Mastodon

Kategória: Kommentár

Elképesztő, hogy Rossi még mindig képtelen üzembiztosan nyerni „lefelé”

otthonidegenpont
Szerbia2-12-16
Montenegró?0-0max 4.
Litvánia2-02-24
Bulgária3-02-24
Emlékszünk Albániára? Vagy Szlovákiára, Walesre?

Amióta ismerjük a kopaszt, tudjuk, hogy gyakrabban veri meg a Fradit, mint a Pápát. Ha valamiben, akkor a mentális felkészítésben nagyon ott van. Szinte nem is emlékszem olyan meccsére Kispesten, ami nagyon, de nagyon fontos lett volna, és elbuktunk. Rendben, pont a bajnokcsapatnak nem sikerült az első négy meccs a Fradi és a Videoton ellen, de aztán amikor nagyon kellett, akkor jöttek a három pontok.

„Elképesztő, hogy Rossi még mindig képtelen üzembiztosan nyerni „lefelé”” bővebben

A külső szemlélő akár úgy is gondolhatja, hogy itt a bolgárok voltak a főg*cik, mindenki más csupán sodródott,

ami nem csak valahol, hanem akár egy általános skálán is igaz lehetne, ha a hivatalos narratívák nem lennének ennyire egymásnak ellentmondóak. Megnéztük az UEFA, az MLSZ és a bolgár szövetség kommunikációját a múlt hét hétfői, tehát a Plovdiban zártkapus, és a mai, Szófiába visszahelyezős döntés kapcsán, és azt kellett tapasztalnunk, hogy legalább egy fél hazudik, legalább egy fél nem fejti ki az igazság minden szeletét, és hogy az összes érintett lapít, mint sz*r a fűben.

Külön érdekesség, hogy a magyar sajtóban az elmúlt egy hétben nem jelent meg egyetlen olyan cikk sem, ahol egy válogatott meccsek rendezésében jártas embert kérdeznének meg, hogy ilyenkor mégis mi a pontos szabályzat, mekkora mozgástere van az egyes szövetségeknek. Az MLSZ például beleállt abba az álláspontba, hogy nekik egyetlen percig sem lehetett szavuk, amit nyilván nehéz elhinni, hogy igaz lenne.

Tapasztalatom szerint valószínűleg voltak ilyen megkeresések a sajtó részéről, azonban a szövetség ismét elővette a jól ismert sunyító figuráját, és vagy nem válaszolt, vagy kitérő választ adott a kérdésekre.

„A külső szemlélő akár úgy is gondolhatja, hogy itt a bolgárok voltak a főg*cik, mindenki más csupán sodródott,” bővebben

A sztori iránti igény védelmében

Hosszú és nehezen kibogozható bejegyzés, csak saját felelősségre!

Becsszóra, fogalmam sincs ki az az Azahriah*, pedig előadóként háromszor is megtölti jövőre a Népstadiont. Legjobb tudomásom szerint egyetlen slágerét sem hallottam. Mondjuk az is igaz, hogy rádiót soha életemben nem hallgattam, a zenestreaming-előfizetésem (ezt így írjuk és mondjuk?) pedig a zenehallgatási szokásaim alapján ajánl újabb előadókat, és valamiért őtet még egyszer sem dobta be. Nem mondom, hogy szar, amit csinál, vagy hogy nem zene, hiszen egyáltalán nem ismerem. (*_ utána kellett néznem, hogy egyáltalán jól írjam a nevét.)

Jó, a kortárs popzenei előadók közül tényleg keveset ismerek, miközben Sajci listáinak szinte minden évben adok egy vagy több esélyt, és bizony találni közte kurvajó dolgokat. Elméletileg létezik magyar popzene, és nem is rossz. Mármint az a része, amit láttam belőle. Mert fogalmam sincs, hogy a tömegmédia, illetve a Youtube-scéna kiket és miket kap fel, ugyanis ezeket a csatornákat pont nem fogyasztom.

„A sztori iránti igény védelmében” bővebben

Srácok, csináljunk egy olyan képet is, ahol a háttérben látszanak a szurkolók

Pedig jó ötletnek tűnt.

A Mosonmagyaróvár elleni meccs félidejében köszöntötte a klub az 1993-as bajnokcsapatot (eredetileg augusztus elején, a klub születésnapján lett volna, azonban egy vihar miatt elmaradt).

Csinnadratta, plakettek, kezdőkörben felsorakozó játékosok, vezetők, a kivetítőn bejelentkezik az isteni Martti Kuusela (sá-lá-lá-lá) és Csábi Jocó, Kálmán még az egymeccses Flórián Tibort is felhajtotta. Sajnos Béla király, Vincze Pilu, Vezér, Brockhauser, Negrau, és még páran nem tudtak eljönni, de sebaj, így is szép volt. Eleve a gesztus.

„Srácok, csináljunk egy olyan képet is, ahol a háttérben látszanak a szurkolók” bővebben

Semmi baj, Béluska

Kikaptunk Szegeden, masszívan a másodosztály alsóházában állunk, és erről nagyjából mindenki tud az országban, kivéve a kizárólag a Honvéd kommunikációjából tájékozódó szurkolók.

A kieséshez hasonlóan, amit elárulni se nagyon akartak és mertek, az idei teljesítményt se verik nagydobra, helyette inkább az elmúlt idények során begyakorolt sunyítás eszközével élnek. Esküszöm, tökre sajnálom, hogy nem vállalja fel a klub a saját teljesítményét, és totálisan elengedi az őszinte kommunikációt.

Béna, hogy ha beesik egy apró siker, akkor azt orrba-szájba tolják, azonban ha a valós teljesítményünk ahhoz is kevés, hogy lábujjra állva kinyalhassuk egy béka seggét, akkor mintha nem is léteznének, a kötelező körökön túl semmi nyoma annak, hogy a Bp. Honvéd amúgy egy labdarúgással foglalkozó klub, amelyik hétvégente bajnoki mérkőzéseket játszik.

„Semmi baj, Béluska” bővebben

Inkább nem is hasonlítanánk semmihez a Metalcom-érát, megáll az önmagában is, mint minőség

Messzire vezető poszt következik.

mgydvrgkggkptppm
idegenben7123163278101-23851,197
otthon7119223098106-8791,113
új Bozsikban3711111550500441,189
összesen142423862176207-311641,155
A 2019/20-as, első teljes idénytől, vagyis a 2019 április tulajdonosváltást követő, az előző idényből hátra lévő hat mérkőzés nélkül. (ppm: pont per mérkőzés)

Nincs mit szépíteni, az elmúlt négy és fél év teljes földbe állás. Még a – szigorúan dőlt betűvel – legjobbak idegenben vagyunk, közel 1,2-es pont per meccsel, azonban egy ilyen alacsony áltag ugyanúgy a semmire elég, mint a többi mutatónk.

A kegyetlen az, hogy az NB II-ben sem látszik semmiféle javulás, és tíz fordulót követően ugyanúgy 1,2 ponton állunk meccsenként.

„Inkább nem is hasonlítanánk semmihez a Metalcom-érát, megáll az önmagában is, mint minőség” bővebben

Arra a következtésre jutottam, hogy bár az MLSZ kiírja, mint bajnokságot, valójában nem létezik olyan, hogy NB II.

Egyáltalán nem megsértve a mindenféle kiscsapatokat, azonban az NB II. komolyságát már az erősen megkérdőjelezi, hogy az MLSZ engedi, 500-1000 fős stadionokban* rendezzenek mérkőzéseket. Konkrétan az NB II. bajnoka Magyarország papíron tizenharmadik legerősebb klubja, és még az osztály középmezőnye is benne van az első húszban. Mindez történik jó esetben ötszáz nézők előtt.

*_ ha egy 90×45 méteres pályát körbeállva méterenként egy fővel számolunk, akkor az 270 nézőt jelent.

A méret természetesen szabályos, ugyanis a hatályos Infrastruktúra szabályzat (24. o.) két kategóriába sorolja az NB II-es pályákat:

  • D // legalább 1000 ülőhely,
  • E // legalább 600 ülőhely,

majd lapokon át sorol mindenféle attribútumokat, kezdve a kapufa anyagától, a büfék kialakításán át, egészen a hangosításig, azonban a D és az E kategória között mindössze 400 szék a különbség.

„Arra a következtésre jutottam, hogy bár az MLSZ kiírja, mint bajnokságot, valójában nem létezik olyan, hogy NB II.” bővebben

Csak kellene valamit írni Szöllősi Györgyről, például mert

Az érdekel a legkevésbé, hogy Szöllősi György nem kapott diplomata-vízumot az Egyesült Államokba, mert tényleg minek neki? A saját állítása szerint is csak azért utazott volna ki, hogy megnyissa a mostanában magyar állami pénzből és Magyarországról utaztatott csapatokkal lélegeztetőn tartott, egykor az amerikai magyarok focikupájának számító Árpád kupát, amit ráadásul idén Chicagóban, egy szerb kolostor focipályáján rendeznének meg. (Az esemény annyira jelentős, hogy saját honlapja sincs, és az internetről még a résztvevő csapatok nevét is szinte lehetetlen küldetés összeszedni.)

Valamint „Az amerikai út egyben alkalom lett volna arra, hogy a kontinensen kirobbant Messi-őrületnek a helyszínen tapasztalható részleteiről is beszámoljak a Nemzeti Sport olvasóinak, helyi kollégákkal és futballvezetőkkel beszélve (több hivatalos találkozó volt előkészületben), továbbá válogatott labdarúgónkkal, a Philadelphia Union MLS-csapatban futballozó Gazdag Dániellel is találkoztam volna (…)”

Hát ehhez kellett volna a diplomata-vízum. Természetes, nem?

„Csak kellene valamit írni Szöllősi Györgyről, például mert” bővebben

Csapongó példabeszéd arról, hogy a mérés hiánya mennyire megzavarhatja a valóságértelmezésünket

Kimondottan nem válaszposzt következik.

Az nb1.hu-n megjelent egy szurkolói blogposzt a Honvéd körüli közösségépítésről, valamint a klub konstruktív kommunikációjáról. Bár a posztot erősen hiányosnak érzem, látni rajta a szerző jó szándékát. Így sikerült. Épp ezért nem is tervezem darabokra szedni, habár bőven lenne miért, viszont volt benne pár gondolat, illetve következtetés, ami erősen gondolkodóba ejtett. Tényleg így látják és érzékelik szurkolók a klubot körülvevő világot?

Különösen a kommunikáció és a marketing területén, mert a poszt nagyrészt erről szólt.

„Csapongó példabeszéd arról, hogy a mérés hiánya mennyire megzavarhatja a valóságértelmezésünket” bővebben