mert célunk csak egy van
A lényeg, hogy ez valószínűleg minden idők legmagasabb értéke, amit Magyarországon mértek.
Azért vegyük át a teljesítményét számokban:
És mozgóképen:
Lehorgasztott fejjel ültem a helyemen, az átkozódva sörért elporzó Hanta-Ábel duónak már csak a füstjét látva a távolban, mikor az első félidei tűző nap elől a tetőszerkezet alá felmenekülő Gyuri ereszkedett le hozzám, és elkeseredve dünnyögte: „Mi volt ez? Klasszikus pár évvel ezelőtti Honvéd szenvedés…”. Fura, hogy ez volt az első félidő összképe, pedig nem így indult az egész. Én a játékunkat annyira nem láttam tragikusnak, több helyzetünk is volt, de az engem is aggasztott, hogy hátrányból idén nem nagyon terem számunkra babér. „Pedig sokkal jobban kezdtünk, mint ugyanitt a Diók ellen”-sóhajtottam, majd Gyuri visszamászott a kakasülőre, én pedig vártam Hantáékra és egy csodára.
HÁT MEGJÖTT, ’ÁTZEG. „Nem hiszed el: 5 góllal lőttük rommá a mezőkövesdi átkot!!!” bővebben
Amúgy összességében meg negyedszer, mert egyszer már voltak ugye fenn az NB1-ben, mi meg ezáltal vendégként lenn náluk, lett is vereség, asszem arra írtam anno, hogy Matyó Kátyú, egy remek hegyiiváni modorcímadással. És persze ez az „összességében negyedszer” ténylegesen a Zsóryt nézve igazából csak „háromszor”, hisz pár hete épp Diózni voltunk a gyógyvízi arénában, akkor nem a kék-sárga áfium volt az ellen. De mindegy is, eddig akárhányszor mentünk, mindig baj lett belőle. Holnap vajon mi lesz? „Holnap idén harmadszor: ‘kövesd!” bővebben
két napba telt
május kettő, mindjárt tíz óra, reggel még bőven éreztem valamit a gyomromban (itt jöhetne egy wécés rész, de nem jön), tegnap este még remegett a kezem, le kellett mennem kétszer is nyugtató sétára, mert kétszer éltem át újra az utolsó perceket
komolyan, ilyen miért van? tényleg az egészségemre megy ez a bajnokság?
Kamber bedobásakor szerintem már csak néztem, de nem láttam a meccset. Minden megszűnt körülöttem, csak az utóbbi 25 évből jól ismert üres keserűség köde ereszkedett rám a kispesti estében, a bizalom utolsó kis csalfa szikráival, amik úgyis elhalnak, mert mindig elhalnak az Ady Endre út végi szürkületben. Aztán Eppel csúsztat, valaki (most már tudom, Lanza) ugrik középen, a labda hullik, én rohanok végig a korzón vissza a többiekhez, ott mindenki egymás nyakában, valamit üvöltök, de nem csak én, mindenki körülöttem… hova lehet ezt az idényt még fokozni?
De kezdjük az elején… „A szombat, amikor Lanza befejelte a hétvégémet a Nirvanába” bővebben
Kezdjük egy igazából mindegy hírrel: Karakó (Vasas, tavaly) helyett az eredetileg Alapvonali asszisztens 1-nek jelölt Szőts Gergely viszi ma a Gyirmót elleni meccset.
Szőts utoljára tavaly ilyenkor fújt nekünk, amikor a Haladás 1-0-ra nyert a Bozsikban (Botkát kiszórta, Holender tizit hibázott, Király szinte élete meccsét védte), azóta csak alapvonalkodott, de legalább mindig egyesként (Paks itthon 3-1, Mezőkövesd idegenben 1-3, MTK idegenben 2-1, Paks megint itthon 2-0).
