Pont mikor nem vagyok már megint gépközelben? Dettó, mint júni közepén, az edzőkinevezéskor. És megint forrnak az indulatok, pörögnek a vélemények, ahogy kell, ami a blogunk funkciója, helyes. De mint VW esetében, most is úgy érzem, mivel posztírásilag a CSAKblog egy Hanta-rw tandem egyelőre, hogy a véleményünk kellő (egyen)súllyal essen latba, nem csak kommentelek az előző poszthoz hanem én is okoskodok egy sort. Csak most nem olyan hosszan, mint szoktam. (Illetve persze dehogynem!) „Egyensúlyozzuk ki a mérleg serpenyőit… – még egy vélemény DelPieróról” bővebben
Píár Sándor a legnagyobb király?
Nem tetszik nekem ez a Del Pierós dolog, csak mondom. Kifejteni nagyon nem fogom, de azért néhány aggályomat idekaparom, mert bár legyen bármekkora futballista is a delikvens, azért nekem a Honvéd jóval fontosabb, mint néhány meccsen nézegetni egy nevet.
A katarzis most elmaradt – a győzelem nem
Megvan a kötelező. Nem esett meg a szégyen. Behúztuk a 3 pontot. Stb., stb. Még folytathatnánk napestig a klasszikus közhelyekkel. Ami jó, az tényleg az, hogy a Bohóc torzszülöttje továbbra is nyeretlen, ponttalan és góltalan ellenünk. Ami nem jó, az az, hogy a tavalyi, főleg a fehérvári vendégjátékkal összevetve bizony a minimális katarzis is elmaradt. Ironikus, hogy majdnem így is összejött a minicsúcspont, így, hogy 85 percen át valami kegyetlen tré módon toltuk. De jött Alci, aztán ha utána Proszi higgadtabb, vagy King gyorsabban gondolkozik, akkor egy miniatűr alázás is lett volna, de az idei idény már csak ilyen. Átlagoska, szürkécske.
Hátha ezzel most megindul valami… „A katarzis most elmaradt – a győzelem nem” bővebben
Osztályozókönyv: Nálam Kriszti volt a meccs embere, és nálatok?
Gyula, Gyula, Gyula és Szabi után vajon kit láttunk legjobbnak a Felcsút ellen? Osztályozókönyv a szokott módon, 1-től 10-ig, és ezentúl már a mesterről is elmondhatod a véleményed.
Ha nem lesz addig más poszt, akkor itt lehet majd trécselni a Kispest-Felcsútról
De például aktuálszöllősizni nem ér, mert a zsíros nyelvű kommunikációs mágust még júniusban lepattintották az akadémiáról (vö. felfelé buktatták). Vélhetően nem kicsit lett kínos személye a tavaszi ámokfutását egészen közelről végignéző szomszédos hobbitelek gazdájának. (Az meg hogy a gazda most kinek a gazdája, vagy ki fogja fel gazdájaként az legyen a pszichodokik feladata. Komoly mennyiségű óraszámot fognak ezért kiszámlázni majd egyszer.)
„Ha nem lesz addig más poszt, akkor itt lehet majd trécselni a Kispest-Felcsútról” bővebben
Remek kis családi nap a Kispesti Futball Házban
Alapvetően semmi időm posztot írni, inkább betoldom ide az esemény galériáját, és hozzáteszem, iszonyat jó volt a csülökpöri!
Osztályozókönyv: először nem Gyula a meccs embere!
Az derül ki a számokból, hogy Job minekvan, Gyula és Szabi rendben, és Ignja jegeltetése baromság. Godoy dettó.
Az idei évtől visszahoztuk az osztályozókönyvet, annyi csavarral, hogy korábban mi mondtunk egy számot, mostantól viszont együtt. Az első három kört simán behúzta Gyula (a Nyíregy ellenit nem publikáltuk, így azt higgyétek el nekünk), most viszont Kemenes Szabi. Az se rossz.
„Osztályozókönyv: először nem Gyula a meccs embere!” bővebben
Osztályozókönyv vs. MTK
Kitölthető itt. Egytől tízig mondca a véleményed.
Szürke lapok a kispesti naplóban
…de igazából a szürke helyett írhatnék tré-t, gázos-t, vagy alpáribban ultrasz*rt is. Ilyen napokat élünk. Nem a legtragikusabb fajtákat, mint a kiesős idényben, vagy a klubmegszűnés-rémes hónapokban (ilyenből is sok volt), de nem tudom, hogy a mostani helyzet mennyivel jobb azoknál az outputját tekintve. Tényszerűen persze jobb, én aztán nem kultiválom a minden érdekesebb Hemy-döntésnél klubhalált vizionáló látásmódot. De tény: a mostani koncepciótlan szürkeség azért elég lélektépő, és kőkeményen próbára teszi a még kitartó drukkerek tűrőképességét. Ha meg elhisszük, hogy itt mégis van koncepció, pont az, amit látunk – abba inkább bele se gondolok, mert akkor ennek a blognak is annyi értelme van, mint kisMáncsónak az olasz válogatottságról álmodozni.
Mondjuk ő megteszi, nyalom a zokniját.
MTK @ Felcsút (próbálom értelmezni)
Legalább nem a helyiekkel, hanem egy számunkra is értelmezhető ellenféllel szemben avatjuk fel idegenben azt a valamit, ami amúgy akár lehetne fontos, szép, hasznos meg minden, de nekünk csak egy förmedvény, egy gnóm, egy arcátlanság marad mindig is. És azt is hallani, már hullik a vakolat, a díszburkolat, hogy silány a minőség, a legszebb öröm meg a káröröm, csak éppen nem.