Mastodon

Szerző: robwarzycha

Íródik -e tovább az elmúlt évek kispesti meséje? – hosszú beharangozóhajrát nyitunk a szombat elé

E kép czukksági faktorára már nincsenek szavak. Jó lenne holnap egy hasonló fotó, mondjuk Lovrics -Supka kivitelben, a hátsó pólópápa meg legyen Kaszás Kálmán <3

Hosszú hajrát nyitok a mai nappal és ezzel a poszttal a holnap elé. Lehet, hogy ez lesz végleg a beharangunk és a kibeszélőnk az IDEI NAGY MECCS elé – de valamiért úgy sejtem, Hanta sem hagyja ki a ziccert, hogy holnap reggel ne töltsön fel egy „Minden InStat mutató szerint jobb a Videoton, így fix Honvéd sikert várok” jellegű posztot, amiben 80%-ban a saját lapcsánkareceptjeit elemzi, de ha így lesz, legalább sokat olvashattok ráhangolódásként. Én mostanában is keveset írtam, munka, munka, munka, meg lekaptak a kezemről is egy ganglion nevű cuccot, ami a kinövések Rouanija: veszélytelen, ámde ronda, így gépelni se nagyon tudtam, csak olvastam a posztokat és a kommenteket, és ma ömlesztve reagálok pár dologra.

„Íródik -e tovább az elmúlt évek kispesti meséje? – hosszú beharangozóhajrát nyitunk a szombat elé” bővebben

Ma se maradunk keddi Hemblog nélkül

Nem minden rőf parasztkolbász a mi szánkat édesíti, győztesek!

Hiányoznak a keddek. Illetve nem is maguk a keddek, mert azok ott sorjáznak a naptárban, és majdnem mindegyik valóban keddre esik, csak nagyon ritkán szombatra, esetleg négynapos hétvégén vasárnapra.

Inkább a megszokott kedd reggeli rituálé: vajon mit mondott megint az öreg? Milyen nyakkendő volt rajta? Az asztala mögött ül, vagy szemléltető eszközöket használva egy tábla előtt, esetleg a lesszabály változásait magyarázva egy futballpályán? Volt egy sajátos humora, hozzá tartozott a hétköznapjainkhoz.

Szerencsére ezen a héten nem kell nélkülöznünk a betevőt, ugyanis postaládánkban landolt a legújabb vlog átirata.

„Ma se maradunk keddi Hemblog nélkül” bővebben

2017 után ismét nyertünk a bajnokavatón

Bp. Honvéd – FTC 3-2

– fájdalom, ezúttal a formalitássá silányuló meccsen mindez nem osztott vagy szorzott, a kezdőrúgás előtt ugyanis már bajnok lett a szomszéd kerület szimpatikus, önerőből a csúcsra jutó kis klubja. Azonban a formalitás azért van, hogy legyen, a meccset le kellett játszani, hogy a forduló zárásaként hivatalosan is kimondhassuk, bajnokok lettek a zöldek.

Amikor fél órával a kezdés előtt a lelátó felső részének falához dőlve néztem a melegítő csapatokat, pont ekkor és pont a leírtak miatt fordult meg a fejemben másodszor, hogy meglehet: ma nyerni fogunk.

„2017 után ismét nyertünk a bajnokavatón” bővebben

Akadémiától Parókáig

Olyan szemrehányóan nézett már rám a bicikli az előszobában, hogy láttam rajta: nagyon is rossz néven veszi, hogy már ennyire belelógtunk a tavaszba, de idén alig használtam. Sehol egy ESMTK-meccs, már másfél éve nincs Bozsikba-kigurulás, és a hűvös tavasz is gyenge indok a munkahelyre bringával való bemenetel negligálására – szinte hallottam/éreztem a sértett szóaradatot felém szállni a kormány felől, így nem tehettem mást, nyeregbe ültem és lecsorogtam a wekerleközepi körúton keleti irányba Apuért, aki viszont egy igazi bringamanó, annyira, hogy Fanta wekerlei újságíró barátja egy remek leíró-definíciót is gyártott róla tavaly: „Édesapád sokszor látom kerékpáron…elég sokat mozog a telepen„. Eufemisztikus megfogalmazása ez Fater hrabali bringás csavargásainak, annyi szent.

„Akadémiától Parókáig” bővebben