Szerző: vh

_első és második

Tiszakécskéről valahogy mindig egy Stadler elleni meccs után nyilatkozó, szódásüveget szorongató Szuribá jut először eszembe. És csak másodikként a kiesésük után onnan igazolt kontingens, úgyismint Bánföldi, Holló Ricsi, Szántó Róbert és Török Laci, valamint a hazataláló Bujáki. Merthogy remek ötlet egy kieső csapat felét leigazolni. (Később a Békéscsabával is eljátszottuk.)

_harmadik

A harmadik egy kupameccs oda–vissza, még Supkával 2019 tavaszán, amikor nagyon nem ment a csapatnak, erre betett pár fiatalt, hátha. Erre majdnem kiestünk a kupából. Baromira nem értettem egyet a háttérben meghúzódó kommunikációs szállal, vagyis a „fiatalokra még nem számíthatunk nagyobb mennyiségben egyszerre” vonallal, mert senki sem kért akkoriban ilyesmit. Elég lett volna egy kicsit frissíteni a megdöccenő csapaton.

_frissítés // Szeretném egyértelművé tenni, hogy az előző bekezdésben azt sugalltam, hogy Supka a kupameccseken egyfajta közösségi nyomásra tette be a fiatalokat, azt erősítve, hogy nem véletlenül nem játszanak a bukdácsoló NB I-es csapatban, és ezzel próbálta mintegy elhallgattatni a közösségi médiában megjelenő hangokat. Az egésznek az alapja, hogy öt év távlatából így emlékeztem vissza a második meccs után tett nyilatkozatára, illetve arra, hogy mit gondoltam a történetről akkoriban. Simán lehet, hogy csúnyán benéztem, és az egész mögött egy akkori tulajdonosi nyomás volt, vagy csak szimplán egy edzői döntés, ami majdnem rosszul sült el.