mert célunk csak egy van
Jó túra, még jobb eredmény, jó teljesítmények, szép gólok, mi más kell egy szép nyár- és szabadságszezon-záráshoz? A Viharsarokban a névadó égszakadás ezúttal elmaradt, csak a gólzsák szakadt ki. Gyorsbeszámoló a lényegről a meccset nem látóknak a hajtás után. „(Gól)vihar-sarok :)” bővebben
…mert hiszen Újpesten nem sokan fognak pontot szerezni, hogy a divatos magyaredző kifogással éljek, de ez most mégis igaz.
…mert hiszen meccs előtt a veretlen Újpest ellen picit torpanni látszó csapatunktól simán elfogadtam volna az ikszet.
…mert hiszen a meccs nagy részében az Újpest muzsikált meggyőzően.
Ehhez képest megint a legvégén éneklik (verik) ki a sajtot a szánkból, hát, annyira nem boldogít a dolog. „Tudom, hogy valahol értékes ez az egy pont, de most ez kevéssé vigasztal” bővebben
Nagyon meleg van, nagyon fáradt vagyok és ami a legfontosabb: annyi minden extra nem is történt ma Győrben (teszem hozzá: szerencsére, mert az MK korai szakaszában az extra az bizony negatív meglepetés lenne, az meg nem baj, ha hiánycikk), hogy litániákat kellene szánni rá, így a következőkben röviden bulletpontokba foglaljuk a lényegesebb tudnivalókat azok számára akik nem jutottak le.
Sajnos azoknak lett igaza, akik pesszimista jóslataikat vették elő a múlt vasárnap esti, 93. perces debreceni egalizáláskor, mondván, a lendületben lévő csapatunknak más sem kell a megtöréshez, mint egy ilyen demoralizáló gól. Nos, a mai meccs nagyrészt igazolta e félelmeket, de ha előbújik a lelkem mélyén lapuló szürke Várhídi- vagy Supka-szellemalak, a magyaredzőé, aki mindenben, de mindenben talál biztató jelet, akkor azért kihozhatom félig telének a mai poharat is. Próbáljuk meg. „Paksi füles (bocs…)” bővebben
Eddig szépen alakul az idei szezon, szó se róla… Azért bevallom, bennünk volt a para meccs előtt, hogy az újonnan mumus MTK ellen mi lesz, hogy meg tudjuk- ismételni a Vidi elleni koncentráltságot, hogy a múlt héten remekelő srácok ismételnek-e. Nos, a sirokkó előtti hőguta sújtotta poros arab oázist idéző körülmények között végül is az történt, amire a merészebb álmainkban gondoltunk: teljesen megérdemelten vertük a mindössze egy kapura lövést prezentálni képes MTK-t. Olyan magától értetődően, hogy én még valahol mindig azt várom, ébredjek fel, és eszméljek rá, igazából kettő-egy lett oda.
De nem, nem bizony…! „Kettőből kettő!” bővebben
Annyira, de annyira tudom szeretni az olyan meccsnapokat, amikor van egyfajta elvárásunk a találkozó előtt a hangulat, az eredmény, és egyáltalán az egész este felé, és ezek az elvárások be is jönnek. Na, a tegnap ilyen volt. Nem is tudom, utoljára mikor írhattam ilyen vidáman beszámoló posztot. Talán tavaly júniusban Debrecenből, de ott viszont nem is volt semmi elvárás és kesernyés idényvégi hangulatunkat inkább a rezignáltság dominálta. Tegnap viszont… meccsélmény volt.
Meccsélmény, emberek!!! Mióta nem volt már ilyen…? „Meccsélmény!!!444!!4” bővebben
Tavaly azt sírtuk el az utolsó fordulós beharangozónkban Debrecen előtt, hogy „végre vége„, s aztán, bár örültünk a bajnokverés minicsodájának, tényleg nem bántuk a zárást, hisz vége lett a tavaszi borzalomnak, és „még egy ilyen szar félidényünk nem lehet„.
Lett, kettő is: a tavaly ősz és a mostani tavasz.
FIGYELEM! A most következő poszt kiábrándult lesz és szomorú, így aki inkább örvendezne a bennmaradáson, szíve joga, és azokat is megértem, de azok ne is kattintsanak a tovább gombra mert csak engem küldenek el a Kone sípjára, hogy mit szöttyögök, RW, te pesszimista ecetmanus, te szerencsétlen varjú. Csak mondom. A miheztartás végett. „Happy (?) End” bővebben
[gfycat data_id=”VainGraciousIcelandichorse”]
Szegény embert még az ág is húzza, szokták volt mondani. Jah, lehet így is, modorosan, meg lehet úgy is, ahogy az élőbeszédben valójában: stabilan a fasznak rossz végén állunk. Ez egy ilyen év.
…de azért azt sem mondhatjuk, hogy vészesen romlottak az esélyeink ma estére. A Hali tegnapi győzelmével a pontszerzés szinte minimumelvárás lett ma a nyugodt éjszakáinkért, Vidi az ellenfél ide, nem túl acélos tavasz oda – és ezt végül hoztuk is, a Pécs közben leverte az Újvárost, ezer köszönet érte, szóval két fordulóval a vége előtt hárommal megyünk a Hali és néggyel a Dunaújcity előtt, ami azért nem kegyetlenül borzalmas kép. Persze ha Filip a zseniálszólója végén beveri és nem magasan lövi el, akkor… de ugye a „HA” az sose játszik. „Egyelőre Filip lábában maradt a bennmaradás…” bővebben
Szerintem igen. Mármint bennmaradásilag. Tudom, hogy ez a kijelentés kb. olyan felelőtlen és szélsőséges, mint amikor hetekkel ezelőtt sírtunk azon, hogy kész, kiestünk (arra nem is emlékszem, hogy konkrét posztban sírtunk-e, de élőszóban, egymás közt a korlátnál mondjuk biztos), tudom, elismerem, de valahogy én most nyugodtabb vagyok. Mondjuk ez nem az a kellemes nyugalom, inkább egy beletörődős fajta, beleszürkülős az utóbbi bő egy évünkbe, de akkor is valami nyugalom-féle, mert szerintem most már meglesz a bennmaradás. Hogy azután mi lesz, arról persze fogalmam sincs. „Megvagyunk?” bővebben
