Mastodon

ultimátum lat 2. fenyegetéssel kísért utolsó felszólítás, figyelmeztetés

nem hiszek az ultimátumokban a futballban. akkor sem, ha állítólagos, mondjuk mert kiszivárogtatott, és akkor sem, ha tényleges. a futballban ugyanis nincs olyan, hogy nézzük meg még egy, két, három meccsen, és ha akkor se megy, akkor engedjük el.

ha már egyáltalán felmerült, hogy valakit el kell engedni, akkor a felmerülés mögött kell legyen gondolat, mondjuk egy teljesítmény értékelése; egy idősor, ami mutat egy nem kívánt irányba; egy tapasztalat, bármi, hiszen különben nem merülhetne fel az az elengedés, illetve az elengedést megelőző ultimátum, mint utolsó lehetőség.

én csak azt nem értem, hogy miért játszanak egyes vezetők mégis ultimátumosat? miért nem vallják be, hogy fingjuk sincs épp mit kellene tenniük; esetleg nem mernek felvállalni egy döntést; vagy egyszerűen váratlanul érte őket a kialakult helyzet. jó, ilyenkor mi is feltehetnénk a saját kérdésünket: akkor eddig mi jóval foglalatoskodtál, bélám?

az ultimátumozás egy vicc, legyen az valós vagy állítólagos. sőt, továbbmegyek: ha valaki a futballban ultimátumot mer adni, azzal csak azt bizonyítja, hogy ő a valódi ALKALMATLAN.

ui.: per definitionem (l. címben: Bakos, 1973) ultimátumot nem is lehet egynél több meccsre adni. egyre viszont tényleg minek?

ui. kettő: a sajtó megírta, hogy Bódog egy meccset kapott. állítólag.

Napikispest 2020.12.02.

  • szokatlanul bátor fogalmazású cikk(?) az NSO-n // idézek belőle egy egészen kemény állításokkal telepakolt bekezdést, ahol bizony a felelősség kérdése is egy tágabb értelmezési tartományba csúszik át:

„Ugyanakkor az utolsó helyre nincs és nem is lehet magyarázat és mentség a Honvédnál! A vasárnapi találkozón látottak is arról árulkodnak, hogy a feszültség az úr, egymással veszekedő, olykor tanácstalan, hitehagyott játékosok viselték a piros-fekete dresszt. A harmatgyenge szereplésben nyilván megvan a futballisták felelőssége is, de a vezetőedzőé, hovatovább a sportigazgatóként az első csapatért is felelős Urbányi Istváné is. Nem csoda, hogy a hét elején összeült a „válságstáb”, de értesülésünk szerint egyelőre minden marad a régiben. Más szóval, még él a bizalom Bódog Tamás iránt – és mások iránt is.”

Napikispest 2020.12.01.

  • meccsleggjobbja vs. Felcsút // Baráth, Mézga, Tujvel, Bocskay, Balogh – ebben a sorrendben.
  • üvegzseb // frissítettem a közösségi támogatásokkal elszámoló oldalt, valamint kibővítettem egy táblával* a menet közben megjelent hirdetések miatt. (A hirdetések bevezetését továbbra sem tervezzük, meggazdagodni sem ebből fogunk, sőt. Nézzétek el átmenetileg, mert amúgy célunk van vele.) (* még nem érkeztek be az adatok, ezért egyelőre csak a tábla szerkezetét tudom megmutatni.)

Tudjátok miért érezzük ekkora gebasznak a valóban Nagy Gebaszt?

Mert nem ezt ígérték, nem ezt vártuk, nem ezt hitettük el magunkkal a nyáron.

Nyilvánvalóan torzít a grafikon, nyilvánvalóan a szurkoló felülpontozza a saját reményeit és csapatát, azonban mindezeket figyelembe véve is a nagy közös várakozás tényleg valahol a dobogó közelében lehetett.

„Tudjátok miért érezzük ekkora gebasznak a valóban Nagy Gebaszt?” bővebben

Napistatisztikák 2020.12.01.

  • a labdabirtoklás és a végkimenetel összefüggései // minél többet van nálunk a labda, annál kisebb az esélye, hogy pontot szerezzünk a mérkőzésen:
  1. 1008 másodperc (emberhátrányban, 5-3-2) vs. Mezőkövesd 1-1 // 1 pont
  2. 1017 mp (5-3-2) vs. ZTE 4-2 // 3 pont
  3. 1062 mp (5-3-2) vs. Videoton 2-2 // 1 pont
  4. 1236 mp (5-4-1) vs. Paks 0-0 // 1 pont
  5. 1385 mp (4-4-2) vs. Diósgyőr 4-2 // 3 pont
  6. 1392 mp (4-4-2) vs. Kisvárda 1-2 // 0 pont
  7. 1513 mp (4-4-2) vs. MTK 1-3 // 0 pont
  8. 1607 mp (4-4-2) vs. Újpest 1-2 // 0 pont
  9. 1675 mp (4-2-3-1) vs. Felcsút 0-1 // 0 pont
  10. 1692 mp (4-3-3) vs. FTC 0-1 // 0 pont
  11. az első fordulóból halasztott Felcsútról nincs publikus adat (InStat)
„Napistatisztikák 2020.12.01.” bővebben

Dulván odalöktek minket a padlóla, azonban mielőtt feltápászkodnánk, elkezdtünk ujjal mutogatni

Bp. Honvéd – Felcsút 0-1 // osztályozókönyv

Én sem vagyok jobb ember az emberek többségénél, ugyanúgy érzek némi elégtételt, ha kárörvendhetek egy kicsit: márpedig én megmondtam, miközben ti, a birkák csak tapsikoltatok. Na, kinek lett igaza? – árad szét bennem az elégedettség.

Illetve áradna minden más helyzetben, mert most egyszerűen csak kurvaszar minden. Így, magyarul: kurvaszar. Előre féltem a Bódog-lufitól, előre féltem a négyedzős (négy vezetőedzős!) modelltől, előre féltem attól, hogy a klubnak nincs célja csak megjelenése, hogy a dolgoknak nincs felelőse, hogy nincs valódi tulajdonos mögöttünk. Egyszerűen mert a dolgok úgy működnek, hogy ha egy vállalkozást nem teljes szívvel csinálsz, akkor az egy idő után magától összeomlik a gecibe. Kispesten ez történik éppen: belefulladunk a rohadt nagy (elképzelt) szakmaiságunkba.

„Dulván odalöktek minket a padlóla, azonban mielőtt feltápászkodnánk, elkezdtünk ujjal mutogatni” bővebben

Valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé – mantrázom magamban, ahogy mindenki más

Vonaton.

Egy vonaton ülök, és várom, hogy induljon. Közben gépelek. A vonatról egy másik vonatra kell átszállni, majd egy buszra, közte hosszas várakozásokkal. Így lesz egy Budapest-Iváncsa, háztól kerítésig bruttó három óra.

Hazafelé is sietni (sijetni) kell, a lehetőségekhez képest, hiszen háromnegyed hétkor Kispest-Felcsút. Várós, nézős, pedig hangulattalan zártkapus.

„Valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé – mantrázom magamban, ahogy mindenki más” bővebben

Hétvégi túraajánlatunk: Iváncsa

Ha már kezdesz begolyózni a bezártságtól, mert kiolvastad az összes könyved, a Netflixen megnézted a világ összes filmjét, és a családdal is átbeszéltetek minden lehetséges témát Ablaktól Zsiráfig, akkor hadd ajánljuk figyelmedbe a friss levegőt és a túrázást. Természetesen este nyolcra mindenki legyen otthon, mert a gonosz vírus előszeretettel vadászik éjszaka! (Kivéve, ha van nálad fénymásolt A4-es papír!)

Megfigyelésünk szerint, az emberek hajlamosak felkerekedni azért, hogy magas dolgokra felmászva megnézzék távolról, mi van ott, ahonnan felmásztak a magas dologra. Aztán szeretnek gyönyörködni házakban, kastélyokban, templomokban, mindenféle nagy épületekben. Sokan inkább a zöldet szeretik, és erdők felé veszik az irányt, mások pedig a vonatokat, buszokat, ezért pályaudvarokra, felüljárókra járnak fényképezni.

Mi a kerítésekért rajongunk.

„Hétvégi túraajánlatunk: Iváncsa” bővebben

Szemelvény az értelmetlen infografikák c. sorozatunból

Egyébként azért nincs poszt több napja, mert az Éder-féle vendéglőt keresem nagy erőkkel, és egészen magával ragadott egyrészt a kutatás, másrész dr. Varga Bálint élettörténete. Ha véletlenül pont tudnád, hogy hol volt a kérdéses vendéglő, akkor mindenképp jelezd felénk!

„Szemelvény az értelmetlen infografikák c. sorozatunból” bővebben