Napikispest 2019.03.11.
válogatott // Rossi keretet hirdetett a szlovákok és a horvátok elleni meccsekre: Dibusz, Gulácsi, Kovácsik, Baráth, Bese, Kádár, Korhut, Lang, Lovrencsics, Orbán, Vinícius, Gazdag, Holman, Kalmár, Kleinheisler, Kovács István, Nagy Ádám, Pátkai, Szoboszlai, Balogh Norbert, Dzsudzsák, Holender, Nagy Dominik, Németh Krisztián, Szalai, Varga Roland (via MLSZ)
Piero Pini // ha csak egy cikket olvasol el a Fenoménók Attyáról, akkor azt mindenképp az indexen tedd.
osztályozókönyv // a hétvégi eredmény kint a szokott helyen. A sorrend egyébként: Gróf, Nagy Geri, Gazdag, Mezghrani, Danilo.
Túl sok minden nem történt
Kisvárda – Bp. Honvéd 1-1
Ha van meccs és túra, amire évek múlva is szívesen emlékszem majd, akkor arra jó példa a 2015 őszi békéscsabai leutazásunk Öcsémmel, Gyurival, kisBabarral, és Ábelbébi úrral. Remek hangulat, remek meccselőtti séta, remek városkép-részletek, remek meccs. (helyesen: nyári, illetve nagyon augusztus végi. tudom, mert egy esküvőn voltam meccs helyett, és az ilyet az ember megjegyzi. – szerk. vh)
Ha van meccs és túra, amiről körülbelül már egy hét múlva sem fogok tudni semmi érdemit felidézni, az pedig a tegnapi Várda tour.
„Túl sok minden nem történt” bővebbenEgyelőre csak egy osztályozókönyv Kisvárdára
Mert vasárnapi ebéd, nb3, ilyesmik. // Kisvárda – Bp. Honvéd 1-1
Három kapufa ellenünk, Danilo végre vállalkozott ziccerben (bár a végén lehet, a passz jobb lett volna), történtek a dolgok, fincsa volt a gulyás, azonban ebben csak ennyi volt.
Videó egyelőre az M4 Sport oldalán, fotók pedig a szokott helyen.
Amúgy ha más nem, legalább a zászlók szerelmesei jól érezhették magukat, és újranyithatták a régi aktát: a Kisvárda vajon minek van? És ha van, miért az adófizetők pénzéből? (Ez veszélyes!)

Minimális elvárásokkal megyek holnap kirándulni, így legalább nem csalódom

Nohát, nohát. Nem a legambiciózusabb célkitűzéssel sokkol a cím, ezt elismerem, de az a helyzet, hogy tényleg ilyen hangulatban vagyok. Igazából két dolog mozgat meg annyira, hogy holnap autóba üljek Old Babar, Ábel és a 3 napja repetitíven a „gulyásleves” szót mantrázó gumigourmand Fanta mellé: az egyik a tavasz, amit szeretek, a kedvenc évszakom, és ilyenkor a legjobb meccsre menni. A másik pedig az újdonság-élmény: Kisvárdán -szégyenszemre – még sosem jártam, pedig gyakorló geográfusként illene ismerni az ország minden szegletét. Tehát Kisvárda még fehér folt, a város is és stadionja is, ami ráadásul új, és bár ezek a vidéki kétszéksoros – bazinagyponyvatetős megalomán cirkuszi sátrak (vagy a mezőkövesdi verzióban wekerlei hátsósufni design hodályok) egyre kevésbé hoznak lázba, azért egy pillantást megér. Várkerti stadion, végvári vigéczek, van valami hívogató hangulat ebben -holnap persze kiderül, hogy egy nagy humbug az egész, de most még… most még érdekel.
„Minimális elvárásokkal megyek holnap kirándulni, így legalább nem csalódom” bővebben