Beszámoló // Csak a Kispest!

Menekülés az ötvédőbe

Honvéd – Mezőkövesd 2-1

_történelmi párhuzam

A meccs előtt a Honvéd egyik beharangozójában Laczkó Zsolt utolsó honvédos meccsét emelték ki azzal a szöveggel, hogy hat év után tér vissza a Bozsik stadionba. (Közben a honvedfc.hu megint nem elérhető. hétfő, 9:24)

Én inkább egy másik jelenetet választanék Laczkó 2017-es őszéből, mégpedig a Balmazújváros-Honvéd 0-3-at. A félidióta EvdM talán beteg volt, a lényeg, hogy nem utazott el a csapattal. A helyettese formailag Mark de Vries pályaedző lett volna, azonban a pletykák szerint a meccs előtti éjszaka összeült pár idősebb játékos (Kamber, Lovric, Lanzafame, stb), és kicsit átalakították a taktikát.

Addig EvdM a 4-4-2-t erőltette úgy, hogy például Bobál Dávidot balhátvédben égette, cserébe legalább a játék nagyon nem ment, pláne Rossi bajnoki tavaszához képest. Az állítólagos játékosgyűlés végül úgy döntött, hogy visszatérnek a jól ismert 5-3-2-höz. És az eredmény? Szétfociztuk a Balmazújváros, Gazdag meglőtte az első gólját, Eppel és Lanzafame mikrobalhéja egy tizenegyes körül, majd kibékülésük még ott helyben.

Laczkó a 78. percben állt be Gazdag helyére.

bővebben

Krémer Károlyban legalább volt annyi gerinc, hogy félidőben kocsiba ült, és hazament Gázszerből

Soroksár – Honvéd 3-1

_éjjel

megjegyzés: éjfél van, most értem haza Soroksárról, és nem tagadom, kissé kapatos vagyok, de leszarom.

Ha úgy alakulna, hogy valamikor a közeljövőben találkoznák Fórizs Sándor Új Sportigazgatóval, az bár nekem lenne kellemetlen, de valahogy túltenném magam rajta, és pofátlanul megkérdezném: mennyi az út hazáig? Összedobjuk.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Fórizs az új tulaj, Leisztinger embere, ezért egy ideig egész biztos vele kell kihúznunk.

bővebben

Ami a hivatalos kommunikációból kimaradt

Kozármisleny – Honvéd 2-0

Természetesen a Hivatalos Galáriában nyoma sem lehet a valóságnak. Már amennyiben veszítünk. A címlapkép természetesen a szurkolók, hiszen valahova nyalni kell, utána egy ölelkezős-fogadkozós az öltözőből, bármi, a lényeg egyedül az, hogy ne derüljön ki: vesztettünk. Még a galéria címe is csak ennyi: klubnév1-klubnév2 dátum, mindenféle eredmény nélkül.

A címlapképünkön viszont egy olyan jelenetet láthattok, ami a Hivatalos Kommunikációban soha nem jelenhetne meg: a lehajtott fejű játékosok, ahogy próbálják eljátszani a bánatost, miután felmosták velük a pályát egy utolsó, világvégi faluban. Ráadásul egy olyan edzővel, akivel tavaly szinte képtelenek voltak nyerni.

(A győzelem/vereségkommunikációról hosszabban okoskodtunk a Hétvégi Kötekedő podcast legutóbbi adásában. Tessenek összevetni az ott elhangzottakat a most történtekkel.)

bővebben

„Minden ellenkező finom elgondolás ellenére az ember nem azért drukkol egy csapatnak, mert a csapat jó, hanem mert a miénk”

Honvéd – Tatabánya 1-0

Nem történt semmi különös, azonban egyszer csak azt vettem észre, hogy egy asztalnál ülök Esterházy Mártonnal (háromszoros bajnok, 29 válogatottság, gól egy világbajnokságon), Gyimesi Lászlóval (ötszörös bajnok, 12 válogatottság, nem különben ő volt az, aki Kozmával összekötötte a hetvenes éveket a nyolcvanasokkal) és Varga Józseffel, Kacsával (háromszoros bajnok, 31 válogatottság, és szintén gól egy világbajnokságon), és nem csak egy asztalnál ülünk, hanem többedmagunkkal sörözgetünk és beszélgetünk.

Esterházy például váltig állította, hogy 1980-ban azért lett bajnok a Honvéd 25 év után, mert ő Kispestre igazolt 1980 telén. Jeleztem neki, szép próbálkozás, azonban mindannyian pontosan tudjuk, hogy a bajnokságot június 7-én, a Volán ellen 5-2-vel nyertük meg. Márpedig a hajrához én is kellettem a május eleji megszületésemmel. A közvetlen mérlegem öt győzelem és egy Fradi elleni döntetlen az Üllőin. Már csak azért is szükség volt rám, mert a hat meccsen lőtt tizenhárom gólból a nálam pár hónappal korábban érkezett Marci mindössze egyet vállalt. Mondom én. A tények makacs dolgok.

(Szinte apróság, hogy babaváróként az asztalnál ülő Varga kettő, Esterházy pedig egy gól lőtt az Újpest elleni 5-0-on.)

bővebben

Kezdésnek nem volt jó

Budafok – Honvéd 3-3

Holman valami egészen elképesztően nagy gólt lőtt. Középcsatárként(!) visszalépett a saját térfelünkre, szinte a belsővédők vonalába elkérni a labdát, majd megindult vele előre. Úgy harminc méterre a budafoki kaputól támadták meg először, rögtön ki is tette Pauljevicnek a szélre, majd folytatta a mozgását a kapu irányába. Mire Pauljevic felnézett(!!!) Holman már a tizenhatos vonalán járt. Ekkor Pauljevic beemelte a labdát Holman vélt mozgásának irányába, a tizenegyes pont magasságába, pont két védő közé. Szerencsére az egyik teljes homályra ugrott, a másik pedig végignézte ahogy Holman jobbal leveszi a labdát, majd ballal bebikázza a jobb felsőbe. Beszarás. Kicsit mint Döme az osztrákok ellen, úgy bambultak a védők ki a fejükből: mégis, itt mi a fene történt?

Nálam eddig simán az év kispesti gólja.

bővebben

Nulla

BVSC – Honvéd 0-0

Talán húsz percet bírtam nézni a meccsből, amikor hirtelen egészen új értelmet nyert a nulla, a semmi, a nyista, a miazmás a fejemben. A pályán ugyanis az történt, ami elvárható volt – és ami nagyon, de nagyon kellemetlen a jövőre nézve. Egyszerűen letudni akarták, ahogy a kilátástalanságba belefásulva mi is. A baj csupán az, hogy tavaly ősz eleje óta az egész idényt csak letudni akarták, és ez meg is látszott a csapat teljesítményén. Pedig ha akarunk valamit a jövőtől, akkor az ilyen meccsek pont arról szólnak, hogy megtanuljunk minden, de tényleg minden pillanatot komolyan venni, amikor kivisszük magunkon a mezt a pályára.

Inkább beszélgettem, és örültem néhány rég nem látott ismerősnek. Annyira tiszteltem meg a pályán szórakozókat, mint ők engem. Konkrétan hetven percen át a pálya felé sem néztem. Mégis minek? Mit láttam volna? Majd elolvasom másnap, hogy „megvoltak a helyzeteink, csak be kellett volna rúgni őket”. Szinte egész idényben ezt mantrázták, aztán azokat a helyzeteket valamiért legközelebb sem rúgtuk be.

Ráuntam az egészre.

bővebben

Helló, Ivan, helló, motiváció!

Honvéd – Gyirmót 2-2

Hétfő délután kettő múlt, ráadásul ünnepnap, ilyenkor már rég kint szokott lenni az összefoglaló és az osztályozókönyv az előző napi meccsről. Ezzel szemben ma még azt sem tudom miről írjak, mert nemhogy írni, gondolkodni sincs nagyon kedvem. Idény végére egyszerűen elvesztettem a motivációm.

A kötelezőket viszont le kell tudni.

A bentmaradás megvan, a feljutásról már az ősz közepén lemondhattunk, és még azt sem állíthatjuk, hogy bármi előremutató dolog történt volna velünk az idény során. Lejöttünk az NB II-be – és lébecoltunk egy évet.

Hiába a sok saját nevelés, hiába a hazai szinten sok szurkoló, a Kispest valahogy elveszett az egészből. Egyszerűen az nem mi vagyunk, hogy a bentmaradásért kelljen heteken át matekozni a másodosztályban. A kilátástalansággal önmagában nem lenne bajom, hiszen negyvenes vagyok, a fél életem erről szólt, azonban az a fajta kilátástalanság és disszonancia, ami jelenleg körülveszi a klubot, az simán öli a lelket, és igen, elveszi a motivációt.

bővebben

Kazincbarcika is oda-vissza zakó

Kazincbarcika – Honvéd 1-0

Felesleges bármiről is írni. Tényleg minek? Kihagytuk a helyzeteket, bla, bla, bla, nyernünk kellett volna, bla, bla, bla, nem lehetünk ilyen szerencsétlenek, bla, bla, bla, valamit kéne nyilatkozni, bla, bla, bla, hiszen nem ezt ígértük, bla, bla, bla és így tovább.

Szar itt minden, csak a megaláztatás állandó.

Egészen elképesztő, hogy mekkora spirálba kerültünk az elmúlt években. Tényleg nem látni sem a végét, sem azt, hogy lassulna, és egyelőre reménykedni sem merünk abban, hogy a közeljövőben bármi jobb lehet. Itt az egész klubok kéne beszántani, filozófiástul, buksisimogatóstul, felelősségnélküliségestől, mindenestül. Hatalmas közös bűne ez az egész klubháznak, az akadémiának – és benne az egyes embereknek.

bővebben

Az embert többek között az eszközhasználat emelte ki az állatvilágból

Már akit.

Komolyan felmerül bennem kérdésként, hogy ezekből a szekusokból hánynak van erkölcsi bizonyítványa? Vajon hány láthat el hivatalosan is vagyonőri, biztosítási feladatokat? És egyáltalán, miből gondolja, hogy joga van viperával és egyéb ütőeszközökkel felszerelkezve, gázsprayvel fenyegetni, majd lefújni embereket? Aljas módon, tettleg bántalmazni? Csodálkozik bárki, ha az ilyesmire válaszreakció érkezik?

A szemet irritáló és a torkot maró gázspray elől menekülő, síró kisgyerekek a vendégszektorban, akiknek annyit tudtunk csak mondani, hogy ne mosd le az arcod, mert attól rosszabb lesz. Inkább sírj egy kicsit tovább. Miután ezek az erős eufemizmussal biztonságinak nevezett szakemberek mindenki alaposan átmotoztak a bejáratnál, bent viperákkal, gázsprayvel és mindenféle kézre húzható alkalmatosságokkal (ütőkesztyűvel) vártak minket. Komolyan kérdezem:

Kazincbarcikán ki volt a valódi áldozat?

bővebben

Ritkán járunk errefelé, szóval lehetne mit ünnepelni (fel-ső-ház!), már ha történtetesen nem a Kispest lennénk

Honvéd – Pécs 4-0

a bajnokság során még soha nem voltunk ennyire messze a kieséstől: 9 pont.
utoljára ilyen előkelő helyen (8.) február 11-én álltunk, előtte pedig 2023. augusztus 19-én(!!!).
29 fordulóból mindössze ötöt (5!) töltöttünk a 8. vagy jobb helyen.
#taps

Végre volt egy jó délutánunk. Ilyenkor kár, hogy se előre, se hátra, vagyis sehova nem tart se a csapat, se a klub. Viszont ha már ezt csináljuk, akkor úgy kellene, mint korábban évtizedeken át: az első osztályban, és nem a másodban.

Lőttünk egy négyest, lehetne minek örülni, de amíg NB II. van a feljutás reménye nélkül, addig egyszerűen nem tudok minek örülni. Méltatlan az egész. Kicsit olyan, mintha minden nap pontban délelőtt tízkor nekifutásból tökön rúgnának, és egyszer, egy napon nem. Tíz tizenötkor aztán persze mégis, viszont addig volt egy jó negyed órám, amíg elhittem, hogy ma talán nem.

bővebben