Mastodon

Kategória: Beszámoló

Továbbjutottunk, azonban a sztori ennél sokkal kényelmetlenebb

Haladás – Honvéd 1-2

A magyar futball egy egészen érdekes állatfaj a teremtésben. Eleve csak nálunk fordulhat elő, hogy egy mindenki által elkönyvelten kirúgott, azonban valamiféle felmondási idejét töltő edző napokig együtt táborozik Hévízen a volt csapatával, hiszen minek hazautazni a távoli Budapestre, ha szerdán Szombathelyen, szombat kora délután pedig Zalaegerszegen játszunk?

Nincs is jobb egy ilyesfajta jutalomüdülésnél. Összezárva a saját és a mások felelősségével, valamint a közös közelmúlttal. Biztos remek érzés lehet egymás, az edzők és a vezetők szemébe nézni. Vagy mégsem, mert gondolom sokakat egyáltalán nem érintik meg a történtek, a Honvéd csak egy állomás az életükben, egy sor az életrajzukban, egy ellenszámla, ahonnan rendre érkezik az utalás.

Biztos jó és őszinte buli lehet pár közös nap egy kvázi kirúgott edzővel, egy szétesett csapattal, a remek vezetőségünkkel és a mindenféle sleppel. Nevezzük mondjuk csapatépítésnek?

„Továbbjutottunk, azonban a sztori ennél sokkal kényelmetlenebb” bővebben

Gondolom kapunk majd pár hangzatos ígéretet, hogy most aztán tényleg, azonban kérdés, maradt egyáltalán valaki, aki még képes hinni nekik?

Felcsút – Honvéd 1-0

Teljes kilátástalanság. Nincs rá jobb kifejezés, mint a teljes kilátástalanság. Magunkat ismételjük hetek, hónapok óta, amikor azt mondjuk, ennek így semmi értelme.

Soha, semminek nem lesz valódi felelőse, a klubház szarik ránk, szarik a klubra, szarik mindenre. A legtöbbet akkor tehetnék, ha lemondanának a vezetők, mielőtt bevégeztetik a munkájuk, és teljesen kicsinálják a klubot.

Elképesztő, hogy három és fél év alatt egyetlen haver sem szólt rájuk, hogy srácok, ez szánalmas. Petiminiszter is mindig csak dicsér és reménykedik, a minisztériumok ugyanúgy tolják bele a lóvét, mintha lenne bármi értelme, a klubvezetés nagyon elvétve megszólal, akkor mindenki más a hibás, főleg az elmúltnyolcév, majd biztosít mindenkit arról, hogy ezentúl más lesz.

Aztán sosem lesz más.

„Gondolom kapunk majd pár hangzatos ígéretet, hogy most aztán tényleg, azonban kérdés, maradt egyáltalán valaki, aki még képes hinni nekik?” bővebben

Ami szinte lehetetlennek tűnt, megcsináltuk: sikerült még rosszabbul rajtolni egy Metalcom-idényben

Honvéd – Mezőkövesd 2-2

Komolyan.

Azonban mielőtt rátérnénk a kínos részekre, mindenképp ki kell emelni egy örömhírt:

egyre többen kíváncsiak az új Bozsikben erre a szánalmas produkcióra!

kék: a klub saját adatközlése, piros: tízmeccses mozgóátlag, amin jól látszik, hogy töretlenül nő a nézőszámunk

Szóval könnyen lehet, hogy az embereknek valójában erre a teljesítményre van igénye, amit a klub marketinggépezete egészen pontosan feltérképezett, majd egyeztetve a labdarúgó divízióval, az maximálisan kiszolgálja a hirtelen támadt keresletet.

Korábban az emberek az eredményességet szerették, a jó időt, esetleg a relatíve olcsó szórakozást. Úgy látszik, tényleg változnak az idők. Jogosan adja magát a kérdés, hogy ők, mármint a többlet, hol voltak korábban? Vagy tényleg ennyire fasza a marketingünk, és a semmiből lettek bevonzva a meccsekre? Esetleg, bár ezt feltételezni sem merem, a klub nem őszinte a helyszíni nézőszámok közlésekor?

„Ami szinte lehetetlennek tűnt, megcsináltuk: sikerült még rosszabbul rajtolni egy Metalcom-idényben” bővebben

Most aztán tényleg megígérjük, becsületszavunkra, hogy így aztán többet még egyszer sosem! De tényleg, tényleg, tényleg! Higgyetek nekünk!

DVSC – Honvéd 4-3

Meccs előtt

Továbbra is szervezetten, csapatként kell futballoznunk az elsőtől az utolsó pillanatig, és a jó védekezés megtartása mellett a támadásokra kell még nagyobb fókuszt helyeznünk. Képesek vagyunk arra, hogy bárkivel felvegyük a versenyt a bajnokságban, több mérkőzésen is csak az utolsó passzon, egy-egy döntésen múlott az, hogy nem tudunk eredményesebbek lenni, ezen kell változtatni, ezeket a szituációkat még jobban megoldani, hogy magasabb százalékban értékesítsük a helyzeteinket.

Tam Courts, 2022.10.01.

Mindenki, köztük én is úgy érzem, hogy folyamatosan erősödik a csapat, elég ha csak azt nézzük, hogy a legutóbbi négy találkozónkon nem kaptunk gólt 

Nikola Mitrovic, 2022.10.01.
„Most aztán tényleg megígérjük, becsületszavunkra, hogy így aztán többet még egyszer sosem! De tényleg, tényleg, tényleg! Higgyetek nekünk!” bővebben

Honvéd – Topolya edzőmeccs, 1 néző

Amennyiben nem számoljuk a Hemingway-testvéreket, akik bentről élvezhették a találkozót.

Sajnos továbbra sem fogom megérteni miért zártkapus egy ilyen meccs. Oké, a szekun lehet fogni valamennyit (pár tízezer forintot), és büfét se kell feltétlen kinyitni, azonban a streames közvetítés díja gondolom ugyanannyi nézők nélkül, mint nézőkkel, ráadásul a pályavilágítás az egész meccs alatt ment, ami a jelenlegi energiaárak mellett minimum LUXUS, még akkor is, ha az egyik tulajdonosunkat menet közben beválasztották a tervezett Paks2 igazgatóságába.

„Honvéd – Topolya edzőmeccs, 1 néző” bővebben

Pofán csapott a kegyetlen valóság, és végre ki mertük mondani a nevét: Kilátástalanság

Bp. Honvéd – Kecskemét 0-0

Mit lehet ezen szépíteni? Ilyen mocsok sz*r meccset is rég láttunk. A Kecskemét hozta a tőle elvárhatót, nekik minden perc ajándék, nekünk viszont minden perc szenvedés.

Szenved a csapat – és szenvednek a szurkolók. Esküszöm, nekünk több ötletünk van kitölteni a kilencven percet, mint Courtsnek és a csapatnak.

Komolyan, ha beengedné a szeku, legközelebb kihoznám az Éhes Vízilovakat, és csapnánk egy hatalmas körmérkőzést a lelátón. Biztos vagyok benne, hogy több embert érdekelne innen egy-egy csoportmeccs, mint a pályán történtek.

„Pofán csapott a kegyetlen valóság, és végre ki mertük mondani a nevét: Kilátástalanság” bővebben

A két csapat kioltotta egymás játékát, azonban mi találtunk egy gólt, és ezzel esélyt kaptunk arra, hogy megharcolhassunk a győzelemért

Kisvárda – Honvéd 0-1

Épp csak kikértük a három korsó Borsodit a várdai Mini Sörözőben, amikor eszünkbe jutott, hogy már lehetnek összeállítások. Mobilt elő, adatbank pont emelesz pont hu, koppint, görget – aztakurva. Négy fiatal a kezdőben! Parádé. Ennin sehol. Már most megérte levonatozni.

Nézzük a cseréket. Bazz, hat, akarom mondani, hat mezőnyjátékos mindössze. Abból egy a Maxim, szóval inkább öt. Vagyis Traoré, szóval legyen négy. Lovric csak biztonságból, három az inkább, hacsak Dúzs nem tud belső középpályást is játszani. Szűk lesz ez, nagyon belenyúlni nem lehet a meccsbe.

Szerencsére nem is kellett.

„A két csapat kioltotta egymás játékát, azonban mi találtunk egy gólt, és ezzel esélyt kaptunk arra, hogy megharcolhassunk a győzelemért” bővebben

Erről a meccsről szinte lehetetlen és egyben értelmetlen összevágni egy összefoglalót

Bp. Honvéd – Újpest 0-0

Nem irigylem a szerencsétlent, akinek kiadják feladatként. Sanyikám, három-öt perc, több lehet, kevesebb nem. Vajon Sanyikám mit fog belerakni?

Áhhh, eddig azt reméltem, talán nem mi vagyunk az a gyenge, aki képtelen győzni, mit győzni, helyzeteket kidolgozni, gólt lőni a másik, hasonlóan rossz ellen. Aztán tessék, megugrottuk, sikerült. Megfogták a sörünket.

A lefújás után Courts mester szavaiból azt sikerült kiemelni, hogy szervezettek voltunk. Nem merem megkattintani, szerintem csak felbaszná az agyam, annyit meg nem ér.

„Erről a meccsről szinte lehetetlen és egyben értelmetlen összevágni egy összefoglalót” bővebben

Nem történt semmi meglepetés, mindössze könnyűnek találtattunk

FTC – Honvéd 3-1

Próbáljuk meglátni a jót a történtekben: legalább gyorsan lerendeztek minket, így lehetőségünk adódott tartalékolni a csütörtöki, Újpest elleni nyerhetőnek tűnő mérkőzésre (Kocsis Dominik, Lukic, Gomis gyorsan le, később Ennin és Zsótér is), játszathattunk fiatalokat (Kerezsi és a debütáló Pukhtieiev), valamint a szurkolótábor is mindenféle izgalom nélkül érezhette jól magát.

Nagyjából ennyi történt, valamint kiderült, hogy Traore és Traoré között ugyanúgy hatalmas különbségek adódhatnak, mint Smith és Smith, Kovács és Kovács, továbbá ésatöbbi ésatöbbi között.

„Nem történt semmi meglepetés, mindössze könnyűnek találtattunk” bővebben

Mire hangulatba jössz, lecsapnak a ’90-esek… nem jó jel az idényre nézve!

Hornby is azonnal bérletet venne…

Az a helyzet, hogy valahol többet is adott ez a meccs, mint előzetesen vártam – persze a semminél nem vészesen nehéz többet adni. De az az igazság, hogy a 65.-85. perc között éreztem valami olyasmit, amit egy Kispest szurkolónak kell: izgultam a csapatomért és picit velük dobbant a szívem a pályán –legalábbis némelyikükkel. Aztán az utolsó utáni perces gól újból jelezte, hogy nyugi, nem 2015-16 van, hanem inkább a 90-esek végi – 2000-esek eleji ipari szenvedés, és tényleg felrémlettek a régi Dunaferr, Nyíregy, Gázszer, BVSC elleni hazai meccsek: szarok vagyunk, szarok vagyunk, szarok vagyunk, na, egy 20 percre véletlenül jók vagyunk, elkezdesz hinni, aztán megint szájba rúg a valóság. Az én Kispestem.

„Mire hangulatba jössz, lecsapnak a ’90-esek… nem jó jel az idényre nézve!” bővebben