Mastodon

Kategória: Osztályozókönyv

Amikor a babona és a statisztika is ellened játszik, akkor abból nem sok jó sülhet ki

Ajka–Honvéd 1–0

Csak a szokásos: ismét a pályaudvari velős piritós volt egyedül értékelhető Ajkán.

Persze, lehet mondani, hogy megvoltak a helyzeteink, hogy hajtottunk, hogy ment mindenki előre, azonban vannak olyan napok, amik egyszerűen el vannak átkozva, amikor semmi sem jön, semmi sem jöhet össze. Mint például májusban Szegeden. Azt megúsztunk 0–0-lal, most nem.

[Babona biturbó] Már a meccs előtt rosszat éreztem. Pisti nyilván otthon felejtette a kabalasapkám, erre én, jó az iksz is felkiáltással nem vettem át a kabalapólót, mert pontosan tudom, hogy csak együtt működnek. Aztán beérve jött a következő megdöbbenés: sárga mez. Nabazmeg, itt senki nem akar nyerni? (Vagy egy másik lehetséges magyarázat: ezt a meccset az ajkai szertáros nyerte meg a hazai fehér kiválasztásával.)

„Amikor a babona és a statisztika is ellened játszik, akkor abból nem sok jó sülhet ki” bővebben

Lassan a fordított is sima lesz?

Szentlőrinc–Honvéd 1–2

Attól félek, sokáig emlékezni fogok erre a meccsre. Persze, nyilván nem azért, mert fordítottunk, az ilyesmi lassan elvárás lesz felénk, hanem mert olyan piszokmód fájt a jobb lábam egész nap, hogy sírni tudtam volna. (Nagyon rosszul viselem a fájdalmat.) Rossz volt állni, rossz volt sétálni, ülni se jobb, ráadásul gyakorlatilag lehetetlen, annyira tömött a lelátó. Mindenhol máshol kellemes füves placc, azonban a világos vászonnadrágomnak valószínűleg a végét jelentette volna, ha ott táborozok le. Ebből szenvedés lesz.

„Lassan a fordított is sima lesz?” bővebben

Ismét sima volt

Honvéd–Budafok 3–0

Eddig minden a terveim szerint alakul. Idézném magamat július elejéről:

Az első pillanattól dominálni kell, már az első ellenfelet mind játékkal, mind fizikummal, mind erőszakossággal a földbe kell döngölni, legyen az bármilyen szimpatikus kiscsapat. Aztán a másodikat, harmadikat, negyediket is, hogy meglegyen a tekintély. Szeptember elejére nagyjából 15/15 ponttal és 20-3-as gólkülönbséggel kell állni.

A Videoton sima hármas volt, a Budafok megúszta hárommal, a Videoton ellen négy sárga és egy kétsárgás piros, a Budafok ellen öt sárga. Van közte pofázás, szükségtelen durvaság, és sima fault is. A fizikumra sem lehet panasz, és mindkét ellenfél edzője kimelte, hogy mennyivel előttük járunk.

Elégedett vagyok.

„Ismét sima volt” bővebben

Nem gondoltuk, hogy ennyire sima lesz, pedig akár hihetnénk is magunkban az elmúlt hónapok alapján

Videoton–Honvéd 0–3

Meg kell állapítsam: mégiscsak szeretek meccsre járni. Van, amikor csupán a lábam visz ki, hiszen ott kell lenni, számomra úgy normális, úgy értelmezhető a világ, ha ott vagyok a meccsen. És vannak a tegnapihoz hasonló napok, amikor nem csak fizikailag vagyok jelen, hanem úgy is érzem, hogy Meccsen – így, nagybetűvel: Meccsen – voltam. Az ilyen napok erősítik meg az emberben: futballszurkolónak lenni tényleg nagyszerű dolog. Kiváltképp kispestinek.

(További nagy előnye a mérkőzések helyszínen való megtekintésének, hogy félidőben nem tolják a pofánkba a propagandaegyperceket.)

„Nem gondoltuk, hogy ennyire sima lesz, pedig akár hihetnénk is magunkban az elmúlt hónapok alapján” bővebben

Vége (júliusban újra kezdjük)

Vasas–Honvéd 2-2

A minimumprogram nagyjából összejött:

  1. nem lett bajnok a Felcsút,
  2. kiesett a Videoton,
  3. nem jutott fel a Vasas,
  4. bennamradt az NB III-ban a Haladás,
  5. és sajnos a Gyirmót esett ki, nem pedig az Ajka.
  6. Még az lenne jó, ha nem jönne fel a Mosonmagyaróvár. Az osztályozókat hamarosan sorsolják, a meccsnapok június 1. és 8.
„Vége (júliusban újra kezdjük)” bővebben