Beszámoló // Csak a Kispest!

Ízlések és pofonok

Újpest után, szünet előtt

Szép támadásokkal fűszerezett győzelmet izzadtunk ki az Újpest albérletének vendégeként, és ahogy az szokott volt lenni, a kommentszekció túlteng az örömtől, ugyanúgy, ahogy az elmúlt hetekben az öntemetéstől. Régi jó kispesti szokás szerint nem tudunk egyenesen ülni ennek a rozoga vörös-fekete csataménnek a nyergében, de hát mikor tudtunk?

Az új kispesti korszakot kritika nélkül imádó kollegák nyugodtan lapozzanak a következő #napikispest posztig, mert vigyázat, nem a feltétlen örömködésről fog szólni a poszt – igaz, nem is a korábbi időszak visszasírásáról, de jobb a békesség.

bővebben

Ismétlőjelbe tehetjük a múlt heti beszámolóposzt címét

Mélyül a gödör és csúszós a fala | Bp. Honvéd – Debrecen 2-3

Na, ma este jön az első most-vagy-soha meccsünk!– mantráztam előbb egész nap magamnak, majd késődélután pedig az egy hét igazolt távollét után végre visszatérő Öcsémnek a pálya fele menet. Mindehhez persze kötelező RW-nyavalygással hozzátettem: most még bizakodok, aztán hazafele majd sírni fogok. Hogy is van Hanta örökbecsű idézete Verebes Mágustól? „Egyszerűen nem tudok tévedni ebben a rohadt futballban”? Hát, rohadjak meg, én sem.

bővebben

Van baj

Ha egy mondatban kellene összefoglalni a tegnapi* meccsélményt, csupán annyit mondanék: a leguánok a szünetben a kezdőkörben, a csapat pedig egészében lángolt.

*_ egész pontosan: szombati, de csak most volt időm (vh) kitenni RW már vasárnap megírt posztját. illetve már tegnap feltöltöttem, de akkorát bénáztam, hogy nem nyomtam meg a publikálás gombot. amúgy pedig üdv Kolozsvárról.

„Van baj” bővebben

Ha az alkalmatlanság egy számegyenes, akkor a Craiova rajta a végtelen plusz egy

U. Craiova – Bp. Honvéd 0-0

Fogalmam sincs mit lehetne írni erről a craiovai estéről. A srácok játszottak, ahogy játszottak, helyt álltak a pályán, lehozták a meccset és a hosszabbítást 0-0-ra, vagyis a román csapat képtelen volt megverni minket a pályán. Tele sérültekkel, csereként debütáló kapussal, hadd ne nekünk legyen már megalázó.

Az most mindegy, hogy milyen focit játszottunk, hogy Morales boldogan csettint mind a tíz lábujjával is a láttán, egy európai kupameccs a továbbjutásról szól, és nekünk az egyetlen esélyünk az lehetett, ha nem kapunk gólt, miközben valahogy találunk egyet. Előbbi sikerült, az utóbbi nem, a tizenegyesekben nem bíztam, az istenítélet, ott bármi megtörténhet.

Beszéljünk inkább a körülményekről, mert sok részlet tisztázatlan, és ahogy belepillantottam, nem helyesen, vagy nem a maga teljességében jelentek meg egyes részletek a magyar sajtóban.

bővebben

Ha ugyanilyen okosan állunk hozzá a visszavágóhoz, meglehet a továbbjutás

Bp. Honvéd – U. Craiova 0-0

Felesleges szépíteni, olyan meccs volt, ahol mindkét edző ráment a tutifixre, a csak gólt nem kapni megoldásra, legfeljebb találni egyet-kettőt valahogy, a lényeg, hogy ne kerüljön már az odavágón reménytelen helyzetbe. Megoldották.

Az eredménye egy relatíve eredménytelen, tempótlan, lassú mérkőzés lett, ahol az agyonbiztosítás miatt a kisebb-nagyobb hibák se okoztak komoly galibát.

Kidolgozott helyzete talán a Craiovának volt pár, de fejesig vagy lövésig csak kétszer jutottak el. Az egyiket harmatgyengén a kapu közepe felé lőtték, az utolsó utáni percben pedig fölészállt a fejes. Nekünk egyetlen komoly gólszerzési esélyünk volt, akkor egy labdaszerzés után, N’Gog fejesét pájjukázta ki hatalmas bravúrral a románok kapusa. (Mondta is mellettem a helyi futballt jól ismerő kolléga, hogy ha valamiben erősek a craiovaiak, akkor az a kapusposzt. Igaza lett.)