mert célunk csak egy van
Amiről a térkép mesél. Helytörténeti szilánkok.
Nem lehet csak úgy ártatlanul kattintgatni az interneten. Most például sikerült belefutni pár 150-250 éves térképbe Kőbánya, Kispest és Pestszentlőrinc környékéről, és kicsit elmélázva felettük, egy csomó érdekes dolgot találtunk.
Igazából az érdekelt minket, hogy a környék mióta lakott, hogy a települések előtt mi volt errefelé? Mocsár? Szántó? Mezőgazdaság? Állattartás? Miazmás?
Aztán addig nézegettük a térképeket, amíg feltűnt egy név: Melonenberg.
„Ultras Melonenberg” bővebbenMostanában több helyen is belefutottam olyan beszélgetésbe, hogy kellenek a fakók az NB III-ba, vagy sem, hogy minek vannak, ha úgysem juthatnak fel, miközben beleszólnak a bajnoki végeredménybe? Vagy: minek vannak, ha úgyis a nagycsapat játékosai játszanak vissza, és nem a fiatalok? Satöbbi.
Szerencsére és egész véletlenül van egy kimutatásunk a Honvéd NB III-as csapatáról, és bár a vitába nem akarok beszállni, mert szerintem jó, hogy van fakónk NB-s szinten, azért pár adatot megosztanék veletek.
„A fakó védelmében” bővebbenA 23. forduló után ugyanennek a posztnak a címe még A bentmaradás aktuális kérdései volt, azonban közben kikaptunk Videotonban, pedig ott egy győzelemmel rendesen leszakítottuk volna őket (öt pontra!), majd itthon kikaptunk a Pakstól is, miközben született pár komolyabb meglepetés a bajnokságban, és most ott tartunk, hogy
Komolyan, mi a francnak lézeng a pályán olyan játékos, aki látványosan képtelen koncentrálni, aki fel sem fogja, hogy hol van? Amit Tamás és Samperio művelt, főleg az előrejátékban, pláne helyzetbe kerülve, az egyenesen rémisztő. Oké, hogy Tamás például a rosszabbik lábával ismételhetett, de, és engedtessék meg az egyáltalán nem píszi megjegyzés, azt a helyzetet talán még Deák Bill is berúgta volna a rosszabbik lábával. Ennyire nem lehet valaki távol fejben a meccsektől, mint Tamás hetek óta.
A helyzetet súlyosbította, hogy szökőévente egyszer Lovric is belefut egy ordító pechszériába, mint Hahn gólja előtt, amikor annyi esélye volt csak, hogy belekapjon a labdába, irányítani, vagy erőt beletenni már nem tudott. Vagy az a kacska mozdulat Varga kihagyott tizenegyese után, mielőtt sikerült volna felszabadítania.
Aztán végül mégis Capanról sikerült eldönteni a meccset. Pedig Böde semmi extrát nem csinált, csak vitte, majd ellőtte, szinte találomra, laposan, lesz, ami lesz. Gól lett.
„Most akkor tényleg az a mesterterv, hogy kiesünk a g*cibe, és mindenki mehet, amerre lát?” bővebbenHárom rövid fejezet a mai Paks elé, ahol ebben a mondatban írjuk le utoljára, hogy mennyire, de mennyire fontos lenne a győzelem a bentmaradásunk szempontjából.
A továbbiakban ugyanis Bognárgyuriról értekeznénk kicsit, és elmagyarázzuk, hogy miért lehet szeretni azért, amiért normális esetben gyűlölni kellene, valamint szembesítjük a számaival.
Aztán jöhet Farkas Ádám, akit megkaptunk mára, mintha a küldéssel próbálnák finoman jelezni: srácok, nektek annyi.
„Bognárgyuri egy és kettő, valamint Farkas Ádám, de mindenek előtt Puskás Ferenc” bővebben
