Mastodon Mastodon

Azabaj

Az a baj, azabaj, az a baj.

Ha nem mondanak semmit, az a baj, ha pedig mégis mondanak valamit, akkor az a baj.

Ha kijönnek pacsizni az a baj, ha nem jönnek ki, mert elsunnyognak, akkor az a baj.

Ha nem nyilatkozik senki az a baj, ha pedig megszólal, akkor a mondandója a baj.

Ha van tulaj az a baj, ha nincs tulaj, akkor az a baj.

Ha nálunk játszik, nem kell, minek van, ha eladjuk, miért adtuk el?

Ha fiatal az a baj, ha öreg, akkor meg az a baj.

Ha Honvéd az a baj, ha meg Kispest, akkor az a baj.

„Azabaj” bővebben

A pillanat, amikor az olvasni tudó szurkolók egyszerre sírtak fel

Biturbó prémium néphülyítés deluxe edition a valódi ínyenceknek.

„A pillanat, amikor az olvasni tudó szurkolók egyszerre sírtak fel” bővebben

Elfogadom és megértem a Honvéd döntését, azonban rövidlátónak és kockázatosnak tartom

Véleményposzt.

_előzmények, összefoglalás

Reagált a Honvéd a Kundrák-ügyre. Röviden összefoglalva a lényeget: nem tudtak semmiről, mert a játékos nem jelezte sem a szerződéskötéskor, hogy ügye van folyamatban, sem az ítélet meghozatala után, hogy elítélték. Viszont mivel az ilyen esetekre nem tér a munkaszerződése, valamint mert a bíróságon vizsgált cselekmény nem a Honvéddal kötött szerződése idején történt, ezért a nyilvánosság felé elintézték annyival, hogy kijelentették: a játékos hibázott, mert nem szólt nekik semmiről. A többit majd házon belül.

Ez is egy megoldási lehetőség.

További következmény állítólag, hogy a jövőben felkészítik a klubot a hasonló esetek elkerülésére. Ami valószínűleg azt jelenti, hogy vagy a formaszerződésen változtatnak a klub védelmében, vagy a játékosokkal tetetnek egy nyilatkozatot a szerződéskötéskor.

„Elfogadom és megértem a Honvéd döntését, azonban rövidlátónak és kockázatosnak tartom” bővebben

Kubatov mondataiban nem is a Fradi a lényeg, hanem az egész rendszer hozzáállása a sportegyesületekhez

Keress egy ellenséget, személyesítsd meg, majd hagyd, hogy a lakosság intézze a többit.

Nincs két NER. Nincs olyan, hogy kiszemezgetjük belőle a jó részeket, miközben halkan elismerjük, van azért benne bőven rossz, hiszen az egész rendszer arra törekszik, hogy lehetőleg mindenre rátelepedjen, mindent áthasson, mindent magába olvasszon. Ugyanaz a NER az oktatásban, az egészségügyben, ugyanaz a NER a sportban, a sajtóban, nincs más NER a közbeszerzésekben, és nincs más a politikusok megszólalásaiban sem. Ahogy két Kádár-korszak (létező szocializmus, kommunizmus, mindegy minek nevezzük) sem volt. Az univerzalitásra törekvő rendszerekben minden összefügg mindennel, és minden egyetlen központból eredeztethető.

„Kubatov mondataiban nem is a Fradi a lényeg, hanem az egész rendszer hozzáállása a sportegyesületekhez” bővebben

A magyar kultúra napja alkalmából

Kölcsey a Himnusszal, én Gellei Imrével neveztem be.

figyelem: a wordpress szerint
12 perc a várható olvasási idő

Valamikor mostanában tizenöt éve történt, hogy megfáradni látszott a labdabiztos első generációja, név szerint mészöly sámán, zombi tibi, pajzán gyula és stréber gyuri. 2007 nyarán indult az oldal, és annyira kenték bele a nitrót, hogy alig másfél év után köhögni kezdett a motor.

Egyszer megkérdeztem az Alapító Atyákat, mégis milyen indíttatásból kezdtek bele az egészbe? A válasz annyi volt, hogy egy közös projekt után nem akartak elszakadni egymástól, és a legjobb ötletnek egy blog tűnt. A téma pedig adta magát, a közös szerelem: a magyar foci.

2007 nyarán gyakorlatilag nem volt sportblog Magyarországon, pláne olyan nem, ahol egyedi véleményt lehetett volna olvasni. Egyedül a nagyjából fél éve működő, a régi indexen belülről szerkesztett, nemzetközi focival foglalkozó NST, ami ekkor már egy generációváltáson is túl volt, és _benito, illetve főleg heinrich belépésével megjelent náluk valamiféle edukációs irány. Utóbbi azért is érdekes, mert szerintem csak akkor értelmezhető egy blogger bloggerként, ha nem az olvasóknak, hanem a saját érdeklődési területéről írogat, és csak akkor, amikor kedve van. Mondjuk henyánál pont bukik az elméletem, mert amit csinált az egyszerre volt érdekes és értelmes, cserébe szerintem sosem értette a blogot, mint műfajt. És miközben írogattak: közösség termett körülöttük.

„A magyar kultúra napja alkalmából” bővebben

A Honvéd szurkolójaként egy számunkra igen fontos kérdést fogunk hosszan és kellő unalommal feszegetni

Talán lesz köztetek egy nyelvész, nyelvtanász, nyelvőr (aki még nem fordult el tőlünk), és a helyünkre tesz minket.

Sosem volt túl jó a helyesírásunk, és ennek ellenére mégis rögeszmésen próbálkozunk azzal, hogy szövegeket állítsunk elő, majd ezeket a szövegeket szélesebb közönség előtt is bemutassuk. Legalább ennyiben hasonlítunk Schmitt Pálra.

Tudatában léve a szélesebb közönséghez eljutás felelősségével, többször is felvállaltuk olyan kérdések tárgyalását, és foglaltunk állást valahol, amelyek a klubnak, vagy éppen a szurkolók egy részének nem szimpatikusak, kellemetlenek, esetleg érdektelenek, azonban nekünk, illetve az általunk elképzelt klubethosz szempontjából fontosnak tartunk.

Például a zártkapus meccsek ellen folyamatosan felemeljük a hangunkat, folyamatosan szembesítjük a klubot az általa tett ígéretek be nem tartásával, azonban egyetlen dologban végig bizonytalanok voltunk és vagyunk:

egybe (zártkapus) vagy külön (zárt kapus) kell írni?

Itt van tehát a felelősség elásva: tovább romboljuk a lakosság – hozzánk hasonlóan – amúgy is gyenge helyesírási átlagát, vagy megtanulunk legalább egy dolgot leírni helyesen?

„A Honvéd szurkolójaként egy számunkra igen fontos kérdést fogunk hosszan és kellő unalommal feszegetni” bővebben

Miért? Miért? Miért?

Poszt egy felesleges mondatról.

Teljesen mással szerettünk volna ma foglalkozni, azonban botor módon megnyitottuk a honvedfc.hu-t, hogy némi hivatalos információra tegyünk szert, és esküszöm nem akartam, de azonnal felb*szták az agyam. Nem kerestem, nem azzal a szándékkal böngésztem a sorokat, hogy fogást találjak rajta, hanem csak olvastam, és éreztem, ahogy megy fel a pumpa. Mutatom:

„Miért? Miért? Miért?” bővebben

A magyar «futball» aktuális kérdéseiből: akik megmondják, hogy ki a szurkoló és ki nem

Évadnyitó hőbörgés.

a következő poszt egy kommentár, és nem tükrözi a szerkesztőség egészének véleményét.

Nem is mi lennénk, ha nem dobnánk be, mint társadalmi vitára alkalmas kérdést a Győzike-jelenséget. Illetve nem is feltétlen Győzikét, hanem Bohárt, és a többit, akiknek a nevét sem tudom, azonban mostanában megjelentek a mindenféle mérkőzéseken, és a jelenlétükkel nem csak a közösségi média összes felületét árasztották el, hanem egyben jogot formáltak arra is, hogy ők határozzák meg: ki a szurkoló, és ki nem. Az ő kategorizációjukat aztán magáévá teszi a hatalom, újraosztja, és innentől hivatalos álláspont lesz belőle.

A téma aprója mindössze annyi, hogy megjelent a 24-en egy podcast, amiben Pető Péter hangot adott a sok kisemberben fortyogó sérelemnek: a Fidesz ezúttal a futballszurkolóságunkat akarja elvenni.

„A magyar «futball» aktuális kérdéseiből: akik megmondják, hogy ki a szurkoló és ki nem” bővebben

Elképesztő, hogy Rossi még mindig képtelen üzembiztosan nyerni „lefelé”

otthonidegenpont
Szerbia2-12-16
Montenegró?0-0max 4.
Litvánia2-02-24
Bulgária3-02-24
Emlékszünk Albániára? Vagy Szlovákiára, Walesre?

Amióta ismerjük a kopaszt, tudjuk, hogy gyakrabban veri meg a Fradit, mint a Pápát. Ha valamiben, akkor a mentális felkészítésben nagyon ott van. Szinte nem is emlékszem olyan meccsére Kispesten, ami nagyon, de nagyon fontos lett volna, és elbuktunk. Rendben, pont a bajnokcsapatnak nem sikerült az első négy meccs a Fradi és a Videoton ellen, de aztán amikor nagyon kellett, akkor jöttek a három pontok.

„Elképesztő, hogy Rossi még mindig képtelen üzembiztosan nyerni „lefelé”” bővebben

A külső szemlélő akár úgy is gondolhatja, hogy itt a bolgárok voltak a főg*cik, mindenki más csupán sodródott,

ami nem csak valahol, hanem akár egy általános skálán is igaz lehetne, ha a hivatalos narratívák nem lennének ennyire egymásnak ellentmondóak. Megnéztük az UEFA, az MLSZ és a bolgár szövetség kommunikációját a múlt hét hétfői, tehát a Plovdiban zártkapus, és a mai, Szófiába visszahelyezős döntés kapcsán, és azt kellett tapasztalnunk, hogy legalább egy fél hazudik, legalább egy fél nem fejti ki az igazság minden szeletét, és hogy az összes érintett lapít, mint sz*r a fűben.

Külön érdekesség, hogy a magyar sajtóban az elmúlt egy hétben nem jelent meg egyetlen olyan cikk sem, ahol egy válogatott meccsek rendezésében jártas embert kérdeznének meg, hogy ilyenkor mégis mi a pontos szabályzat, mekkora mozgástere van az egyes szövetségeknek. Az MLSZ például beleállt abba az álláspontba, hogy nekik egyetlen percig sem lehetett szavuk, amit nyilván nehéz elhinni, hogy igaz lenne.

Tapasztalatom szerint valószínűleg voltak ilyen megkeresések a sajtó részéről, azonban a szövetség ismét elővette a jól ismert sunyító figuráját, és vagy nem válaszolt, vagy kitérő választ adott a kérdésekre.

„A külső szemlélő akár úgy is gondolhatja, hogy itt a bolgárok voltak a főg*cik, mindenki más csupán sodródott,” bővebben