mert simán kihoztátok Bobál Dávidot a meccs legjobbjának, Gyulát a második helyre, ami teljes összhangban áll a fentebb nevezett szerző minapi posztjával. És mellékesen az én véleményemmel is.
mert simán kihoztátok Bobál Dávidot a meccs legjobbjának, Gyulát a második helyre, ami teljes összhangban áll a fentebb nevezett szerző minapi posztjával. És mellékesen az én véleményemmel is.
Ahogy jeleztük a déli posztban, megpróbálunk idén egy(-két) új miniposzt-rovattal támadni bajnokik után, amennyire időnk engedi. Ezek közül a második az adott meccs -hangsúlyozottan szerintünk– legfontosabb momentumával, jellegadó karakterével, a mi kollektív szurkolói emlék-könyvünkbe leginkább beillő részletével, történésével foglalkozik egy rövid visszapillantás erejéig. A tegnapi meccs kapcsán pedig nem is kérdés, hogy ez a momentum mi lehet… „A meccs csakblog-témája” bővebben
Bár csakblog tervez, Isten végez, megpróbálunk idén egy(-két) új miniposzt-rovattal támadni bajnokik után. Ezek közül az első az adott meccs -hangsúlyozottan szerintünk– legjobb játékosával, kvázi a „meccs arcával” foglalkozik egy rövid értékelés erejéig. A tegnapi meccs kapcsán szerencsére nem is volt olyan könnyű kiválasztani ezt a VIP-fejet, lett is hát rögtön kettő. „A meccs csakblog-arca” bővebben
Annyira, de annyira tudom szeretni az olyan meccsnapokat, amikor van egyfajta elvárásunk a találkozó előtt a hangulat, az eredmény, és egyáltalán az egész este felé, és ezek az elvárások be is jönnek. Na, a tegnap ilyen volt. Nem is tudom, utoljára mikor írhattam ilyen vidáman beszámoló posztot. Talán tavaly júniusban Debrecenből, de ott viszont nem is volt semmi elvárás és kesernyés idényvégi hangulatunkat inkább a rezignáltság dominálta. Tegnap viszont… meccsélmény volt.