Volt idő, amikor Paks a halászléről szólt. Mármint sokszor a halászléről is, és néha kifejezetten arról. Éveken át nyúztuk a középmezőnyt, se előre, se hátra, a Paks dettó, tombolt a kilátástalanság, a vége emlékeink szerint általában döntetlen. A Paks volt az a meccs, amit le kell tudni, akár előre be lehet írni nekünk egy győzelmet és egy vagy két döntetlent. Szerencsére azonban halászlé.
Aztán ahogy a középmezőny kilátástalanságát, úgy a halászlét is elvették tőlünk. Először a Kömlőd–Paks-árok épült ki, miután többévnyi próbálkozás alapján is nehéz eldönteni, hogy melyik halászcsárda az inkább jobb, majd jött egy szegedi hazai kupameccs, pont a Paks ellen, amikor, nincs rá jobb szó, a Régi hídhoz nevű vendéglőben olyan szinten verték bucira az egész hatos út mentét halászlében, hogy azóta teljesen érdektelenné váltak a paksi túrák.
„A halászlét már elvették tőlünk, viszont az enbéegyet nem kéne adnunk” bővebben