mert célunk csak egy van
Minden klubnak vannak legendái. (Bocsánat, majdnem mindegyiknek, a közegre oktorjált entitásokról, pl. Dynamo Berlin, Viitorul Scornicesti, Felcsúti Törekvés, most ne beszéljünk). Igaz ez a magyar csapatok nagy részére is.
„Kedvencek és önjelöltek” bővebbenHosszú és nehezen kibogozható bejegyzés, csak saját felelősségre!
Becsszóra, fogalmam sincs ki az az Azahriah*, pedig előadóként háromszor is megtölti jövőre a Népstadiont. Legjobb tudomásom szerint egyetlen slágerét sem hallottam. Mondjuk az is igaz, hogy rádiót soha életemben nem hallgattam, a zenestreaming-előfizetésem (ezt így írjuk és mondjuk?) pedig a zenehallgatási szokásaim alapján ajánl újabb előadókat, és valamiért őtet még egyszer sem dobta be. Nem mondom, hogy szar, amit csinál, vagy hogy nem zene, hiszen egyáltalán nem ismerem. (*_ utána kellett néznem, hogy egyáltalán jól írjam a nevét.)
Jó, a kortárs popzenei előadók közül tényleg keveset ismerek, miközben Sajci listáinak szinte minden évben adok egy vagy több esélyt, és bizony találni közte kurvajó dolgokat. Elméletileg létezik magyar popzene, és nem is rossz. Mármint az a része, amit láttam belőle. Mert fogalmam sincs, hogy a tömegmédia, illetve a Youtube-scéna kiket és miket kap fel, ugyanis ezeket a csatornákat pont nem fogyasztom.
„A sztori iránti igény védelmében” bővebbenPedig jó ötletnek tűnt.
A Mosonmagyaróvár elleni meccs félidejében köszöntötte a klub az 1993-as bajnokcsapatot (eredetileg augusztus elején, a klub születésnapján lett volna, azonban egy vihar miatt elmaradt).
Csinnadratta, plakettek, kezdőkörben felsorakozó játékosok, vezetők, a kivetítőn bejelentkezik az isteni Martti Kuusela (sá-lá-lá-lá) és Csábi Jocó, Kálmán még az egymeccses Flórián Tibort is felhajtotta. Sajnos Béla király, Vincze Pilu, Vezér, Brockhauser, Negrau, és még páran nem tudtak eljönni, de sebaj, így is szép volt. Eleve a gesztus.
„Srácok, csináljunk egy olyan képet is, ahol a háttérben látszanak a szurkolók” bővebbenKikaptunk Szegeden, masszívan a másodosztály alsóházában állunk, és erről nagyjából mindenki tud az országban, kivéve a kizárólag a Honvéd kommunikációjából tájékozódó szurkolók.
A kieséshez hasonlóan, amit elárulni se nagyon akartak és mertek, az idei teljesítményt se verik nagydobra, helyette inkább az elmúlt idények során begyakorolt sunyítás eszközével élnek. Esküszöm, tökre sajnálom, hogy nem vállalja fel a klub a saját teljesítményét, és totálisan elengedi az őszinte kommunikációt.
Béna, hogy ha beesik egy apró siker, akkor azt orrba-szájba tolják, azonban ha a valós teljesítményünk ahhoz is kevés, hogy lábujjra állva kinyalhassuk egy béka seggét, akkor mintha nem is léteznének, a kötelező körökön túl semmi nyoma annak, hogy a Bp. Honvéd amúgy egy labdarúgással foglalkozó klub, amelyik hétvégente bajnoki mérkőzéseket játszik.
„Semmi baj, Béluska” bővebbenMesszire vezető poszt következik.
| m | gy | d | v | rg | kg | gk | pt | ppm | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| idegenben | 71 | 23 | 16 | 32 | 78 | 101 | -23 | 85 | 1,197 |
| otthon | 71 | 19 | 22 | 30 | 98 | 106 | -8 | 79 | 1,113 |
| új Bozsikban | 37 | 11 | 11 | 15 | 50 | 50 | 0 | 44 | 1,189 |
| összesen | 142 | 42 | 38 | 62 | 176 | 207 | -31 | 164 | 1,155 |
Nincs mit szépíteni, az elmúlt négy és fél év teljes földbe állás. Még a – szigorúan dőlt betűvel – legjobbak idegenben vagyunk, közel 1,2-es pont per meccsel, azonban egy ilyen alacsony áltag ugyanúgy a semmire elég, mint a többi mutatónk.
A kegyetlen az, hogy az NB II-ben sem látszik semmiféle javulás, és tíz fordulót követően ugyanúgy 1,2 ponton állunk meccsenként.
„Inkább nem is hasonlítanánk semmihez a Metalcom-érát, megáll az önmagában is, mint minőség” bővebbenEgyáltalán nem megsértve a mindenféle kiscsapatokat, azonban az NB II. komolyságát már az erősen megkérdőjelezi, hogy az MLSZ engedi, 500-1000 fős stadionokban* rendezzenek mérkőzéseket. Konkrétan az NB II. bajnoka Magyarország papíron tizenharmadik legerősebb klubja, és még az osztály középmezőnye is benne van az első húszban. Mindez történik jó esetben ötszáz nézők előtt.
*_ ha egy 90×45 méteres pályát körbeállva méterenként egy fővel számolunk, akkor az 270 nézőt jelent.
A méret természetesen szabályos, ugyanis a hatályos Infrastruktúra szabályzat (24. o.) két kategóriába sorolja az NB II-es pályákat:
majd lapokon át sorol mindenféle attribútumokat, kezdve a kapufa anyagától, a büfék kialakításán át, egészen a hangosításig, azonban a D és az E kategória között mindössze 400 szék a különbség.
„Arra a következtésre jutottam, hogy bár az MLSZ kiírja, mint bajnokságot, valójában nem létezik olyan, hogy NB II.” bővebbenAz érdekel a legkevésbé, hogy Szöllősi György nem kapott diplomata-vízumot az Egyesült Államokba, mert tényleg minek neki? A saját állítása szerint is csak azért utazott volna ki, hogy megnyissa a mostanában magyar állami pénzből és Magyarországról utaztatott csapatokkal lélegeztetőn tartott, egykor az amerikai magyarok focikupájának számító Árpád kupát, amit ráadásul idén Chicagóban, egy szerb kolostor focipályáján rendeznének meg. (Az esemény annyira jelentős, hogy saját honlapja sincs, és az internetről még a résztvevő csapatok nevét is szinte lehetetlen küldetés összeszedni.)
Valamint „Az amerikai út egyben alkalom lett volna arra, hogy a kontinensen kirobbant Messi-őrületnek a helyszínen tapasztalható részleteiről is beszámoljak a Nemzeti Sport olvasóinak, helyi kollégákkal és futballvezetőkkel beszélve (több hivatalos találkozó volt előkészületben), továbbá válogatott labdarúgónkkal, a Philadelphia Union MLS-csapatban futballozó Gazdag Dániellel is találkoztam volna (…)”
Hát ehhez kellett volna a diplomata-vízum. Természetes, nem?
„Csak kellene valamit írni Szöllősi Györgyről, például mert” bővebbenKimondottan nem válaszposzt következik.
Az nb1.hu-n megjelent egy szurkolói blogposzt a Honvéd körüli közösségépítésről, valamint a klub konstruktív kommunikációjáról. Bár a posztot erősen hiányosnak érzem, látni rajta a szerző jó szándékát. Így sikerült. Épp ezért nem is tervezem darabokra szedni, habár bőven lenne miért, viszont volt benne pár gondolat, illetve következtetés, ami erősen gondolkodóba ejtett. Tényleg így látják és érzékelik szurkolók a klubot körülvevő világot?
Különösen a kommunikáció és a marketing területén, mert a poszt nagyrészt erről szólt.
„Csapongó példabeszéd arról, hogy a mérés hiánya mennyire megzavarhatja a valóságértelmezésünket” bővebbenIgen, az NB II-ben.
Igen, az egyik hétfő este nyolckor, a másik nagy valószínűséggel vasárnap négykor.
Igen, az utóbbi külön megalázó, mert annyira KIEMELT KATEGÓRIÁJÚ, hogy még csak nem is villanyfényes.
Igen, a Haladás és a Győr, és nem a Fradi, Újpest, miazmás ellen.
„Az ugye megvan, hogy két KIEMELT KATEGÓRIÁJÚ mérkőzés következik egymás után?” bővebbenegész biztos nem tőlem, mert nem voltam ott. Konkrétan azért, mert semmilyen szinten nem érdekelt. Miután végiggondoltam, hogy Budó örökbecsű „megb*sszuk őket” mondatát leszámítva, valamint Mendelényi ormótlan surmóságát Lacival szemben, amire kellemetlenül rákontráztak többen a közönségből, történt bármi valóban érdekes dolog valaha egy ankéton? Nem – válaszoltam határozottan magamnak. Nyilván
