Mastodon

Csákvári apróságok

Csákvár – Honvéd 1-2

A meccsről RW írt egy hosszabb élménybeszámolót, most pedig – ahogy ígértük – jöhet a miazmás és az osztályozókönyv.

Sztori szerencsére van bőven, úgy kell szemezgetni belőle. A csákvárihoz hasonló „stadionnal” például nem nagyon fogunk találkozni a későbbiekben, viszont már most be merem tippelni, hogy az abszurditások sora vasárnap nem ért véget. Ez mégiscsak az NB II, egy teljesen másik világ.

Például olyan sem lesz nagyon, hogy egy meccset követően, egy szuterénablakon ordibáljunk be a csapatnak.

„Csákvári apróságok” bővebben

Kerezsi: négyből három

Honvéd – Mezőkövesd osztályozókönyv

Legalább a fiatalok játszottak, és nem Ennineket, Dokákat, meg Plakushchenkókat kellett nézni – és gyűlölni.*

És nem is feltétlen őket, mert nem tehetnek arról, hogy ennyit tudnak, nem lehet mindenkis szívsebész, vagy Einstein, kellenek a világ egyensúlyához rossz labdarúgók is. Azt viszont lehet gyűlölni, aki idehozta ezeket, aki gazdagodott ezeken, akit nem érdekelt, hogy ilyenekből fog állni a keretünk, és azokat, akik játszatták őket.

És akkor a lazsáló, szarokbele trógerekről még nem is beszéltünk. Ők tudnának futballozni, ha akarnának, csak éppen nem akarnak.

//* amúgy nektek nem tűnik úgy, hogy a klub próbálja gyorsan és csendben eltakarítani azokat az arcokat, akire dühösek lehetünk az idény miatt? Nem feltétlen jelentenek be mindent, de például Mitrovicot, Kepciját és Dochertyt igen, Ennin kiderült, Doka és Plakushchenko erős tipp, és még a nehezen értelmezhető pozíciót/pozíciókat betöltő Nagy László neve és portréja is eltűnt a honvedfc.hu-ról .

„Kerezsi: négyből három” bővebben

Szapinak egy ideje már csak saját maga az ellenfele

DVSC – Honvéd osztályozókönyv

Tegyük össze a két kezünket, hogy olyan kapusunk van, mint Szappanos. Gondoljunk bele, ha egy kicsit sértődékenyebb lenne, ha nem profiként viselkedne, akkor hol lennénk? Beszarás, hogy mit össze nem védett ebben az idényben, még úgy is, hogy voltak bizony komoly hibái, azonban

számoljuk össze, hogy hány meccset mentett egy pontra, és hányszor hozta a nullát, vagy a minimális kapott gólt, miközben a többiek képtelenek voltak a másik kapuba betalálni? Rögtön az első fordulóban a ZTE ellen, 0-1, Szappanos parádézott. Aztán ki a fene emlékezne Lukic két góljára a hazai Vasas elleni 2-0-ról, ha Szappanos nem tart meccsben minket a 84. perces első találatig? És még sorolhatnánk.

Debrecenben az egy pont szerintünk nem sokat ért, azonban ehhez az egy ponthoz nagyon kellett egy nagyokat védő kapus. Amit rábíztak, azt megoldotta.

Szép volt, Szapi!

Ismét.

„Szapinak egy ideje már csak saját maga az ellenfele” bővebben

Ahogy mostanában szokásos: saját nevelés az osztályozókönyv élén

Honvéd – Kecskemét 1-0

Egyszerűen érthetetlen, hogy ebben az idényben Kerezsi 444 percet kapott, ezalatt lőtt három gólt és kiharcolt egy tizenegyest, miközben a Komoly Igazolás Ennin 1118 perc, két gól, egy gólpassz.

Namármost. Kerezsi tavaly nyáron is kéznél volt, mégis igazoltunk három szélsőt (Domingues, Ennin, Samperio), majd látványosan nem számoltunk vele. Perceket is alig kapott, majd tavaszra, miután nem igazoltunk a télen, és miután távozott Nagy Dominik, és már láttuk, hogy mire képes Ennin, inkább lepattintottuk Siófokra – mert nem kell. Komolyan, erre mi az épelméjű magyarázat?

„Ahogy mostanában szokásos: saját nevelés az osztályozókönyv élén” bővebben

A kommunikációvezérelt Honvéd nagy problémája: ne azért játszassunk valakit, mert különben a szurkolók utálnának, hanem azért, mert baromira kellenek a pontok

Osztályozókönyvek vs Újpest, Kisvárda.

Sajnos van egy nagyon rossz szokás Kispesten, mégpedig a fiatalokkal takarózás. A jelenség nem új, emlékezhetünk, Supka 2019-ben telerakta a botladozó csapatát fiatalokkal a kupában odavissza a Tiszakécske ellen, majd a széttárta a kezét: velük sem megy. A fakótól a nagycsapathoz beugró Pisont valóban hitt a srácokban, azonban jött Horváth Feri, és vele egészen más szintre került a mellőzés.

Kezdődött ott, hogy kilenc évet(!) és 293 bajnokit(!) követően nála játszottunk először végig meccset akadémiai nevelésű játékos nélkül, majd amikor összegeztük a fiatalperceit, akkor saját nevelésként szinte csak az akadémia előtti időkből származó Hidit találtuk. Aztán ahogy nem jöttek az eredmények, és egyre kínosabb lett, hogy még mindig nem rúgták ki a haverok, akkor egy MTK elleni hazain, a 89. percben, 2-0-ás vezetésünknél behozta Szűcsöt (aki rögtön elment a szélen) és Kerezsit (aki beadta, és Lukic belőtte). Nagyjából ennyi lett volna Feri története a fiatalokkal, ha

„A kommunikációvezérelt Honvéd nagy problémája: ne azért játszassunk valakit, mert különben a szurkolók utálnának, hanem azért, mert baromira kellenek a pontok” bővebben