Mastodon

Sikerült összhangba hozni a klub saját magáról sugárzott képét a csapat teljesítményével

Csákvár–Honvéd 3-1

(A tegnap után inkább aludtunk rá egyet, mielőtt billentyűzetet ragadtunk volna.)

  • Vernes, Kesztyűs, Bévárdi, Ihrig-Farkas, és Ene sérülés miatt hiányzott.
  • Laczkó nagyjából két hetet készülhetett együtt a – most már – teljesnek nevezhető kerettel, ráadásul a kupában ki is próbálhatta a játékosokat egy könnyű ellenféllel szemben.
  • Végül a kupában is kezdő csapatot választotta, annyi különbséggel, hogy Szabó Tibor kezdett Kulbachuk helyett belsővédőben.
  • Sima bukta.
  • Mindeközben az új sajtóosztály is látványosan elhasalt, hiszen még arra sem volt képes, hogy elárulja a szurkolóknak hol és mikor lesz a csapat bajnoki mérkőzése. És akkor még nem tudhattuk, mi vár ránk a meccs után. Annyit mondok: egy csoda!
„Sikerült összhangba hozni a klub saját magáról sugárzott képét a csapat teljesítményével” bővebben

Menekülés az ötvédőbe

Honvéd – Mezőkövesd 2-1

_történelmi párhuzam

A meccs előtt a Honvéd egyik beharangozójában Laczkó Zsolt utolsó honvédos meccsét emelték ki azzal a szöveggel, hogy hat év után tér vissza a Bozsik stadionba. (Közben a honvedfc.hu megint nem elérhető. hétfő, 9:24)

Én inkább egy másik jelenetet választanék Laczkó 2017-es őszéből, mégpedig a Balmazújváros-Honvéd 0-3-at. A félidióta EvdM talán beteg volt, a lényeg, hogy nem utazott el a csapattal. A helyettese formailag Mark de Vries pályaedző lett volna, azonban a pletykák szerint a meccs előtti éjszaka összeült pár idősebb játékos (Kamber, Lovric, Lanzafame, stb), és kicsit átalakították a taktikát.

Addig EvdM a 4-4-2-t erőltette úgy, hogy például Bobál Dávidot balhátvédben égette, cserébe legalább a játék nagyon nem ment, pláne Rossi bajnoki tavaszához képest. Az állítólagos játékosgyűlés végül úgy döntött, hogy visszatérnek a jól ismert 5-3-2-höz. És az eredmény? Szétfociztuk a Balmazújváros, Gazdag meglőtte az első gólját, Eppel és Lanzafame mikrobalhéja egy tizenegyes körül, majd kibékülésük még ott helyben.

Laczkó a 78. percben állt be Gazdag helyére.

„Menekülés az ötvédőbe” bővebben

Krémer Károlyban legalább volt annyi gerinc, hogy félidőben kocsiba ült, és hazament Gázszerből

Soroksár – Honvéd 3-1

_éjjel

megjegyzés: éjfél van, most értem haza Soroksárról, és nem tagadom, kissé kapatos vagyok, de leszarom.

Ha úgy alakulna, hogy valamikor a közeljövőben találkoznák Fórizs Sándor Új Sportigazgatóval, az bár nekem lenne kellemetlen, de valahogy túltenném magam rajta, és pofátlanul megkérdezném: mennyi az út hazáig? Összedobjuk.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Fórizs az új tulaj, Leisztinger embere, ezért egy ideig egész biztos vele kell kihúznunk.

„Krémer Károlyban legalább volt annyi gerinc, hogy félidőben kocsiba ült, és hazament Gázszerből” bővebben

A teljesen jogos hőbörgés helyett képnézegetős poszt következik

Honvéd – Ajka 1-2

Igen, sikerült kikapni otthon az eddig nulla gólos Ajkától úgy, hogy az egész meccset elnézve halvány fogalmunk sem volt arról, hogy mit akarunk játszani.

Az oké, hogy valamiféle 4-4-2, ahol Medgyes és Kerezsi van elől, de nekem ember nem fogja értelmesen elmagyarázni, hogy Nyitrai, Sigér, Lőrinczy és Holman hogyan osztotta fel egymás között a középpályát, ha közben a széleket teljes hosszában játszotta volna be Benczenleitner és Pauljevic. Könyörgöm, mégis mit láttunk a pályán, és valójában ki meccselt? Mert, hogy nem Kamber, az k*rva*sten. Már azt is csodálom, hogy ehhez a nevét adta.

„A teljesen jogos hőbörgés helyett képnézegetős poszt következik” bővebben

Ami a hivatalos kommunikációból kimaradt

Kozármisleny – Honvéd 2-0

Természetesen a Hivatalos Galáriában nyoma sem lehet a valóságnak. Már amennyiben veszítünk. A címlapkép természetesen a szurkolók, hiszen valahova nyalni kell, utána egy ölelkezős-fogadkozós az öltözőből, bármi, a lényeg egyedül az, hogy ne derüljön ki: vesztettünk. Még a galéria címe is csak ennyi: klubnév1-klubnév2 dátum, mindenféle eredmény nélkül.

A címlapképünkön viszont egy olyan jelenetet láthattok, ami a Hivatalos Kommunikációban soha nem jelenhetne meg: a lehajtott fejű játékosok, ahogy próbálják eljátszani a bánatost, miután felmosták velük a pályát egy utolsó, világvégi faluban. Ráadásul egy olyan edzővel, akivel tavaly szinte képtelenek voltak nyerni.

(A győzelem/vereségkommunikációról hosszabban okoskodtunk a Hétvégi Kötekedő podcast legutóbbi adásában. Tessenek összevetni az ott elhangzottakat a most történtekkel.)

„Ami a hivatalos kommunikációból kimaradt” bővebben