mert célunk csak egy van
Ha minden igaz, korábban nem kellett az NB II-ből végül kieső Pécsnek, és állítólag a Paks is megnézte, azonban ott sem kellett.
Amúgy magyar (apja az egykori remek röplabdázó, Kántor Sándor), itthon a Kaposvár U12-ig jutott.
„Nagyon állítólag, mert ekkora baromságot még a mai Honvédból se néznék ki” bővebbenA kilátás kitakarása maga a történelmi bűn.
Nagyon furcsa ez a hét eddig. Hétfő óta valahogy nincs idő és kapacitás keseregni a minden szar érzésén. Kikaptunk a Budafoktól, és mindenki tudja, amennyiben nem nyerünk Tatabányán, akkor nem csupán a bentmaradás lesz legalább négy pontra, hanem a szintén semmit sem érő utolsó előtti hely is könnyen hasonló távolságba kerülhet. Közben a 13. Ajka és a 14. Békéscsaba egymással játszik, és benne van, hogy az egyikük fényévnyi, vagyis hét pontnyi távolságba húz el tőlünk.
Ha nem nyerünk Tatabányán, akkor kurva nagy a baj. Pedig a sorsolásunk alapján most kéne megfogni a pontokat: Tatabánya, Kozármisleny, Ajka, Soroksár, Mezőkövesd, Csákvár, vagy a jelenlegi helyezéseik szerint: 15., 2., 13., 10., 11., 12., vagyis a Békéscsaba kivételével a teljes alsóházzal találkozunk a következő hat fordulóban. Ha ebből nincs 10, de inkább 12 pont, akkor milyen alapon reménykedünk jövőre is az NB II-ben?
„Van élet a szemétdombon túl” bővebbenEgyszerűsített beszámolónk következik.
Ismét eltelt két hét, ismét történt egy csomó dolog, amiről érdemes beszámolnunk.
Mind a podcast, mind a Futball ház területén fokozatosan lépegetünk előre. Nem egyszerű, mert minden egyszerre és hirtelen szakadt ránk, tehát műsorrendet, tematikát kitalálni, összeszedni a felszerelést, megtalálni az embereket, megoldani a terjesztést, egyáltalán időt, időket keríteni és összehangolni, miközben a házba is kaptunk új dolgokat, amikből tök nagy jóságokat lehet kihozni némi (sok) munkával.
„Előrehaladási jelentés #03” bővebbenHonvéd–Budafok 1-2
Simán kikaptunk otthon a Budafoktól. Pont beszélgettem, amikor az elsőt lőtték, nem láttam. A második gyorsan követte, így legalább lett húsz percünk félidőig, amikor felesleges volt a pályán történtekkel foglalkozni. Talán majd a szünet után.
Nem lett jobb. Hiába lőttünk egy gólt, még azt sem lehetett érezni, hogy halványan lenne értelme legalább a döntetlenben reménykedni. Ennyire sima nulla pontot nagyon rég nem láttunk.
Biztos hajtottak, biztos odatették magukat, viszont engedjétek meg, hogy leszarjam. Ez ugyanis a dolguk. Te vajon hányszor köszönöd meg leszálláskor a busz sofőrjének az utat? Vagy hívod fel a Magyar Országos Levéltár levéltárosait, és dicséred meg őket az áldozatos munkájukért?
„Undorodom, tehát vagyok” bővebbenHonvéd–Budafok, 17:00 @ Bozsik
Az „egész héten keményen készültünk” és az „ilyen többet nem fordulhat elő” végtelen verklijéből szeretnénk kitörni. Ehhez viszont apró, pici három pontok kellenek, sok egymás után.
Például ha ma nyerünk, akkor kis szerencsével akár a 15. helyig is előre léphetünk. Nagy szerencsével pedig egy rég látott magasság, a 13. hely sem elérhetetlen, azonban ahhoz sok góllal kellene győzni, miközben a Békéscsabát a Kozármisleny, a Mezőkövesdet pedig a BVSC veri el nagyon. Nem lehetetlen, pláne, hogy a négyből három klubnál is egykori kispesti edző ül a padon (Pinezits, Csertői, Csábi), viszont megfogadni azért nem ajánljuk.
ami pedig nagyjából így jön ki jelen állás szerint:
Rácz
Pauljevic, Szabó Alex, Csontos
Bévárdi, Somogyi, Sigér, Hangya
Medgyes, Ihrig-Farkas/Farkas Balázs, Pinte
