mert célunk csak egy van
én konkrétan lerobbantam az éjszaka során. Lehet, a Wekerlére nem kellett volna kiugrani a meccs után, hiába volt nálam pulcsi. Reggel (éjszaka) arra keltem, hogy lázas vagyok, és durván betaknyosodtam.
A mai nap posztolás helyett Aspirin Complexről, forró húslevesről, sok orrfújásról, és reményeim szerint még több alvásról szól.
Ja, és RW sem hinném, hogy bármit írna, mert neki most nagyon más dolga van. Innen is csókoltatjuk!
“Bocs, srácok, de Dorogról ma biztos nem lesz poszt, mert” bővebbenHonvéd – Haladás 1-2
Tudni kell feladni, és elfogadni a tényt: nem jött be az ötletünk. 1992-ben például Mezey György helyére leigazoltuk a kor másik nagynevű edzőjét, Verebes Józsefet. A keret kiváló volt, sima bajnokesélyes, azonban a Mágus alatt szenvedett. A vezetőség nyolc meccset várt, majd a Mágus repült. Szuribá beugrott a Siófok ellen, és utána jött az isteni Martti Kuusela, a végén pedig behúztuk a bajnokságot.
A helyzet most nagyon hasonló: látványosan nem működik együtt az edző és a keret. Igazából nem a taktikát hiányolom, mert az láthatóan nincs. A sokpasszos felé induló játékunkat menet közben felváltotta valamiféle direktebb, de ugyanúgy nem működő foci. Mindegy.
A legnagyobb baj, hogy a játékosaink egy részének fogalma sincs arról, milyen rendezvényen van egyáltalán – és ez bizony edzői hiba.
“Ha én lennék az edző, akkor már nem én lennék az edző” bővebbenSiófok – Honvéd 2-1
Öt meccsből negyedszer szereztük meg a vezetést, mégis mindössze kettőt sikerült megnyernünk. Másodikat rárúgni is csak egyszer sikerült, vagyis van baj.
Amíg az első félidőkben 5-1 a gólkülönbségünk, addig a másodikban már 1-5. Komolyabb bontásba egyelőre nem érdemes belemenni, mert hat gól kilencven percre kevés ehhez.
“Egyszerűen képtelenek vagyunk megtartani a vezetést” bővebben
Bár Pinezits mester a honlap beharangozóinterjújában jó szokásához mérten sietett leszögezni, hogy bár ez egy kötelező győzelemnek van kikiáltva, rohadtul nem az; azért mi egymás között valljuk be, hogy ha itt szóban mindig elejtjük azt is, hogy a Honvédnak első osztályban van a helye, az azt is jelenti, hogy fel akarunk jutni, akkor pedig, lehet ezt akárhogy ragozni, ez kötelező győzelem. Nyilván nem vagyunk vakok, és látjuk, hogy az „első osztályban a helyünk, DE…” szöveghez mindig csatolnak a klubházból egy 10 oldalas apró betűs záradékot is, amiben a sok „minekután”, „végülis”, „azonban”, „mindazonáltal” között csak annak a narratív bebiztosítása áll, hogy azért, ha lehet, ne haragudjon meg mindenki, ha mégse sikerül egyből feljutni, csak mondjuk 3/5/10/20 év múlva, már egy új futballrendszerben. Tudjuk. Ennek ellenére, ha a hivatalos sztorink „eredményes Kispest felépítése rövid és középtávon” passzusát komolyan vesszük, tegnap nyerni kellett.
“Jó dolog a futás, csak addig tré, míg bele nem lendülsz – mondta Ceolin Forrai Rambo Coelho, és kért egy esernyőt a fedett lelátón” bővebbenNyíregyháza – Honvéd 0-0
Az a helyzet, hogy erősen kettős érzelmek dolgoznak bennem a tegnapi nap kapcsán, és ez a hangulat általánosan kiterjeszthető az egész eddigi idényre. Magánvonalon mindhárom eddigi meccsünk körítése, előzményei remekül sikerültek, hangulatos, egyenesen a csúcs csakblog-éveinket megidéző túrákkal (Csákvár és tegnap) vagy meccsrákészüléssel (Kozár) – viszont maguk a mérkőzések nem épp aranyoldalainkat gyarapítják. A csákvári katartikus zárás még nagyrészt el tudta fedni a már akkor is látszó gyermekbetegségeit a keretnek, de a ’misleny ellen már teljességében kezdtek kibontakozni az ellentmondások a narratíva és a megvalósulás között. Tegnap ez a kettősség folytatódott: remek napon vagyunk túl szurkolócsapatilag, de a lendületből feljutás (egyre inkább úgy tűnik, csak magunknak mantrázott ábrándja) körül sokasodnak a kérdőjelek.
“Merre tartunk?” bővebbenBp. Honvéd – Kozármisleny 1-2
A hétvégének két tervvel futottam neki, ahogyan a klub is: ebből egy közös metszet is volt – relatíve simán nyerni a Kozármisleny ellen, vagy ha csak nyögvenyelősen, amúgy csákvári módra sikerül, akkor úgy. A klub emellett szülinapot akart volna ülni vasárnap délután, én magam grillezni a srácokkal ugyanakkor. Ez három tervezett célkitűzés volt, amiből majdnem 0, végül egy darab valósult meg többé-kevésbé. Olvasóink számára a legnagyobb fájdalom, hogy ez a grillezés lett.
“Megingó tervek?” bővebbenCsákvár – Honvéd 1-2
A meccsről RW írt egy hosszabb élménybeszámolót, most pedig – ahogy ígértük – jöhet a miazmás és az osztályozókönyv.
Sztori szerencsére van bőven, úgy kell szemezgetni belőle. A csákvárihoz hasonló „stadionnal” például nem nagyon fogunk találkozni a későbbiekben, viszont már most be merem tippelni, hogy az abszurditások sora vasárnap nem ért véget. Ez mégiscsak az NB II, egy teljesen másik világ.
Például olyan sem lesz nagyon, hogy egy meccset követően, egy szuterénablakon ordibáljunk be a csapatnak.
“Csákvári apróságok” bővebbenAl-Rayyan – Honvéd 2-1
Eredetileg kétszer hatvan percet játszottak volna a csapatok, azonban az Al-Rayyantól jelezték, sok a sérültjük, ezért legyen mégis kétszer negyvenöt. Az első meccset, név szerint az alkudozást végül mi nyertük, és kétszer ötvenöt lett a vége.
A felkészülés jegyében, mi eközben komoly nyomozati munkával megkerestük a büfét (a sporttelep egyetlen épületének pálya felé néző oldalán hat ajtó volt, és ebből három az öltözőkbe, kettő pedig a mosdókba nyílt, így vaslogikát alkalmazva kellett választanunk). Bent ugyan ki volt írva egy táblára, hogy két euró a sör, azonban valahogy mindig négyet fizettünk érte. Viszont legalább kiderült, a sporttelep büfése annyira mindenes errefelé, hogy például az eredményjelező kezelése is a munkakörébe tartozik, amit egy távirányítóval végez az árnyékból. Illetve végezte addig becsülettel, amíg nem jelent pár helyi jellegű osztrák ember, és rendelt magának az első félidő vége előtt egy rundót. A dologból végül egy egészen mikroszintű kavarodás alakult ki, mert a kiszolgálás közben az óra megállt. Természetesen némi értetlenkedést követően nagyvonalúan túltettük magunkat azon, hogy az első félidő végén nem az 50. hanem az 57. percben kaptuk a gólt.
“Messziről jött ember azt mond, amit akar, és én most azt mondom, hogy nekem tetszett a Kispest” bővebbenHonvéd – Soroksár 0-1
Kevés menőbb dolog van annál, mint szombat reggel fél tízkor kígyózó sorokat látni a Bozsik pénztára előtt. Fél óra múlva kezdődik egy Soroksár elleni edzőmeccs, szerencsére a jegyem megvettem elővételben, így marad idő egy kávéra a pubban. (Utólag mesélték, hogy volt azért pár szociálisan érzéketlen ember, aki hosszú perceken át tartotta fel a sort, mert ő bérletet csináltatott, miközben mások csak egy szimpla jegyet szerettek volna, hogy bejussanak a meccsre.)
Nagyjából ötszázan verődünk össze a low budgetre beállított, de legalább értelmezhető stadionban rendezett meccsre. A beugró ugyan egy ezres, a kivetítőkből csak egy működik, mondjuk pont az, amelyiket mindenki lát, ahogy a hangosbemondó is csak a Gyula, de semmi gond, meccsen lehetünk, árnyékban, normális körülmények között. Bárcsak mindig így lenne. Szerdán például két zártkapust is játszunk a Kecskeméttel, mert annyira be vannak szarva az izlandi megfigyelőktől, hogy hetekkel a lehetséges meccsük előtt már ott jegyzetelnének a Honvéd akadémiáján. Köszönjük, kedves Kecskemét, hogy még stream sem lehet, hogy megtagadjátok a futball egyetlen értelmét: a nézőt. (Erről a témáról szerintem lesz majd külön poszt a héten.)
“Az első félidő remek volt, aztán mozogtak a fiatalok is egy félidőt” bővebbenHonvéd – Ajka 3-0
Ez az Ajka volt bronzérmes az NB II-ben, és ment a feljutásért egészen a legvégéig? – kérdezte mellettem valaki a szünetben. A tarcsival lebirtokoljuk őket. – tette hozzá.
És valóban. Alig volt a labda az Ajkánál, és bár olyan sok helyzetet mi sem dolgoztunk ki, tisztán látszott, hogy jóval többet tudunk a fociról, mint az ellenfelünk.
Első edzőmeccsnek nem volt rossz. Simán megállapítottuk, hogy százplusz gólt fogunk lőni a bajnokságban, és előfordulhat, hogy az elsőt csak a kupadöntőben kapjuk. A legszerényebb vélemények szerint is sétagalopp lesz.
“A meccsen a legkomolyabb ellenfél a hőség és a rendezés volt” bővebben
