Csak // Csak a Kispest!

Tompa nyári délben indult meg a hosszú menetelés

Épp az utolsó 150 oldalra fordultam rá Moldova czukk 1970-es évek magyar textiliparának nyomasztó viszonyairól szóló riportkötetében a 194-es viszonylaton ülve, a Kossuth Lajos utca magasságában, amikor csakúgy, mint 2 hete, Fanta tűnt fel a soron következő megállóban, majd felszállva a buszra kérdés nélkül a kezembe nyomta a telefonját, hogy fogjam, amíg elpakol. Vele együtt természetesen jött egy helyiérdekű másik szurker is, sőt, egy megálló múlva KisBabar is feltűnt, azaz egy csodálatosan klasszikus „összefújja a szél a kispesti sz…-t” (maradjunk annál, hogy szakértőket) képpel indult útjára számunkra a hosszú 2023-24-es idény.

bővebben

Megvan a sorsolás: Csákváron kezdünk

Nem lesz egyszerű fogadni minket egy köhögve kétezres stadionban.

Viszont összejött a Siófok nyárra: augusztus 19. környékén, vagyis még egy pontot kihúzhatunk pipával.

Vasas – Kispest: november 5. környékén.

Ha minden jól megy, akkor jövő májusban, nagyjából a kiesés évfordulóján, a Szőnyi úton búcsúzhatunk az NB II-től. És remélhetőleg már ünnepelhetünk valamivel korábban Ajkán, Kazincbarcikán, esetleg Mosonmagyaróváron. De az sem baj, ha csak a Vasas ellen otthon.

bővebben

Kétoldalú kerekasztal

Elindult valami.

Néhány hete pár szurkoló gondolt egy nagyot, mert úgy érezte, az NB II-be kiesés, valamint az új klubvezetés együtt egy remek lehetőség arra, hogy új alapokra helyezze a szurkolók és a klub kapcsolatát. A Kispest és a Honvéd mindig is erős közösséggel rendelkezett, és ha valamit, ezt érdemes feléleszteni, gondozni, mert errefelé hagyományosan a szurkolók jelentik a klubot. A két háború között rendszeresek voltak a találkozók az egyik Kisfaludy utcai sörözőben, sőt, gyakran ott tartotta az egyesület a tisztújító közgyűléseit is. A hatvanas évek végén feléledt a Baráti Kör, azonban legtöbben talán a régi Hotelra emlékezhettek, ahová bejárhatott bárki, és ott egy Bambi mellett találkozhatott a játékosokkal, edzőkkel, vagy magával az atyaúristennel, Komora Imrével.

bővebben

Tapasztalat alapján számolva valahogy így nézne ki jelenleg (június 25-én dél körül) a kezdőnk

Tujvel 227
Kovács N. 73, Lovric 346, Horváth M. 66, Benczenleitner 21
Bocskay 37, Adorján 103, Eördögh 41
Kocsis D. 28, Németh B. 17, Kerezsi 20

megjegyzés: Nb1, Nb2 és külföldi felnőtt meccsek alapján az összes játékperc/90 értékek egészre kerekítve. A névsor a Honvéd hivatalos közlései alapján állt össze. Szappanos és Zsótér nem szerepel a listában. || update: László Dávid sem szerepel, mert nem találtam nyomát annak, hogy a klub bejelentette volna a visszatérését.

Ez a fiktív kezdő összesen 1008,4 meccsnyi időt focizott össze pályafutása során, amiből ha kivonjuk Lovricot és Tujvelt, akkor a maradék kilenc játékosra mindössze 404,6 marad, vagyis átlagban 45,96 kilencven perc. (Ha az Nb3-at is számoljuk, akkor további 246,8 meccsnyi időt találunk a csapat egészére.)

bővebben

Mindig van kiút, csak meg kell találni

6 éve írtam meg a bajnoki címes posztomat, 2017. május 28. hajnalban, le sem feküdve a hajnali 2 órás hazatámolygásom után a bajnoki döntőről. Akkor gondolni sem mertem volna arra, hogy 6 évvel később a MetalCom és az őket kirendelő jótevőnk elintézik, hogy olyan nihilbe jussak, hogy Felcsútra már le se menjek a 2023-mas május 27-én; inkább elsétáltam családilag Szeget szeggel-t nézni a Vígszínházba, majd az előadás végén rezignáltan ránéztem a telóra: kiestünk. Azóta tervezek valamit írni, de az eleve csapágyasra hajtott munkahely-doktori-esküvő szentháromság oltárán egyszerűen elvéreztem, ez van. Ma, négy hónap után először viszont van fél nap szünetem a tegnapi első felvonás lezajlása után (lásd a címképet), mielőtt folytatódik holnap a „fesztivál”. Ez alkalom egy kis számvetésre, és arra, hogy a magam példáján lássam: ahol a Sors elvesz, másik kézzel ad valamit, ez hosszú távon sok mindenre igaz.

bővebben