Mastodon

Úgy néz ki, megtaláltuk az ideális támadóhármast tavaszra

Nincs benne semmi meglepetés: Domingues, Lukic, Kocsis Dominik

DominguesKocsisLukic
Újpest 1-22466 🟨89 ⚽️
Kisvárda 1-190 🟨2664 ⚽️
Kecskemét 2-289 ⚽️⚽️🟨190 🅰️
Debrecen 2-366 ⚽️🅰️6690 ⚽️🅰️
Mezőkövesd 0-01762 🟨🟨90
Felcsút 3-189 🅰️🟨79 🟨🟨89 ⚽️🟨
ZTE 1-089 🟨71 ⚽️🟨🟨🟨71 🅰️
játszott perc, ⚽️: gól, 🅰️: gólpassz, 🟨: róla kapott sárga
„Úgy néz ki, megtaláltuk az ideális támadóhármast tavaszra” bővebben

Ma két éve – mint utólag kiderült – maradtunk bent Diósgyőrött

91. perc, Grgic adja be a labdát, Marin a földre rúgja, átpattan Tujvelen, gól – azonban Bogár sporttárs máig érthetetlen okból nem adta meg.

„Ma két éve – mint utólag kiderült – maradtunk bent Diósgyőrött” bővebben

Teljesült a minimumprogram: kilenc fordulót követően végre nem állunk kieső helyen

Honvéd – ZTE 1-0

Kocsis valami elképesztőt megy tavasszal. A hétből öt meccsen kezdett, és játszott 60-75 perceket, és ennyi is elég volt ahhoz, hogy nyolc (8!) sárgásat fújjanak ellene (tegnap hármat, az idényben összesen tizenkettőt), valamint végre meglőtte a régen várt első gólját. Az a testcsel, beszarás, zseniális.


A tavasszal eddig összekapart kilenc pontunk (1,29 ppm) nem tűnik soknak, azonban az őszihez képest (1 ppm) komoly előrelépés a plusz 0,29 pont meccsenként. Sőt, amíg ősszel meccsenként pont 1 gól lőttünk, miközben 1,69-et kaptunk, addig tavasszal 1,43-at lövünk és 1,29-et kapunk. Mindkét mutatóban 0,4 gólnyit léptünk a helyes irányba. Meccsenként!

Mindezek ellenére, pont az elmúlt éveink alapján egyelőre mégsem merem kimondani, hogy alakulás van. Viszont reménykedem benne.

„Teljesült a minimumprogram: kilenc fordulót követően végre nem állunk kieső helyen” bővebben

Előkerült a budilánc, és nem félek használni!

Honvéd – ZTE @ Bozsik, 19:30

Hirtelen nem is tudom, hogy melyik meccsen történt még a Covid alatt, azonban egyszer csak azon kaptam magam, a zsebemben egy szebb napjaiban budiláncként szolgáló valamit morzsolgatok rózsafüzérként. Ahogy jöttek az akkoriban kritikus utolsó utáni percek, úgy lettem én is egyre idegesebb, és kellett valami, amivel levezethettem.

Ilyenkor egyik kezemből a másikba dobáltam, lasszót készítettem belőle, pörgettem propellerként, rátekertem az ujjaimra, a csuklómra, bármit, csak segítsen.

Volt, hogy próbáltam megszámolni a kis golyóbisokat, és volt, hogy azt számoltam, ha egy ujjnyi hosszon van x darab, akkor vajon az egész hány ujj hosszú, mert onnantól csak egy szorzás.

És azt hittem, ezek az évek rég elmúltak.

„Előkerült a budilánc, és nem félek használni!” bővebben