ragozni, nbcee spori megénekelte ezt már a labdabiztoson. Szóval, ha nekünk “csak” ez is jutott, ha már nem is infarktusközeli állapotban vagyok, mint 15 éve ilyenkor, de mégis ott bizsereg valami a szív vörös-fekete szegletében. Amikor az ember már arra is szívja a fogát hogy egy nappal eltolják a rajtunkat. Amikor mérgelődök Döme jóslatán – miért rontja el a kedvem előre is. Aztán majd persze felébredünk a hiú remények mámorából. De most még nem. Meló után tolok is egy sört ennek örömére: kezdődik a szezon.

Fotó: pepsifoci.hu.

Döme a középmezőnybe várja a csapatot

Détári Lajost kérdezte az NsoTV stábja arról, hogy szerinte mennyire vállalhatóan erősített a Honvéd a nyári szünetben. Döme nem kertel, és bár bevallja, nem látta egyetlen felkészülésinket sem, a keret nevei alapján egy nyolcadik helyet tartana reálisnak. Tehát az idei év nagy kérdése: rácáfolunk korábbi klasszisunk jóslatára, vagy megerősítjük?

Apró érdekesség, a most visszatérő Németh Norbi épp Döme kispesti edzősködése idején játszotta utolsó tétmérkőzését színeinkben.

Főpróbás siker – Kispest-Katowice képes beszámoló

A Győr elleni, jövő hét szombaton esedékes bajnoki premiert megelőző utolsó edzőmeccsünket játszottunk tegnap délután a centeren, a Telkiben pallérozódó a lengyel második ligás katowicei gárda ellen. Látszott a fiúkon, hogy az Ausztriából való csütörtök éjjeli hazatérés után még nem igazán billent helyre néhány kispesti bioritmus, voltak, akik fásultabban mozogtak az egyébként kibírhatatlan hőségben. A siker mégis jött: Abbas és Németh Norbi góljára csak eggyel tudott riposztozni a vendégalakulat, így végül 3-2-2-es stattal fejeztük abba az idei alapozást.
Képes összefoglalónk a tovább után böngészhető.

A lengyel himnuszt tapsolja kezdőcsapatunk. Az előző csörtéken már tapasztalt egy szűrős 4-4-2-vel indítottunk most is, amely ez alkalommal így festett: Kemenes – Kostolani, Botis, Lovric, Novák – Horváth – Németh, Zelenka, Tchami – Abass, Délczeg.
Jelzésértékű lehet a jövőre nézvést, hogy a védelem és a középpálya közti híd szerepét Horváthnak osztotta ki a mester tegnap. A félidőben aztán egy huszárvágással Debrecenit cserélte be a sárgalapos Adrink helyére, a pályán lévő három középhátvéd közül Lovric került egy sorral előrébb. Látszott, hogy ez egy teljesen szokatlan elem, meglátjuk, hogy mi sül ki belőle ősszel. Az utolsó húsz percben aztán Hidi és Nagy Armand is beszállt (ekkor már 4-2-3-1-et toltunk), Akassou viszont rombolás helyett most lelátózott böcsülettel.
Az irányítói feladatokat jó hetven percen keresztül Zelenka látta el. Ezúttal ő is kissé fáradtabb volt, lejövetelénél duzzogott is egy sort magában, szigorúan sportszakmai kérdéseket boncolgatva. A helyére beállt Ivancsics még mindig nem irányító, de a balszélsőtúltengés miatt érthető, hogy új poszt kell neki.
A szamurájfrizurával operáló Botis ezúttal is hozta szokásos, sallangmentes játékét, néha egy teljes alakos kép erejéig a kamera látókörébe is beküzdötte magát. A mellette játszó Kostolanit nem igazán tették próbára.
Felemásan működött a balszél: a 40. percig játszó Csami ismét gyors volt, Supka Attila viszont kevesebb szólót, és több passzt kért tőle (a második gólunk mégis egy hosszú sprint után kiharcolt büntetőből született). A kényszerű csere után Hajdú került eredeti posztjára, de ezúttal kevesebbet volt játékban.
Novák Alexisztől a szélen való villámgyors beindulásokat, és a Tchami mögé való befutást hiányolta a vezetőedző. A hibák ellenére végig a pályán hagyta balhátvédünket, jelezvén, hogy ősszel akár még meghatározó csapattag lehet.
Délczeg Geri felé is záporoztak a Supka-utasítások. Ezek szerint jobban kellett volna helyezkednie, valamint hatékonyabban befutni az üres területekre. Egy második félidei szituációnál Ivancsicshoz passzolt lövés helyett, amelyet szintén sérelmezett a kispad.
Csúcsformában az eredményjelző. Egyéves blogelőfizetés jár annak az olvasónknak, aki megfejti: milyen logika szerint került a „Fel” szó mellé lefelé mutató nyíl, és fordítva.
Németh Norbi góllal debütált a centerpályán, később pedig modellt állt ehhez remekbeszabott a portréhoz. Jár a köszönet mindkét gesztusért.
Az ősz taktikai meglepetése Abbas támadósorban való szerepeltetése lehet, ami ugyanakkor logikus lépés is, hiszen a krónikus csatáraszályt ezúttal Sekulic és Danilo sérülése is fokozza, a szenegáli harcos eredeti posztján pedig sikerült minőségi erősítést eszközölni.

 

Szavazás: Most a ruha teszi a spílert

„MOREIRA! VEDD MÁR LE A KISPEST-MEZT!” – fröcsögtetett néhány liternyi sörös nyálat az előtte ülő szimpatizáns nyakába a múlt szezon egy hazai meccsén a korzón helyet foglaló, deresedő kobakú úriember. Ezzel a megmozdulásával akár jelentékeny felzúdulást is kelthetett volna a lelátón, hiszen ilyen vehemenciával mégsem ildomos vetkőzőszámot követelni magasan jegyzett cirkuszművészeti rendezvényen, mellette posztoló társai azonban rá sem hederítettek, inkább behúztak egy strigulát kevésbé humoros stadion-hozzászólások képzeletbeli rovatába.

Idővel aztán teljesült a kívánság, a brazil sporttárs immáron melegebb, de mindenképpen más éghajlati övön kajtat a bőrgolyóbis után. Hogy mi történt az általa (is) megszentségtelenített dresszekkel? Csak tippjeink vannak. Valószínű, hogy Pandur Robi szertáros az idény végeztével a lelátó gyomrában fellelhető veszélyeshulladék-tárolóba szállította Schrancz Balázs hajpántja, Abdou Tangara sportszára, és Yusuf Adewunmi stoplisa mellé.

A megtisztulási folyamatot követően viszont kénytelenek vagyunk új szerelés után nézni, amelyet – bár sokáig úgy tűnt, hogy más textilipari vállalat lehet a befutó – ismét az amerikai Nike szolgáltat végtelenségig bálványozott klubunk számára. Ennél konkrétabb információk azonban jelenleg nem állnak rendelkezésünkre a friss felszerelésekről, így fantáziánkat, valamint a Nike honlapján található Kit Buildert segítségül hívva próbálunk tiszta vizet önteni a pohárba.

Szavazzatok az általatok leginkább kultivált Kispest-fantáziamezre a tovább után! (Szavazni a mezeken lévő nevekkel lehet.)

Hazai:

Két dolog tudható a jórészt a Bozsikban használandó trikónkról: (természetszerűleg) vörös-fekete színekben fog pompázni, és csíkos lesz. Az első kritériumnak mindegyik jelöltünk megfelel, egyébként pedig van itt keresztcsíkos (ilyet legutóbb a 90-es évek végén viselt gárdánk, hogy pontosan mikor, megmondják blogger-őskövületeink), klasszikusnak számító hosszanti csíkozású, valamint egy érdekes, villámmintás változat is (az MTK avatta fel ezt a sablont az örökrangadón). A csíkmániát sutba dobva feltűnik egy 2009-2010-es Manchester United-stílust idéző, szerintünk remek szett (egyébként nem vagyunk puhány angolfoci-nézők, csak egy képen láttuk – teljesen véletlenül), valamint a tavalyi piros pólónk (ezúttal fekete nadrággal), hiszen mégiscsak ebben győztünk sorozatban négyszer.

Vendég:

A rendszerint fehér vendégmezünknek általában az egyszerűsége adja pikantériáját, hasonlóan Horváth Adrián nyilatkozataihoz. Az általunk elképzelt – egyébként nem túl izgalmas – garnitúrák között szerepel tisztán fehér, emellett megjelennek a vékony, elegáns fekete minták is, amelyek talán a Hummel-korszakot idézik. Találunk mezt hangsúlyosabb piros betéttel, valamint ismét megjelenik a villámminta, ezúttal más színkombóban, mint a hazai ingek esetében.

Alternatív:

Nagy szerencsénkre a harmadik számú mezek gyártása és viselése – néhány üdítő kivételtől eltekintve (narancssárga ETO- és Fradi-mez) – kishazánkban még nem igazán terjedt el, így anélkül vághatjuk taccsra rekeszizmunkat a merész, vagy egyenesen gusztustalan árnyalatokon röhögve, hogy azokat valaha is viselnie kéne kedvenceinknek. Kezdésnek itt egy pompás arany-fekete párosítás, amelyet a következő bajnoki címünk ünnepléséhez ajánlunk a klubvezetők szíves figyelmébe (tehát utolsó fordulós, pécsi vendégjátékunk alkalmával akár tesztelni is lehet). Zöld-fekete csíkos szettünk igazi vérlázító kuriózum, míg szürke megoldásunk a visszafogott tökély képviselője. A gyomorforgató alternatív blokkot a bordó-világoskék és a sárga-fekete műremekek teljesítik ki.

Vernegyula szellemében

Hanta kollega imént írt mailt, hogy klubhonlapunk átkeresztelte Christian Hervé Tchami-t CSAMI-ra. Érdekes vállalkozás.

A XIX. sz. végi, XX. sz. eleji névmagyarosító trend tér tán vissza klubunknál, mikor is Darwin Károlyról, Verne Gyuláról vagy éppen May Károlyról írtak az újságok s beszélt a köznyelv? Ha igen, lenne egy-két tippünk a srácok átnevezésére, a megoldások gondolom önmagukért beszélnek…

  • Kosztolányi Márk
  • Zelenka Lukács
  • Lovrics Iván
  • Csami Krisztián Hermann
  • Abász Dezső Cecil
  • Botos Zorán
  • Akós-Szú János
  • Szekulics Róbert
  • Cirillóy Dániel Olviér.

Az új útleveleket-személyiket blogunk szerkesztőségében lehet átvenni.

Taktikázunk. – Mágnestábla vs. gombfociasztal #2.

Téli elmélkedésünkhöz hasonlóan ezúttal is többféle variáción osonkodunk végig a taktikai elképzelések dzsungelében – bár ezek között sok lesz az átfedés, hiszen keretünk gazdasága azért még nem versenyezhet variációs lehetőségek terén mondjuk a ’93-as Milan anyagával… Ennek ellenére nüanszokban mérhető eltérések azért vannak a vázolt felállásokban és mint tudjuk, az Ördög a részletekben (nomeg Zaréval, Meksszel és Kirchmayerrel együtt az 1992-es Siófok középpályás-sorában) lakozik.

Elsőként érdemes egy alapcsapatot szemügyre venni. Supka a felkészülés eddigi szakaszában jobbára az általa tradicionálisan kultivált 4-4-2-t, vagy annak valamely permutációját nyomatta, úgy fest, az általunk már tavasz közepére jósolt váltás tehát most jött el. Új igazolásaink közül a kezdőbe kívánkozó Némethtel és Délczeggel felturbózva hát a tavaszi sort, valami ilyesmit dob ki a gép.

A 4-4-2 szerkesztőségünk agyába is úgy fest beférkőzött. Ha végigmegyünk a 3 törzsszerző ilyen-olyan topikokban elszórt kezdő-ötletein, a taktika rendre az említett formációt követi, kinél progresszívabb (jómagam) kinél realistább (Hanta, Babar) megoldásokkal próbálkozva. Hogy miért is mondom ezt? Lássuk.

Szerzőnk -ahogy mindig is- variál, ezt láthatjuk. A jobboldalon a beszürkülni látszó Lovricsban bízik a védelem terén, de azzal a kikötéssel, hogy amennyiben Baráth Boti visszanyeri 2010 decemberi formáját, tavasszal már vele is próbálkozzon Supka maestro. Legalább alternatívaként. Kostolani nekem túl szürke. Balhátvédposzton váltásban tolnám Hajdút (itthon, ha támadóbbak vagyunk) és Aleksziszt (idegenben, ha bekkelünk), ugyanígy védekezőközép-poszton itthonra (a bármilyen meglepő, de) passzolni szoftosan elkezdő Horét vagy méginkább egy önbizalommal feltöltött Hidit alkalmazva, míg idegenben remek lesz a strict labdaszerző, ám előrefele csökkentett hasznosságú Akassou. A középpályán ugye egy név nálam nem kérdéses, mindenki tudja hogy belebuzulódtam a cseh vörösfej passzjátékába, viszont Némethnek helyet szorítanék mindenképpen egy kvázi Totti pozícióba, Zeli és Délczeg közé. Jobboldalt pedig Abass és Nagy Geri váltsa (de rendszeresen és ténylegesen) egymást. Az ék meg a jó benyomást keltő Délczeg. Vagy ha a NN-féle Tottizás túl prog, akkor Délczeg mellé első körben Szekulics. Hajrá.

Hantánk hátul a tavaszi bevált védelemre esküszik, míg az általa enyhén szólva nem kultivált Hore/Hidi kettős elpárolog a kezdőből, helyükön Akassou szerepelne. Németh nála jobbszeles középpályás, Abassal váltva egymást, közös kedvencünk, Zeli helye betonbiztos, a csatárduó pedig a Copacabana Markó Ivánja, Danilo, illetve Délczeg. Ikertornyok elöl? Nem tudom. Hanta igen. Meglátjuk!

Babar sem az az eszeveszett újító, két lábbal jár a földön. Egy dolgot reszkíroz meg, az általa egész szezonban kasírozott Novák Alekszisz bekerül hátra, így Hajdú lesz a szélsőközéppályás ugyanazon az oldalon, Gege meg pados. Minden más stimmöl az előzőekkel. Babarunk tehát meglépi a rég áhított Hajdú-előrehozatalt. Vajon Supka is?

Most akkor játsszunk tovább. Mi lehet a best of a jelen keretből, ha a “nevek” alapján tesszük fel a kezdőt 4-4-2-ben? Játéktudás számít, a poszthűség kevéssé. Nos Kemi helye tuti sokunknál, bár Sánta hasonló képességű kapus, én sem vagyok híve a nagy variálásnak és úgy fest drukkereink sem. A védelem kb. OK, Lovrics és Kostolani harca lehet majd érdekes. Ha Novákot, a siófoki stabil idénye miatt alapkezdőnek vesszük, Hajdú Norbinak csak szűrőposzton jut hely, hisz Gegének is kell “név alapján” a hely. No meg Hfalvi barátunknak, akinek szerepeltetése a szememben továbbra is véleményes kérdés, kéne a tudása és a játéka, “más” meg nagyon-nagyon nem, de hát erről nem mi döntünk. De képesség alapján neki kéne Délczeg felé nyomatni a gólpasszokat ez támadhatatlan indok.

Aztán ott az esély arra is, hogy valamiért visszaállunk a 4-2-3-1-re, ami remélem nem következik be, mert az azt jelentené, hogy rosszul indítottuk a szezont és jön a pánik. Na de ha mégis, vagy egyszerűen csak egy variációs lehetőségként tekintünk e hadrendre, hát valami ilyesmi jönne ki. Hátránya, hogy Zelinek és Némethnek egyszerre nem jut hely a kezdőben, hisz Abass klasszikusabb szélső mint Norbi a jobboldalt nézve –  max Gegét szoríthatja ki Norbi, de akkor minek van itt Ivancsics. Irányítónak? Azt még viccnek sem. Nem tudom, sehogy se áll össze a kép.

Elnézve eddigi variálgatásunkat, bizony azt látjuk, kevés akadémiker tűnik fel a nagycsapatban, még kevesebb mint tavasszal. Pedig ott állnak ők is a trambulinon, reméljük, Supka mester engedi őket megmártózni, úszkálni. Ne járjunk úgy, mint 1995-ben vagy 2002-ben, amikor hirtelen kellett kényszerfiatalítani, úgy hogy az ifjoncoknak nem volt elég tapasztalata, és csak azért kerültek mélyvízbe, mert az öregek egyszerre estek ki/árusítódtak ki fölülük. Gondolkozzunk előre. Rendszeres cserejátékosi lét lenne idén az egészséges, 15-20-50 perces játéklehetőségekkel. A kék nevek kis Bozsik-modellünkön jelzik, hogy a posztok nagy részére vannak aspiránsok. Használjuk őket! Ja és ismét idézném, ha jól emlékszem áfonya bácsi kommentelőnk megjegyzését: valahogy fel kéne turbózni e srácokat, ne legyenek ilyen “rendesek” a pályán. Keményen, harcosan. Nagy Gerinél már látszik a beindulás, ezt kell pörgetni tovább.

No és ha minden kötél szakad? Ha besülnek az új igazolások? Ha a fiatalok nem bírják a terhelést? Hát akkor baj lesz…vagy mégsem? Van a Bozsik környékén pár megveszekedett Honvédos, blogunkon egy-két elhivatott kommentelő, a klub körül dolgozó néhány legendary arculat vagy épp a szurkolói fórumunkról néhány egyén akiket vörös-feketébe öltöztetve, ha szét nem is nyerné magát a csapat de legalább megdöglenénk a pályán. Ha Babar térde rendben van, jobbhátvédben simán hozza Lovrics szerepét. Mindig is makulátlan zakóját a korzó korlátjára akasztva (utána mehet tisztítóba) Hanta trinyózhat elöl, a neve alapján kőkemény hátvédjátékot prezentálni képes medvepuszi baloldalt takaríthat, Holé úr meg repked a gólvonal előtt, kezében a zsírosdeszkákkal mutatva be a robinzonádokat. Tulajunk meg majd középről fogja össze a védelmet egy két harsányabb “okay”-t is eleresztve. Irányítónk, M. Józsi, harsány, “hajráhonvédcsakAAAAAA..Kispest!” rikoltásokkal mozgatja majd a támadásainkat. Én? Én meg majd Kovács Kálmisan alibizek elöl amíg le nem rúgnak…

Ha az utolsó variációtól eltekintünk, nem állunk rosszul. Ha a jelen keret ÍGY együtt marad (Zelenka, Németh Norbi, Hajdú, Botis, Lovrics, Debrő) az újak pedig beválnak, meglehet az 5.-8. hely. Nem egy nagy deal, de az utóbbi évekhez képest már ennek is örülnék. Sőt, lehetne itt merészebb álmokat is szőni, ismerve az NB1-es riválisaink átlagszínvonalát de most a földön maradok én is. Két lábbal.

Mit mondhatnék még a témában? Kb. annyit: jöhet a Győr.

Stadionképek: ravasz fondorlattal a tegnapi Pádár László linkről.

Címkép: labdabiztos.blog.hu és blikk alapján RW sufnituning.

Csodálatos panorámakép a Bozsik-stadionról


Bozsik stadion Honvéd FC in Magyarország

Nemrég fedeztük fel Pádár László remek alkotását Szentélyünkről a 360cities.net oldalon, és bár twitterfolyamunkon elcsiripeltük, nem bírtuk ki, hogy beágyazva ne mutassuk meg nektek.

Kommentár? Nincs, csak annyi, hogy gyönyörű, és reméljük a két hét múlva induló bajnokságban minél többen járunk majd ki, és szurkolunk ebben az igazán felemelő környezetben a csapat sikeréért. Csak!

Egy (haza)igazolás margójára

Amikor még a tavalyi bajnokság vége felé beröppentek az első hírek More barátunk távozásáról, Babar kollega egy igazán helyre kis elbocsájtó szép üzenettel fejezte ki mindannyiunk őszinte fájdalmát a kis brászil kerékkötő kispesti fészekből való kirepülése kapcsán. Az a cikk remekül reprezentálta az átlag Kispest-drukker gondolatait és életérzését: pikírt volt, szarkasztikus és ironikus – pontosan azokat a hangulatokat-érzéseket koncentrálta, amikkel mi, egyszeri Honvédosok próbáljuk átvészelni az 1996 óta datálódó mélyrepülést, melyet ugyan a Hemingway-éra kezdete megakasztott, de az igazi eufória, a bajnokesélyes csapat gyors visszatérte elmaradt. Hanta már többször emlegette kettős klubidentitásos, sok igazságot tartalmazó téziseit amiről egyszer talán posztot is ír, itt most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ma végre történt valami olyasmi, ami egy más hangulatú posztra késztet. Nem pikírtre. Nem szarkasztikusra. Csak szimplán örömtelire. Kicsit bizakodóra. Kicsit vakon optimistára. Azért óvatosra. De mindenképp örömtelire. Németh Norbert hazatért.

Haza, igen, nem mentegetőzöm a patetikusság miatt. Kevés olyan játékos van a Bohócban akire még nyugodt szívvel húzhatjuk rá a jelzőt hogy a mi kutyánk kölyke. Akihez eligazolása óta sem kötődik semmi folt, aki sosem tett dehonesztáló megnyilatkozásokat, véleményes megnyilvánulásokat excsapata felé. Felénk. Németh ilyen, ráadásul pályafutásának első kispesti szakasza bizony nem is rossz emlékű. Korosztályából egyenesen a legjobbak közt tartottuk számon. A Reszeli által 1999 őszén a kerethez felhozott 3 ifjonc (NN, Torghelle Sanyi, Kozarek) közül ma is tartom ,hogy Norbi volt a leglabdaügyesebb, bár az is igaz, Sanyink nagyobb karriert futott be, megjegyzem megalkuvás nélkülisége folytán abszolút megérdemelten. De a 2000-2002 közti, NN által is fémjelzett kispesti évek azért ha nagy sikerekben nem is, kisebb szép emlékekben gazdagok (Szuri bás őrült tavasz 2001-ben, 2001 őszi Fradiverések, Détáris kis menetelés stb.). És ennek Németh Norbi is része volt.

Hemingway érkezése óta voltak már bíztató kísérletek igazolások terén. Örömtelinek véltem anno Bárányos és főleg Tóth Misi hazahozatalát. Más kérdés hogy egyik sztori sem úgy zárult ahogy annak kellett volna. A mai gyökértelen világunkban igen is szükség van a kapaszkodókra, így Némethnek kicsit önmagán túlmutató jelentősége lehet: a sok tucatlégiós mellett végre egy a “mi fiaink” közül is újra itt van, egy játékos akinek a Honvéd nem pusztán az udvariassági formulák halmozása miatt fontos klub, hanem akinek jelent is valamit. Aki itt nevelkedett. Aki a Bozsikban mutatkozhatott be az NB1-ben. És aki most úgy fogalmaz: hazatértem.

No nem kell elszállni, ezt én is vallom. Sokat vitáztam -vitáztunk Németh Norbi ügyén az utóbbi hetekben. Volt, aki meg is fedett, hogy NN nem megváltó. Nos, tényleg nem az. Még csak különösen jó formában sincs mostanság, a Tomszk kaland óta. De ne feledjük, hogy anno nálunk, vagy 2006-07 táján a Vasasnál azért emlékezeteset produkált. Nagyon bízom benne, hogy a hazai környezet és egy türelmes hazai közönség ezt előhozhatja belőle. Vagy nem. Akkor sincs tragédia. Viszont akkor is szükség van rá. Kell, mert jelenléte üzenet végre a szurkolók felé, egy tényleg szerethető csapat kialakítása felé, és ha Norbi nem is a legnagyobb vezéregyéniség arculat, azért mégis értelmesebb focisztorikat tud mesélni a fiatal akadémistáknak a jövőjük esetleges menedzseléséről vagy saját tapasztalataiból mint 1-1 pár hónapja itt élő külhoni (nem pejoratíven értve de) zsoldosjátékos, vagy épp…. s itt most nem írok le neveket inkább.

Németh Norbi tehát hazatért, ennek pedig végre örülhetünk. Örülhetünk mint télen a Zelenka-igazolásnak, örülhetünk, mint a fiatal MFA-s srácok közt a tehetségesebbek feltűnésének és örülhetünk, hogy most nem az utolsó pillanatban beeső 10 próbázóval szerződünk. Örüljünk egy kicsit, mert ránk fér. Üdv újra itthon Norbi. Már vártunk.

Fotó: honvedfc.hu