Címke: beszámoló

Hosszú idő telt el a legutóbbi olyan nap óta, amikor egy random  jéghideg korlátot markolva Kispestet nézek valamelyik magyar stadion vagy edzőpálya mellett. A most szombat ilyen lett. Megvolt az első edzőmeccsünk, a szerkesztőség 2/3-a (mondhatni túlnyomó többsége, ha egy kellemes eufemizmussal akarjuk indítani a szezont) tiszteletét tette a műfüves mellett, és szitkozódott, röhögött, fejet csóvált és rommá fagyott jó 100-150 sorstársával együtt. 2013 is elindult.

(A címképtől nem kell megijedni, ők még nem az új próbázóink. Még…).

Hát ez van, valahol már hiányzott ez az egész, mindig hiányzik, mindig télen, amikor lefújják az utolsó bajnokinkat, Karácsonyig még elmegy valahogy az idő, a fenyőünnep hangulata eltereli a figyelmet, aztán a bejglik mellett persze már régi góljaink dvd-jét nézi otthon az ember, és januárban legyen bármilyen ótvar az idő, érdektelen pofozógép az edzőpartner, megy az egyszeri kispester az első edzőmeccsre… hát ez volt eddig, nem is tudom, idén valahogy nehezebben indultam ki, öregszem, vagy a hideg volt szibériaibb, mint máskor, ténlyeg nem tudom, és a látottak sem pezsdítették fel a vérem, pedig…

…pedig semmivel sem volt ez rosszabb, mint az elmúlt évek bármelyik szezonkezdő januári edzőmeccse. Elképzelés régen se volt az ilyen mecseken, most se nagyon, új taktikai elem, egyáltalán valamilyen taktikai elem majd február végén lesz, ha egyáltalán, próbázók azok mindig vannak, értékelhető 10-ből 1, és most még a sor elején vagyunk, mondjuk így, az az egy értékelhető még nem futott be.

Kiket is láttunk? Új emberek a 2. félidőre tűntek föl, egy szakállvokál talján védő (képét lásd a játékoskeringős napról-napra frissülőben, Lorusso név alatt), hát, nem gyorsabb a hazai átlagnál, nem ügyesebb a hazai átlagnál és két ízben még a komlói támadók is okoztak neki halovány gondot. A román középső arc tucat (új Bjelkának jó lesz, akit azért tartunk, hogy frissen mosott fancy pólóban sétálgasson a meccsek alatt a tribünön), Lovresz is jobb ennél középen, mint ahogy az első félidő erre rámutatott, mikor is tizenegyesmágus jobbhátvédünk visszatétetett eredeti posztjára, most Ignja mellé (valszeg ő lesz hát a Tandia-pótlék a tavasz első felében). És volt még egy argentin csóka, Leo becenévvel, esélyes, hogy a beharangozott Leandro Martinez. A csajok kedvelik majd, ha leigazoljuk, a szurkolók szerintem kevésbé, és ez sok mindent elmond az outfit vs gólhatékonyság mutatójáról.

A régi ismerőseink a szokott mód muzsikáltak, Ignja és Lovresz hátul biztosítva, Vernes agilisan elöl, Hidi ezúttal lámeresen középen, Moga semmi extrával jobb-bunkóban, a Király igen mozgékony volt, Baráth Boti tompább, Diaby még téli álomban, Tchamika meg legalább visszatért. A második 45 percben pedig Gege lőtt egy remek szabadot, az indokoltan lassú Diakite indokolatlanul labdába ért néha, Odia mutatott néhány jó elfutást, melynek eredményeképp Hemingway a tavasz meglepetésének predesztinálta a derék Henryt (anno Zsolnai és Adewunmi esetében is jósolt a tulaj, az eredményeket most borítsa jótékony homály). De legyen igaza!

A pálya szélén pedig ismét feltűnt az idény végén menesztett, ám e tényt teljes nyugalommal negligáló Sunnyboy, trademarkosan vádliig eresztett farzsebekkel, egy szál pulcsiban csapatva fel-s-alá, hogy aztán a második félidőre már Givova kabátban jelenjen meg újra, rájőve: szar ügy a magyar tél.

Hát így indultunk. A 0:0 nem egy nagy eredmény, de ilyenkor ez most tényleg nem oszt, nem szoroz. A keret Abasst leszámítva még együtt, legalább a folytonosság adott. Mi pedig várjuk a következő edződerbit, remélhetőleg akkor már a nagykeretben ténylegesen kipróbált, és nem csak a honlapon fényképeik révén feltüntetett újabb fiatalokkal. Amit a próbázók most hoztak azt ők is tudják – demagóg vagyok, vagy sem, ez a nagy helyzet.

 

Címkép: mozifilm.x3.hu

…amikor Vernes fura balettja után Vak II spori befújta a tizit, ami már akkor kamuszagúnak tűnt, végleg biztos lettem abban, hogy a májusban megtapasztalt szenvedések, a “semmi sem jön össze” nap helyett ez a december 1.-e lesz az antagonizmus maga, a NAGY ELLENTETT, amikor igenis minden bejön… Egyszerűen minden sikerült a nap során, délelőtt a melóban, a leutazás kapcsán, végre a sörfőzde is nyitva volt, most nem vártunk a meccs végéig, a tré időjárás is áttolta magát vasárnapra, és kettős emberhátrányban tizit kapunk, Dél pedig nekifut és beveri, én ugrok egyet a diósi sajtópáholyban, a helyi érdekeltségű (és vállaltan piros fehér szívű) médiaerők közül néhányan nekem is akarnak jönni, de kit érdekel, ma minden bejön…!

[…]

10 perc múlva a sajtótáj felé baktatva, átfagyva viszont az antagonizmusból semmi sem maradt, csak a vasgyár vészjósló tömbje a háttérben, ami, esküszöm, mintha gonoszul vigyorgott volna rám.

Mivel my dear Hanta nagy meglepetésemre ihletrohamot kapott és felheggesztett egy  törkölygőzös beszámolót, én már csak némi lenti élményfoszlányokkal egészítem ki az elhangzottakat, no meg a jó öreg értékelést karcolom be a virtuális kőtáblánkba.

Kapu

Szabi tényleg Vezér reloaded. Ugyanúgy nem egy kijövőművész (első és második gólnál is elviseltem volna 1-1 határozottabb kifutást-kilépést, védelemirányítást), viszont akkora bravúrokat tol a semmiből, hogy még meccsre ritkán járó diósi vendéglátóbarátom is elismerően csettintett mozdulatai láttán. Rudolf szerintem még ma is sűrűn hányja a kereszteket, ha Szabival való tegnapi párviadalára gondol vissza, és ez így van jól. Mondom, még a kijöveteleket csiszoljuk pls… és védj sokáig nálunk Kemi.

Védelem

Az elmúlt hetekben magasztalt alakzatunk tegnap bizony nem volt a helyzet magaslatán. Azazhogy ott volt – úgy 70 percig. Az első gólnál a komplett defenzív kollektíva leblokkolt, oké, onnantól viszont Moga buta elpasszát leszámítva nem sok sót evett meg a DVTK támadósora. Aztán előbb Botikánál szakadt a cérna – Hanta lebutázta őt és a monyósodástól félti, általában egyetértek szerzőtársammal de ez most egy akkora ordas nagy csúsztatás volt a részéről hogy jujj. Boti se nem buta, se nem Monyó féle mészárbarom – elég intelligens védőjátékéra nézni. Mindössze fiatal, akit elvisz a hév – legközelebb már nem fogja, van egy fogadásom. Ha T.Sanyi le tudott higgadni úgy 6 év alatt, a tizedannyira se agresszor Botinak ez fél év alatt menni fog. Ez persze nem menti fel a tegnapi hülyesége alól – ezzel az önkiállíttatással 2 pontot-pontokat vett el a csapattól, hogy a supkai frazeológiát idézzem. Ignja elfáradt szerintem az elmúlt hetek hibátlan takarításában – az első félidőben csak Wild II benézésének köszönheti, hogy buta kezezése nem ért tizit, és hát a második félidőben a szétesett védelmet már nem tudta összefogni. Azért minimum jár neki egy hangos köszönet az elmúlt félszezonért. Tandia egy gyógyszerelgurulós ámokfutással sajnos szinte zárójelbe tette az elmúlt meccseken mutatott remek teljesítmény-sorozatát. Bár tegnap még a saját stábunk (talán Rossit kivéve) is leszedte róla a keresztvizet és szidták, mint a bokrot, Szentes Lassard ezredesről nem is beszélve, aki menetrend szerinti “meg nem értett művészi” sajtótájos besértődését a tényleg szörnyen járt Csirszki miatt most bő nyállal vezethette le afro hátvédünkön. Nekem azonban továbbra sem tiszta valami. Egy fordulókon keresztül alig szabálytalankodó, rendkívül tisztán játszó védő mitől posszanna meg hirtelen véreres szemű zombivá válva, hogy levadásszon egy miskolci ifjoncot? És TÉNYLEG A LABDÁT ÉRTE EL, ahogy a lassítás is mutatta, így valahol megértem a bepörgését. Az ítélet miatt. Valahol meg, valahol viszont mégsem. Főleg mikor látja hogy mekkora bajt csinált, kellett volna egy kurva nagyot nyelni és egy csöndes “sorry”-t elrebegni a pirosmezesek felé, nem tovább csinálni a onemanshow-t, majd ki is állíttatni magát (hacsak Vad nem azért küldte le mert a DVTK spílerek kisírták nála). És az egész meccses huhogáshallgatás sem tett neki nyilván jót, de ezután még a közönséget hergelni, bármilyen tahók is, kár és fölösleges. Szóval Tandi orbitálisan nagy hülye volt, a végső szöget is beleverve pontszerzésünk koporsójába, de ettől kikiáltani antkirisztusnak és indolensségi mintapéldánynak, erős túlzás, és ez szól Szentestől kezdve nekünk szurkolóknak és a csapatvezetésnek is. Moga mutatott jó felfutásokat és beadásokat, viszont 1 nagyobb és több kisebb buta hibát is hozott. Fiatal még, persze, de lassan kezdhetne baráthbotisodni, a Vidi ellen ő marad lassan az egyetlen szélsőhátvéd alternatíva…

 

Középpálya

Meglepő, de az utóbbi hetek káosza után most is egész jól muzsikált a középső csapatrész. Hidi hozta az átlagos hidinnyó-kűrt, néha keményebb szerelésekkel, néha totojázással, néha jó labdaszerzésekkel, néha elpasszokkal. Alapvetően nem volt vele most baj. Nagy Geri visszatérése legjobbját nyújtotta, pörgött, ment előre agilisen és hatékonyan, sok jó passzal vétetve észre magát, hogy aztán egy ártalmatlannak tetsző koccanás után lesérüljön. Ez teljesítménye tekintetében különösen fájdalmas,  a srác sérülékenysége már-már a porcelántérdű Proszinecskit idézi, szurkolunk a mielőbbi regenerációért. Vécsei önhatalmúlag ezúttal sokszor lépett be középre, és nem is nyomta rosszul persze. Mondjuk amikor csak a kapuval állok szemben, művészet pont a pöttöm Fagyikát telibe nyomni, de hát ez van. A cserék közül ide érkezett Drissa Diarra, aki tipikus Diarraátlagot hozott, de legalább a passzpontossági aránya igen jó volt. Kár, hogy ő is az a típus aki sok pluszt nem tesz a játékhoz, igazi szürke kiegészítőember, ezekből van nálunk egy raklappal, ezért is olyan a játékunk idén amilyen: esetleges.

Gege amolyan összekötőként szolgált a meccsen a középső és a támadórészleg között, 20 percig jó is volt, aztán megfáradt, sokkal előbb kellett volna lekapni, a második félidőben egyszerűen észrevehetetlenné vált. Rossi nyilván a 2 korai csere miatt várt az ő lehozatalával – kár volt.

Csatársor

Dél sajna úgy fest, megint elhagyta az akciógólos cipellőt, de amíg jönnek a tizik addig nincs gond. Mondjuk nem leszek igazságtalan: a kapufája bravúros volt – még inkább az lett volna, ha előbb ellövi. És kevesebb szögletzászlóhoz levezetést, Geri! Amúgy grat a 9 gólért, erre kérünk még 6-ot tavasszal, és meglesz a Gregor Józsis gólkirályi szám 1990-ből. Abass megint hülyeposzton, viszont most ügyesebben kavargatva próbálkozott, mígnem a félidőközepi ütközés úgy kivette a játékból, hogy a részéről a folytatásnak kisebb lett az esélye, mint Ibrahima feltűnésének a CSAK Karácsonyon. Az ebbe a szekcióba érkező Vernes Ricsi szerintem őszi legjobbját tolta, keményen, harcosan és végre nem alattomosan, így tovább. Fagyi iszonyat kevés időt kapott, pedig piri-pörgése bizony gondot okozhatott volna a korántsem veretes Vadász/Nagy-Gohér dió belsőkettős köreiben.

Kispad

Rossinak sok esélye nem maradt belenyúlni a meccsbe a korai sérülések miatt, Gege lekapásának elhúzása fekete pontot ér, a saját ámokfutásaink lereagálása a sajtón (elnézéskérés, és a személyes ellenvélemény nem erőltetése) viszont dicséretes. Tavaszra több fiatalt és kevesebb szerencsevadászt várnánk a kezdőbe, meglátjuk, mit hoz a közeli jövő.

Élmények

• A DVTK stadion és közege tényleg fenemód hangulatos. Nem tartozom azok közé, akik a hype miatt sz.pkodják a Diók nemesb szerveit, de nem először vagyok itt, és ahogy a Majláth felől villamosoztunk a pálya felé, a tele szerelvények és az állomásról állomásra felszálló sálas-mezes különböző korosztályok  teljesen a kora kilencvenes Ady Endre utat és a 42-est idézték bennem…itt még van hangulat, jó lenne ezt Kispesten is, kispesti kiadásban átélni…
• Szomorú volt megélni a lelátón, hogy a meccsen végig jobban és ötletesen játszó csapatunk előbb elveszíti a kezdeményező szerepkört (Boti eseténél), majd a lehetőségét a szimpatikus vesztes létnek is (Tandia). A közönség csürhézése valahol érthető, ha a mi orrunk előtt törik el Vécsei vagy Baráth lábát, a korzó jó eséllyel szóban krucifixálja a tettest. Ennek ellenére remélem, a higgadtabb értékelések, úgy 1-2 hét, hónap múlva már nem a szadista légiós-szerencsétlen kis ifista szemszögből közelítenek. Tandiától a bekattanás volt sok – de az eset utáni bekattanás, nem maga a szerencsétlenül végződött szerelés.
• A szezon végére jó volt látni, hogy egyre több akadémistánk állja meg a helyét a felnőttek között. Tegnap sérüléséig Nagy, bizonyos periódusokban Moga, posszanásáig Boti, és itt-ott Vécsei mutatott biztató jeleket, Vernes pedig igazi minőségi csereként tudott beszállni. Jó lenne, ha a felsővezetés is ráérezne, hogy ők kellenek legyenek a mag, akiket max 4-5 légióssal kéne dúsítani – és a teljesítményjavulásunk mellett a csapat és szurkerek egymásra találását is prognosztizálnám.
• Ja, és Töksör nem volt a Gyertyánosban, viszont egy Keserű Csoki fantázianevű (és ízű) barna különlegesség viszont igen. Ha arra jártok mindenkit csak biztatni tudok, hogy térjen be egy korsóra, főként télvíz idején remekül csúszik ez az igazi védőital funkciójú finomság, s utána a faszén-tüzelésű diósgyőri házak közt sétálgatva egész kellemes békebeli télhangulata lesz az embernek…

 

Hát ennyi volt az év utolsó túrája nekem. Majdnem minden tökéletes volt, csak pont az nem tette fel a koronát a napra akinek ez lett volna a feladata: az én Kispestem. Hogy is írták anno 2007-ben a labdabiztoson rólam mészölysámánék? “A Honvéd számára a kereszt amit élete végéig cipelni fog, de soha nem ereszti“. Hát igen. Csak már néha töri a vállam. : )

Kép: DVTK.eu

Hát ez olyan lett, mint ahogy azt vártuk. Nyögvenyelős, mint általában a Sió ellen. Szenvedős, mint az utóbbi években az idényzáróink ősszel. Hideg, mint… hideg. Ennyi. Viszont meglett az első oda-vissza vert csapat a szezonban, forgatókönyvileg másoltuk a szerdát, csak a gólszám lett szerényebb, voltak fiatalok most is, szóval annyiban azért mégis más volt az idei őszbúcsúztatás a Bozsikban, mint mondjuk 2009-ben (Paks ellen…jajj), 2010-ben (Vasas…brrrr) vagy 2011-ben (2:0-ról leadott 2 pont a Hali ellen), hogy a hangulatunk hazafele most egész vidámra sikeredett, és a diósgyőri túrá(k)tól függetlenül már szinte most várjuk a tavaszt.

Kapu

Szabi, ha még számszakilag is osztályoznánk, nagy kövér 0-t kaphatna, annyira nem volt siófoki támadás ezen az estén. Mondhatni, a Siófok csatársora annyira létezett, mint a türelem szó Matyi Dezső futballvezetői kisszótárában: semennyire, sokat tehát nem tudtunk meg kapusunk átlagformájáról, így maradjunk az elmúlt heti verdikteknél, vagyis hogy nincs gond Kemivel.

Védelem

Emberek, itt a jó hír. A félszezon végére egész csecse kis defenzív divízió állt össze hátul nálunk, ha Lovresz meccsenkénti megfáradásaitól eltekintünk, akkor azt látjuk, hogy az alakzat majdnem hibátlan! Boti remek megoldássá érett a kényszerposztján, Ignja és Tandia pedig olyan összecsiszolódott és professzionál védőjátékot tol belül, hogy csak csettinthetünk. Szerdán a tar szerb, ma Tandia hozta el a jégfeltörő csákány-fejest, góljával Tandi meg is koronázta mai hibátlan teljesítményét, jár a hatalmas riszpekt. Nagy kár, hogy Debrőt kellett beáldozni érte, de az utóbbi hetekben a csapat igazi erőssége lett. Kíváncsi vagyok, meddig látjuk nálunk a két új védőbástyát, vagy meddig tart ki ez a jó formájuk: a kispesti közelmúltat ismerve nem vagyok optimista.

Középpálya

Az elmúlt fordulókban ez a csapatrész muzsikált a leghektikusabban, Rossi fő siráma is a középről sorban kidőlő spílerek nagy száma, ezért ismétli hétről-hétre, hogy “elfogytunk“. Hidi mester utóbbi hetekben szinte csak dicsérő szavakat kapott tőlem, nos, ma mindent zárójelbe tett gyengusz produktumával. Úgy látszik, nála már most megkezdődött a téli álom. A Király cseréjéig nem váltotta meg a világot, de rá amúgy is az volt a jellemző az elmúlt hetekben, hogy lassabban pörög fel és a meccsek második két harmadában az igazi. Most erre nem volt lehetősége, és sajnáltuk szegényt, ahogy zokogott, ez súlyos sérülésre utal. Vécsei sztorija a szokásos, bal oldalon égeti őt az őrült talján, amikor viszont nagy ritkán középre tud osonni, jönnek a jó passzok és lövések. Ennél még az is jobb volt, mikor a második félidei szerkezetvariálások eredőjeként félszűrőnek lépett hátra, de Rossi vegye már elő a tavalyi uccsó meccseink DVD-it, és gondolkodjon el azon, hogy mi értelme van szétbarmolni azt, ami egyszer működött. Két év múlva meg nézhetjük majd a Vidiben Bálintot amint irányít a kisKovács mellett… Gege a 100. kispesti meccs örömére úgy döntött, ma pörögni fog, tényleg futott és melózott rendesen, a második félidőben egy szép lövést is leadott, viszont nem értem, miért a lekapása után kezdett fantáziadúsabban játszani a csapat, ha elvileg ő a karmester. Illetve értem. Ismét visszamennék tavaly májusra, és javasolnám, hogy Marshal vagy Hidi mellett legyen ő egy hátrább rendelt playmaker-szerűség, aki szűr is, és onnan jobban érvényesülnek a hosszabb indításai. Kombinatív, első számú “középsőnek” pedig menjen Bálint. Az elsőben Nagy Geri, második félidőben Diarra érkezett ebbe a szekcióba, utóbbi nem nagyon vétette észre magát 1-2 kemény odalépésen túl, Gergő viszont sokat dolgozott, nagy lelkesedéssel és hibaszázalékkal, teljesen a 2011-es sztoriját hozza, és úgy fest, ebből tavasz közepére-végére lesz csúcsforma, vagy egy jó alapozással előbb is. Reméljük. Kicsit keményednie kell még és több párharcot nyerni, amúgy nem lesz ez rossz.

Csatársor

Délről nem is kell már írnom semmit, ismét a sztenderd értékelés jöhet vele kapcsolatban. Küzdött, hajtott, ezúttal egy kihagyott helyzettel és egy bevert tizivel fűszerezve az estét. Házi gólkirályunk, soha rosszabb szezont, bár 1-2 akciógólnak már ismét örülnénk, de így sem károgunk. Abass viszont ezzel a duplaékes formációban való szenvedéssel nem az igaz, amikor 4-3-1-2-ről vagy 4-4-2-ről átálltunk a meccsvégi 4-3-3-ra, a jobbszeles csatár poszt sokkalta jobban feküdt neki. Összességében ma nem volt az igazi, ennek ellenére a meccs végén többen lementek vele pacsizni, azért jó látni hogy ilyen kis házisztár lett nálunk, hehe. Vernes ma kifejezetten jól szállt be, agilis volt és harcias, és végre indolensségéből is kicsit visszább vett. A kiharcolt tizinek örültünk, előtte az országos önzésnek nem, rátekeredik sokszor akkor is a labdára, ha jobb helyzetben van mellett a csapattárs, ez kevéssé jó jel. Ugyanúgy, mint a DVTK ellen, itt is sokba fájhatott volna az ilyen visszásság. Ezt leszámítva látványosan fejlődik.

Kispad

Ma kimondottan jól meccselt az olasz, aki ráadásul olyan onemanshow-t nyomott le a kispad mellett, hogy egy vállalkozóbb kedvű mozgásszínház tulajdonos azonnal szerződtethette volna a Broadway-re egy idényre. A poszttévedésekhez ragaszkodása sokszor már fájdalmasan kiáltó, ugyanakkor láthatólag jól motiválja a fiatalokat, és hosszabb idő után ma megint támadóbbá tette a csapatot a meccs végére, szemben a korábbi évek jellemző kötelező védekezőközép-cseréivel. Őrült egy pacák, aki ráadásul sokszor saját temperamentumába begőzölődve igen fura viselkedési formációkra is képes, de eddig kb. működik Kispesten. A tavaszra azért nagyon kíváncsi leszek.

 

…és akkor az utolsó 20 percre, még inkább az utolsó 10-re valami elpattant. Elpattant Botiban, elpattant a DVTK kapusban, elpattant a lecserélt Gegében de legesleginkább elpattant a megmakkanó korzón. Az idei év legjobb hangulatú meccsepizódja kerekedett az elképzeléstelen első egy órából, ki hitte volna, hát én nem, az biztos, ölelkező korzólakók, somolygó korlát-arcok, hát mi volt itt? Igazából egy mákos meccszárás, nem több. És mi már ettől a mennyekben járunk. Ez a szép. Ez a szép? Ez…

…fura egy meccs volt ez tegnap, mikor kiértem, ami nem volt tuti, hogy egyáltalán, szóval a melóhely némileg szigrú és most itt legyen elég ennyi, hát ez van, nagyon nem volt biztos a jelenlétem de persze “csak kivitt a lábam” ahogy Hanta fogadott trademarkos golfsapijában, ami általában szerencsét hoz ha felveszi, ezt már megfigyeltem, így be is dobtam egy laza 4:0-ás tippet… Tippet…? áh, inkább vágyálmot, a Hanta mellett álló szokásos váratlan hantavendég -aki most egy DVTK-s arc volt- erre nyomott egy ajakbiggyszetést én meg gondoltam, igazad van öreg, mikor is nyerünk mi 4:0-ra…

…borzalmas első félidő, még borzalmasabb második félidőkezdés…játék nagyon nincs, kraft nincs, középpálya erőtlen, Gege remekül kezd, dicsérem is, aztán 30 perc után megfárad, pedig végre egy rangadószerű meccset lehoz jól, kezdtem már bízni, pont mint tavaly ilyenkor a DVTK ellen amikor kente a zsugákat és Sanyi még nem el- hanem BE-baszta, és Abi a végén szintúgy és katarzis és hangulat és doktorbotis és fieszta… most meg ilyen félnihiles szenvelgés… mi lesz ebből…

…és akkor elpattant az a bizonyos valami, az a húr, vagyis inkább húrok, de hát ezt már írtam fentebb…Vernes jól ível be, Ignja kalapácsfejese, gól, 1:0, Ignja úgy gól-örül, mint Fazekas Nándi és Lékai az olimpián meg ahogy a kéziválogatott anblokk spannolja magát, nagy lekezelések, mell-ütköztetések, nézni is jó, mintha a csapatszellem csírája látszana… és aztán Botika is megunja a töketlenkedést, felmegy, és átteszi jobb lábra és beível…

…namost van a korzón a környékünkön egy régi élő drukkerlegenda, hihetetlen arc, kedveljük, na az ő védjegyes megoldása minden ellenféltől érkező ívelésnél-indításnál a “HAGYD” csatakiáltás, hátha egyszer besz_pja az ellen, de persze 1000 ilyen elhangzik egy meccsen és senki sem megy lépre, miért mennének, de hősünk csak mondja hogy “HAGYD” már 20 éve, mióta kijárok, oké, kicsit eufemizmus ez, de az utóbbi 5 évben biztos, és akkor száll Boti kissé céltalan zsugája, Vernes messziről nézi csak, a DVTK kapus kiindul, a védő ráindul, és “HAGYD”, és megtorpannak, áh, úgyis kimegy, de nem, ez a kapufán megpördül és GÓÓÓL…korzós hősünk a mennyekben, telefonon hív minden ismerőst hogy végre bejött a “HAGYD”, persze a kapus vagy a védő vagy 150 m-re van légvonalban nem hiszem hogy hallották, de kit érdekel, ebből legyen legenda, HAGYD, hát igen, és mindenki mindenkit ölelget, ismerős az ismeretlent, még inkább újabb percek múltán, mikor is a közben két 100%-os ziccert elnagyképűsködő Vernes is betalál előbb 2 m-ről majd tiziből, így mikor feddném őt hogy milyen pökhendi, már nekem mondhajta bárki hogy HAGYD. És nem csak én hagyok, nem csak a DVTK védelem hagy, piroslappal a farzsebben elHAGYja a pályát a frizurabajnok Jeff Silva is, majd szegény Tréner a DVTK kispadot, az egyetlen ember akit sajnálok aznap este.

Hát ennyi. Egy lecsúszott lövés, egy jó korzós beszólás, és ennyi kellett, hogy egy ótvar meccsből az ősz meccsélménye legyen hazai pályán (idegenben Lovresz fehérvári show-ja visz mindent), szóval fura egy ember a bohócliger, fél év szenvedést felejt el egy ilyen 20(15? 10?) percért, és a végén még vigyorogva azt is mondja: “megéri”.

Érdekes egy állatfaj az ember és azon belül mi, magyarfoci-szurkerek. De ezt pont ezért nem is érdemes tovább ragozni.

Úgyhogy, RW, “HAGYD!”.

A csapatból kiemelkedőt nyújtott Boti, Ignja, Tandia, Vécsei és Vernes, bár nála ebből a Vólentes lezserségből a ziccereknél vissza lehetne venni. Időszakosan Gege, Dél és Nagy Geri mutatott biztatót.

Fotó: Babar-1909foto.hu.

A poszt címében leírt egyenlet nem kicsit hatásvadász, ezt beismerem, nyilván nem echte italienische játékgyilkos védekezést láthattunk a meccs nagy részében, a catenaccio meghatározás pejoratív felhangú felhozatala inkább most Rossi majsztrónak szól, aki addig mantrázta a mi mindig 3 csatárral támadunk örökbecsűt, hogy már mi is kezdtük elhinni, ám az éveleji Tchami-Diaby-Dél tényleges támadósorhoz képest ma már Dél-Abass-Gege(??) csatárszekcióval indítottunk, mögöttük védekezőbb jellegű vagy feladatot kapó játékosokkal – így már csak nevében 4-3-3 a hadrend. Sőt, Hanta szerint (akinek sufnituning címképemet személyesen ajánlom) ráadásul igaz a 3 csatár, csak mellé 7 védőt tol a mister, szóval érdekes az ügy (nyilván ez is sarkítás, értséteki ki a lényeget). Az viszont, hogy  ma a vezetésünk után is inkább hátrafele passzolunk, hát az már nagyon nem az igazi. Gyors értékelés, mert holnap korán kelünk, lehet hogy lesz bővebb beszámoló is holnap ha hanta tolla bepörög, ha nem, akkor meg kaptok tőle valamikor valami statisztikát, azt úgyis olyan ütemben szüli, mint Horváth Fecsó kecsótréner a pofonfarázós nyilatkozatokat! Cheers!

 

Kapu

Szabi azt hozta amit az Eger ellen, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a “biztonságot és erőt sugárzok” feliratú pólóját nem volt elég megmutatnia az ellenfél támadóinak, kellett egy hatalmas védés is Simon Ádám löketénél. Ezt a Szabit tudjuk nagyon imádni, a bravúrkapust. Örömmel látjuk, hogy végérvényesen a régi a hálóőrünk.

 

Védelem

Azt kell hogy mondjam, ez a csapatrész ma nem volt rossz, sőt, a legkevesebb kritika őket érheti. Legkevesebb? Szinte zérus! Lovrics mondjuk bűn lassú volt ismételten és beadásai sem jöttek (itt most tegyétek fel a szokásos, “Lovresz pihenjen egy meccset és jöjjön Moga vagy Boti” lemezünket), viszont a Rejtő-regénybe illő belsőpáros, a szerb idegenlégiós káplár és a szpáhi őrmester kettőseként funkcionáló Ignja-Tandi duó ismét magabiztosan, tisztán és eredményesen intézte hátul az intéznivalót. Botika meg Botika, totálisan megbízható védőjáték, jó előretörések és egy olyan esernyőztetett alázás az egyik vasi támadó ellen, hogy a publikum besírt. Én is besírok ha egyszer más magyar csapatban kellene viszontlátnom őt.

 

Középpálya

Ez az a sor, ahol Rossonero mesterünk év eleje óta variál, hol beletrafálva a jóba (kezdeti Zsiva, professzionalizált Marshal Mufi, Gege időben pihentetése majd reaktiválása), máskor meg ordas butaságokat művel (Vécsei posztpazarlása, Odia és King erőltetése). Ma a Nagy Geri-Vernes cserékkel sikerült leamortizálnia a meccs végére az amúgy is halovány középső szekciót, így kvázi általános vélemény volt a korzón hogy mai meccselése pontjainkba fáj. Hidi ma is okés volt, mostanában beállt egy keveset villantó, igaz keveset is hibázó, amolyan Mufi 2.0 szabadprogramra, ami nem rossz, de a képességei alapján még mindig azt mondom, hogy több van benne, remek lövései, amikre képes, nem tudom miért csak Miro-reloaded eszetlen durrogtatásokban manifesztálódnak… Vécsei bal oldalon, no comment… egyszerűen nem értem, miért nem látja be a talján, hogy nem ez a helye. Amikor véletlen középre kerül, akkor ma is gólpasszal felérő zsugát adott Délczegnek, a második félidőben pedig Gege keveredett ki balra és szolgálta ki a középen érkező Bálintot, az eredmény egy remek gól. Erre Rossi visszaküldi balra. Jó reggelt… Gege sajnos ma is sokszor eltűnt a mezőnyben, viszont megint adott gólpasszt, és néhány borzalmas szöglet és passzkísérlet mellett ismét voltak értékelhető zsugái. Nem őt hoztam volna le, annyira nem is tűnt fáradtnak, mint szokott volt…no mindegy. A Király kezdőcsapat-tagságán (már reflexből) húztam a szám, de a mélynövésű frizurabajnok ezúttal rámcáfolt: az Eger elleni második félidős fordulatszámával kezdett, több jó elfutása és mezőnybeli passza is volt, a második félidőben pedig, már bocsánat, de konstans szopatta Halmosit, akinél látszólag kezdett is elgurulni a gyógyszer, ezért is sajnáltam Ikenne sporttárs pont akkori lecserélését (bár kissé húzta a lábát, lehet ám, hogy megsérült). Szóval még az is elképzelhető, hogy a csöppnyi Uralkodó  tényleg királlyá avanzsál Kispesten? Ha így folytatja, talán… A második félidő végi cserék, azaz Nagy Geri és Vernes is ide szálltak, be, sajnos egyik sem váltotta meg a világot. Gergő dettó a 2010-es debütfélévét hozza: bátortalanka, bár több mozdulatában ott pislákol a biztató jövőkép, jó lenne, ha most nem csak tavasz végére melegedne majd be. Benne legalább egy Baráthbotis pályaívet látnék… Vernes Ricsi álmoskásan és szabálytalankodva kezdett, majd megrázta magát és több jó kapura törést is lehozott, ha kevésbé önző, akkor ma gólpasszkirály lehetett volna, így csak az uccsó 10 perc flúgosfutamos töketlenkedéséhez tette hozzá névjegyét. Pedig Ricsiben egy-egy nagy passz vagy gól mindig benne van.

 

Csatársor

Abass kevésszer került a szélre, ami pedig az igazi terepévé érett a Bohócligában az elmúlt években. Középen sajnos kevéssé hatékony, és ma is hiába küzdött becsülettel, pont az erősségét nem tudta kamatoztatni. Dél olyan volt mint idén általában, gyors, nagy küzdő, sajna kevés helyzettel, de mivel abból a kevésből 1-1-et általában bever (vagy ha nem, hát egy tizit), így lekapását korainak véltem (ha csak nem sérülés volt az ok). Váltótársa, Diaby tipikusan az az arc, aki úgy 30 perc alatt pörög fel üzemi hőmérsékletre, így a mai penzum pont nem volt elég neki, pedig a legkraftosabb csatárunk a keretben, már többször leírtuk, hogy Danilót is veri a szemünkben – több idő kéne neki, Rossi úr.  (Tudjuk, most sérülésből tért vissza, de az észrevételünk általános érvényű.)

 

Kispad

A középpályás húzogatások miatt már fentebb megfeddtem edzőnket, aki a sajtótájon a cseréket és a “csak” döntetlent is azzal indokolta: elfogytunk kissé a szezon végére, csak ifik ülnek a padon, “csak” Nagy Gerit és Vernest tudja beküldeni, nincs elég felnőtt a keretben (kicsit Supka pécsi sirámaira hajaz ez nálam: ha év elején belemegyek a sok félsérült légiós, sok fiatal jellegű keretbe, akkor miért a csodálkozás hogy a squad nagy részét juniorok teszik ki?). Mindegy, végül is érthető valahol az olasz indoka, még ha furcsa is. És végül is 5. helyen zártuk az őszt, lehetett volna ez sokkalta rosszabb is, meg kicsivel jobb, szóval végül is reális az eredmény, úgyhogy be is fejezem az okvetetlenkedést, és itt most legyen elég egy kérés: csak egy pár játékos kapcsán fejezzük be a nem odaillő poszton való jegelést, és én leszek az első aki kiengedi a lanolinos fürdőhabbal dúsított meleg kád vizet a következő meccseket követően a mesternek.

Fotók: Lovi, Babar (1909foto.hu).

Bizony, kedvező összképet írok, azonban, hogy véletlenül se vádolhasson senki azzal, hogy “ha győzünk minden szép, ha kikapunk csak gyalázkodik ez az RW“, azért hozzáteszem azt, amit a beszámolóban már pedzegettem: nem sok hiányzott, hogy másként alakuljanak a dolgok. Érthetetlen torpanásunk-bealvásunk a második 45 perc középső perc-dekádjaiban majdnem fájdalmas véget ért, de szerencsére a fordulópontokból mi jöttünk ki jól – btw mi csináltuk meg a fordulópontokat. Posztonkénti, szokásos értékelésünk a hajtás után.

Kapu

Szabiról már szépeket mesélt Hanta a múlt hétről, amikor Győrt ki kellett hagynom, de kommentelőink és több facebook-poszt is arról árulkodott: sokan vélték riszpektesnek Kemi folyamvárosi produkcióját. Nos, az ezek szerint ott megindult trend nem tört meg, tegnap ismét a régi (mondjuk ki: az igazi) Szabit láttuk, aki fölényes magabiztossággal húzogatta le (egy ízben egy kézzel) a kósza és ritka egri beadásokat, akár nyugodt grimasszal oda is vethette volna rendre a borvidéki támadóknak, hogy Sad, but True. Úgy látszik a lassú visszarázódás tehát véget ért, és a Tóth Iván, illetve Sánta ellenében megnyert párharcok utáni 3-4 meccses akklimatizálódási periódusokhoz hasonlóan ezúttal is végre eljött az üzemhőmérséklet! Grat!

Védelem

Az első félidei, Németh gólt eredményező hajmeresztést leszámítva a védelem biztosan állt a lábán, igaz, a szegény egri attacker-sor sem állította hihetetlenül nehéz feladat elé a hátsó alakzatot. Ami (azaz: aki) viszont örvendetes, az megint Boti és újra csak Boti! Az eltiltás után visszatérő skac ott folytatta, ahol Okoronkwo legyalázása előtt abbahagyta: érett játék hátul, rengeteg felfutás-előretörés, illetve egy remek átvétel-lövés kombó, melynek eredménye élete első gólja és az utóbbi évek egyik legőszintébb gólöröme lett. Sok, sok ilyet kérünk még!! Középen Ignja és Tandia az utóbbi hetek bíztató játékát hozták, sallangmentesen, a kopter szerb még majdnem Németh Norbit is szerelte a gól előtt, valahonnan a Forgách utcától visszaérve-becsúszva. Moga sajna nem tudta megismételni ígéretes, MTK elleni 2010-es debütjét, szürke volt egy kicsit, de van még ideje bőven.

Középpálya

Sokszor leírtam már, de nem bírom ismét nem megtenni: ha valami egyszer működött, azt miért kell megvariálni, és a variánshoz akkor is ragaszkodni, ha látszik, hogy tévút? Vécseinek tavaly tavasz végére lett egy remek pozíció kitalálva, szemmel láthatóan lubickolt benne, a jó irányítójátékra mindig éhes kispesti publikum lelkesen tapsolt a remek labdák láttán. Erre jön Rossi, és Bálint azóta hol balszélső, hol szűrő, hol légüres térben égetett elveszett lélek. Pedig minden mozdulatán látszik a potenciál, jönnek is a passzok, csak hát a szerkezetben mindez elvész. Kár. Tegnap is lecserélte őt az olasz, nem csoda, annyira nem ment neki, de hát a leírtak után ne csodálkozzunk. Gege volt ugye ismét a csapat agya, és szokásához híven -kiscsapat lévén az ellenfél- megrázta magát. Ugyan a meccs nagyobb részét átaludta, amikor hajtani volt kedve és nagy labdákat tenni, akkor annak gólpassz (Vernes) és kvázigólpassz (Abass) lett a vége. Gegében még mindig jóval több van, látszik, a jegeltetés sem ártott neki, úgy látszik szigorúan kell fogni és akkor kihozza ami benne van – legalábbis egy részét. Jó lenne, ha ez rangadókon is menne. Hidi tegnap nem volt rossz, szerzett labdát, sokat, és keveset hibázott – igaz azon a kevésen majdnem elment a meccs.  A Király az első félidőben katasztrófa volt, aztán kényszerjobbhátvédben bepörgött, mint Garami Józsi bá a lódenkabát outletben: az emberhátrányban széteső Eger ellen eredményesen és jól tört előre többször is, hogy aztán az utolsó passzoknál a legrosszabb emlékű korai Abraham-Abass időket idézze meg. Persze lehet hogy én vagyok túl szigorú, meccsnéző társaim, illetve a TV-közvetítést visszanézve Zombori szakértő is dicsérte a sapkafrizurájú süvölvényt. Meglátjuk… Abass sokat mozgott, és nem is rosszul, érdekes módon megint a második félidőre ébredt fel, mint 2 hete a lilák ellen, lehet ez valami vietnámi balzsam utóhatása nála? Jó lenne ha a Hali ellen már az első perctől pörögne, mert tényleg nincs rossz formában, és manapság már beadni is megtanult. Ki hitte volna évekkel ezelőtt, hogy egyszer tényleg az erősségünk lesz? Érdekes. A cserék közül e csapatrészbe érkezett Fagyi, aki (szintén szokásához híven) helyre kis második félidőt futott, lövése gólt ért volna, ezúttal kevesebb hibát csinált, azt meg, hogy pörög, mint az a bizonyos mérgezett egér, nem újdonság. A Vécseit váltó Nagy Geri futkározott becsülettel, de nála inkább a másfél év utáni visszatérés tényének, semmint a tényleges teljesítménynek örülhettünk. Gergő is a lassabban belendülő fiatal harcosaink közé tartozik, ezért innen kérjük Rossi mestert, hogy legyen türelmes. No Odia, but Nagy. Understand, mister? Gracie.

Támadók

A háromcsatáros játékunk az összecsúszó középpálya és csatársor miatt most inkább egyékesnek tűnt sokszor, vagy 4-esnek, mi most itt csak Délről emlékezünk meg. Az ellentétes Danilo-utat már a beszámolóban pedzegettük, ezt itt most csak megerősíthetjük, egész szépen termel Geri és a tiziket is biztosan vagdossa be, bár legközelebb ne középre rúgja, tanácsoljuk, mert ha a kapusnak lesz lélekjelenléte, akkor kifoghatja. Cseréje idején már tényleg fáradt volt, de érthető: megdolgozott a pihenőért! Váltótársa Vernes lett, akit először nem értettem, mit akar vele Rossi egyedül elöl, aztán a Gege által a fejére rajzolt zsugát olyan magától értetődően rakta be a sarokba, mint Szuri bá a saját üveg rozét a siófoki büfé hűtőpultjába még a nyáron. Ha a manírokból (bírószidás, hőzöngés) visszavesz, és tovább domborítja kellemetlen stílusának sportszerű oldalát, ez a gólérzékenysége még sok örömet okoz majd nekünk a következő években.

Kispad

A mister kezdője tetszett, Ikenne barátunkat leszámítva, aki viszont rajtam kívül jött be majd’ mindenkinek, bár a kommentelőink véleményére kíváncsi leszek. A cserékkel variált szerkezeti döntések nagy reszkírt egy, a tizi-piroslap duóval gyakorlatilag kivégzett Eger ellenében nem jelentettek, de alapvetően bejöttek, Fagyi behozatalától kezdve King hátravitelén át Vernes aktiválásáig. A szép összképen a szégyenfoltot a már Újpest ellen, illetve egy-két idegenbeli meccsünkön megismert sajátos hozzáállása jelenti a mesternek, ugyanis némelykor bizony vagy 20 percig váratja a sajtótájokat az elmaradhatatlan fürdései miatt (nyáron még értem ennek az okát, de a tegnapi, téli hidegben hogy mitől izzadhatott le a jó Marco, az már erőteljesen wtf kategória), és ez még a jobb eset. A rosszabb az, ha el is felejti az eseményt. Tegnap ez is sikerült. Szóval érdekes forma a tar kispadvezér, de az eredmények eddig kábé őt igazolják. Kíváncsian várjuk a folytatást.

Fotók: Babar, Lovi – 1909foto.hu.

Nem sok jóslatom jött be tegnap -egyet leszámítva-, tegyük hozzá: szerencsére! Ugyan nehéz meccstől és Eger-sikertől tartottam, a veszélyfaktorokból csak az “exünk megint bizonyít ellenünk” tétel vált valóra, de Norbi gólját még én is megtapsoltam. Viszont eredményileg szó sem volt itt vereségről, sőt! Ami a körítést illeti, hát a nagy betervezett Pivózás is hamvába holt, hisz a meccs előtt még nem volt nyitva, utána viszont túlzsúfolt volt a jeles műintézmény, így kora délután a Bohemiában, este pedig a Wesselényis testvércsapszéken folyt korsóinkba a míves főzetek sora. Végülis egy jó pénteket zártunk, szürreál-elemekkel. Még sok ilyet kérünk.

Szóval az én “X, 1” vízióm nem vált be, annál inkább Bastille barátunké a ‘biztos blogról, aki ezen a csodásan deprimáló péntek szombat délután úgy döntött: ha már Pesten ragadt a hétvégére, hát mivel mással múlathatná az időt mint egy jó Eger-Honvéddal. Derék döntés volt, még derekabb a tipp, amelyet a zateci “Strong” fedőnevű félbarna kortyolgatása közben tárt elém a Rákóczi téri krimó sarkában üldögélve: “3-1-es Kispest siker, igaz, Németh Norbi lövi a gólt egri oldalról“-hangzott a bastille-i verdikt, utóbbi felét a mondatnak nekem címezve, hogy az exes elméletem is abszolválódhasson.  Közben hanta is befut, a Bohócligáról pedig a hazai alternatív zenei legendák felé fordul a beszélgetés, olyan koncertsztorikkal és obligát hantaizmusokkal fűszerezve, hogy kétszer is félrenyelem a söröm, de hajrá, indulni kell.

A 105-ös busz kétszeri lekésését (a sör sajnos átfut a szervezeten és nincs mit tenni) és az elmaradhatatlan bejutási szerencsétlenkedést  követően az első percekről is sikerül lemaradni, de a lelátóra érve úgy fest, sokat nem vesztettünk. Eseménytelen kevésnézős szenvedés a pályán, hiába jöttek tőlünk középsokan, szegény egriek alig vannak, úgyhogy most megint elővehetnénk a mi értelme ennek az albérletes történetnek sztorit, de már annyian körbejárták ezt a témát, hogy én most nagyvonalúan tovább is lépek e szomorkás széljegyzet megtétele után. Szóval szenvelgés, aminek örülök, az csupán a Mogás tippem megvalósulása, tényleg ő a kezdő jobber hátul, viszont Gege és Vécsei persze hogy fordítva játszanak mint tavaszvégen Supkánál, pedig ott milyen remekül működött a Bálint a Bárányos/Zelenka-pozícióban, Gege pedig a szűrő mellett hátulról keni. Nem, Rossi sehogy sem akar erre az útra lépni, így egyik legnagyobb értékünket pazarolgatjuk hülyébbnél hülyébb posztokon, ez továbbra is kár. A másik sirámom az első 45 percben Ikenne King barátunk. A Király szemmel láthatóan légüres térben pörög a középpályán. Hidi viszont meglepően labdabiztos, örvendezek, egészen a félidő közepéig, mikor valami fura flash-e lehet Patriknak, ugyanis gólpasszt ad Németh Norbinak, aki köszöni szépen, és higgadt, okos találattal vezet az Eger. Egyik korzós szurkerünk ezt “NémethNorbi szívjál gáááááázt” klasszikussal honorálja, kilendítve a szánalommérő mutatóját. Én azon gondolkozom, hogy ez idén hanyadik találata volt NN-nak ebben a vérszegény Egerben, és sokadszorra mantrázom magamban: hát igen, miért is kellett volna nekünk egy (közepesen) gólerős és fiatalokat összerántó személyiségű Norbi. Tényleg, minek is. Apropó, Norbi: lecserélésekor a Tábort is megtapsolta, szép jelenet volt.

A félidő végéig támolygunk az önmagunknak kiosztott gyomrostól, amikor is érkezik az elsősegély, Dr. Peter Knakal személyében, aki 10 perc alatt összehoz magának 2 sárgát, utóbbit egy 11-essel kombóban, a büntetőt Délczeg Geri hegeszti be, az idei év Danilója címet aggattatva ezzel magára, csak reverz irányban: ő akciógólokkal kezdett és utána állt rá a tizikre, szemben a büntetőkirályból félgőzös gólvágóvá fejlődő Dániel Paripával. 1:1, szünet, biztató körülményekkel (emberelőny, friss egyenlítés) várt második félidővel.

Második félidővel, ami úgy kezdődik ahogy az a nagykönyvben, bizony… támadunk, helyzetecskék futószalagon, aztán Baráth Boti tör előre, nincs kinek passzolni, elposszan hát a derék Boti és olyan Philipp Lahm-osan csavar a hosszúba, hogy a szegény egri gatyásgalamb cerberus hiába repül. Hatalmas a hangulat a táborban, Czár, Vernes és Vécsei után ismét akadémiker gól az NB1-ben. Gratula! Rossi reagál a fáradó Egerre, a halovány Moga helyett Fagyit küldi fel, és a Király megy hátra jobbhátvédbe. Ez nem is tesz rosszat a csöppnyi Uralkodónak, ugyanis kezd elfogadhatóan labdát megjátszani, hanta a meccs végén már szinte Mufloni pályát jósol a skacnak  és “lát benne valamit“, én egyelőre csak egy irritáló tarajt, de OK legyünk türelmesek. Passzolni tényleg jól passzolt. Hátul. Fagyi viszont jól pörög elöl, majdnem gólt is talál, ám a kapufa ment, közben jön Nagy Geri, éljen, rég  láttuk a 2010 tavaszi kis reménységet, sőt Vernes Ricsi is beáll, ő nem sokat csinál de fejel egy gólt, érzi a kaput a srác, és bár tegnap is sokat reklamált a bírónál, ha ezt mindig egy fejessel egészíti ki, annyi baj legyen. A végére Abass is nyom két elfutást, köztük egy csodás labdaátvételt, a meccs közepén alibiző Gege felébred és ad egy tanári labdát Diengnek, szóval minden jó, ha jó a vége.

Borzalmas első játékrész után produkáltunk tehát egy meglepően hatékonyan behúzott másodikat, ahol úgy éltünk az előnnyel ahogy kellett – bár azt se felejtsük el, hogy a végig szimpatikusan küzdő Egernek ha 1-1 lehetősége bemegy a hátsó nagyvonalúskodásaink alkalmával, akkor bizony nem csak karcos, de egyenesen megecetesedett lehetett volna egykönnyen a címben emlegetett bikavérből. Sőt, a második félidő közepén volt egy szakasz, amikor a lendületből visszavett mennyiséget az arcunk nagyságába toltuk bele, ebből majdnem baj lett. Nem lett az, szerencsénk is volt, nyomtunk is, így csak lecsúszott a nedű, de jó lenne, a jövő héten nem kéne 45 percet és egy emberfórt várni ahhoz, hogy beinduljon a szekér. Most viszont örüljünk.

A nap végén a szürreálsztorik elérték maximumukat, előbb egy hihetetlen érdeklődés mellett megtartott sajtótájjal, szegény Simon Antal 7 ember (ebből 4-en mi, egy NS-újságíró és 2 büféslány) előtt beszél, a klubház trónust idéző székén.  Nincs más hátra, mi is hazaindulunk. A blogkollegák a bevezetőben emlegetett alterszcéna valamelyik egykori legendájának esti koncertjére, én meg a rám váró barátokhoz a Pivo II-be, ahol a hosszú idő után először csapon lévő mézes Kvasar vár. Kellemesen, mézesen, édesen, ahogy szokta.

De most szerencsére nélküle is jó lett volna a szájíz.

Fotó: babar – 1909foto.hu.

Ahogy beszámolónkban is taglaltuk: örvendetes volt látni a kecsói, pécsi meccseket jellemző és pápai második félidős nihil elmaradását tegnap – ugyanakkor a jó momentumok esetlegessége és dadogó mivolta még abba az irányba tolják el értékelésünket: oké, ez nem volt rossz, de azért több kell, mert tényleg több van a csapatban. Akik tudtak olyan élvezetes meccseket tolni a Bozsikban, mint a Paks, Diós, Kapos elleni meccseken, azok igen is találják meg azt az elveszett fonalat – és akkor legközelebb még jobban örülhetünk.

Kapu

Kemenes Szabi, szögezzük le, ultimatív kedvenc. Az utóbbi évek kereteit elnézve kimagaslóan szimpatikus és értelmes arc, akit hosszú távon tudunk elképzelni a gólvonalunk előtt. Megkapta már tőlünk a 2010-es évek Vezér Ádámja címet és ezt nem is szándékszunk levenni róla. De valami formajavulást szeretnénk látni! a tavalyi őszi, illetve az idei augusztusi csúcsteljesítményeket újra felfedezni, momentán. A 4 meccses jegelés óta Szabi ugyanis valahogy leült. Mivel ő tipikus bizalmi alkat, aki akkor jó, ha hosszú távon érzi az edző támogatását, direkt optimális a jelen szitu, hogy nincs alternatívája – és még nem is kell, hisz nem betliket hoz Szabi, csak egyszerűen hiányoznak a bravúrok, és a rossz kijöveteli döntések, a lassuló reakcióidők pont azt veszik el a csapattól amit eddig ő prezentált hátul, a magabiztos hátországot. Drukkolunk a javulásért! A tegnapi les miatt végül megállított akció során Kabát lövésének blokkolása már ebbe az irányba mutat.

Védelem

2 nagy butaság, abból 2 kapott gól és megint elment a 3 pont, ez nem vet jó fényt a defenzív szekciónkra! Ugyanakkor Ignja végig, Tandia (aki láthatólag befizette a tandíjat a szerb védőiskolájába. Bocsánat.) pedig az első félidőben igen tetszetős és magabiztos takarítást hozott, a cacak-i láncfűrészes gyilkos mellé úgy fest, megtaláltuk az ideális segédböllért az új afro gyöngyszemben . Hosszú távon az én konzervatív ízlésemnek azonban jobban feküdne az 1 mészáros-1 higgadt ész-védő belsőkettős felállás, utóbbi poszton Bánfi, Hahn, Lőrinc Anti, Szmilja és Botis kései utódjával. Ez lehetne Debi, akinek idén azonban eddig több okból sem úgy megy, ahogy kéne, bár én még bízok egy jó végkifejletben. Ma jó volt a Tandi-Ignja duó, de mondom, hosszabb távon nem ártana egy igazi kapitány hátra, és bármennyire hype-olja hanta a cacak-i srácot akit én is imádok, ez nem ő lesz. Jobbhátvédben Lovrics inkább Fábián idomításával és cukor reklamálásával tűnt ki az uccsó 10 percben, meg egy meglepő sprint-szerelés kombóval az első félidőben. Imádjuk, de mezőnyben néha rémesen lassú. Egy egymeccses Moga rájdot megnéznénk, vagy Baráth Botit az eredeti posztján ha visszatér. Aleksziszt nem kaptunk a baloldalra, ott továbbra is Zsivány lézengett és most legalább nagyon nagy hibát nem csinált, két esetben, mikor a pápai ámokfutását idéző beívelés jött, ezúttal mindkétszer jól fejelt. De látszik, hogy ez kényszerposzt, közben Novák a fakóban, Vidó a tribünön, ehhhhh….

Középpálya

Az első félidőben meglepően működött ez az utóbbi hetekben katasztrofális csapatrészünk. Hidi Pápán is és most is határozott volt és lelkes, kár, hogy amikor ésszel és higgadtan kéne megoldani dolgokat, akkor elgyengül mint Rajczi Péter ha borítékot kap Matthaustól. Remek lövőtechnikáját ideges durrogtatásokra használja el, ami sajnálatos. Marshal ellenben egész jól ágyúzik messziről, de mivel a beszámolóban említett Vasziljevics-őrzés miatt sokszor egész előre került ahol szervezni is kellett volna néha a játékot, ott még kijött, hogy nem egy Bárányos a derék Mufi. Védekezésben viszont mindketten okésak voltak. Vécseiről megoszlanak a vélemények, Öcsém és Hanta szívták a fogukat, nekem tetszett Bálint agilitása, de továbbra sem a Supka által remekül megtalált poszton nyomatja őt Rossi, hanem sokkal védekezőbb szerepkörben, ami akkora pazarlás, hogy nem találok rá jó hasonlatot. A cseréink nagyobb része (2/3-a) ebbe a részlegbe érkezett, “a Király” pattogott, mint az a bizonyos nikkelbolha, és 2 jó lefordulása is volt, hogy aztán eltűnjön (klónja, Odia szerencsére csak civilben osonkodott a Korzón). Diarra pedig, ahogy mondani szokás, házhoz (Fábiánhoz) ment a cukros ló…ért, ilyen ostobaságot is rég láttunk, és lehet kárhoztatni a bírót, hogy talp volt- e és kinél, ez egy olyan ostobenkó mozdulat volt az amúgy nem hentesoid Drissa gyerektől, hogy üljön is csak a lelátón a következő héten (legalább nem küldi be Rossi). A Mistertől annyit kérnénk: a mostani kezdősort hagyja meg Győrbe is. Ebben a hibák ellenére van fantázia.

Csatársor

Fagyi – Dél – Abass. Nem rossz sor! Csettintettünk, várva a tavalyi őszi formás (bár metódusát tekintve “egyszerű, mint a faék” jellegű) támadásainkra: Vécsei indít, szélsőink elfutnak, felvágják őket, tizi, Dél beveri. Nos, tizi volt, Dél beverte, amúgy a többi elmaradt… Ennek ellenére mindkét vágtázó-arc dicsérhető, bár sem Milán, sem Dieng nem csúcsformáját futotta, előbbi nagyot küzdött, utóbbi pedig beverte idei lehetetlenszögesét, azért így már jó az összkép. Délczeg Geri a büntetőt szépen értékesítette és remek kvázi gólpasszt adott Fagyinak, aztán a második félidőre elfáradt, amit az jelez, hogy elkezdte a szögletzászlóig cselezem magam onemanshow-it. Ennek ellenére 6 gólnál jár idén, ezt várjuk tőle és örülünk hogy megvan a góllövő cipő. Diabyt korábban kellett volna hozni, akár pont Dél helyett, az arc amellett, hogy jól passzol, elég jól használ ki helyzetet is, megnéztük volna nagyobb időintervallumban is.

Kispad

Kezdtem már leírni mostanában a talján mágust, aztán Pápa után most is jó kezdőt dobott össze, bátor döntésekkel (1-2 sérthetetlennek vélt alapember ki-, támadószellemű harcosok bekerültek), hogy aztán a második félidőben elkezdje leépíteni munkáját, a középpályánk lebutításával és a kötelező haszontalanlégionár felküldésével (persze ha 3-4 héten belül kiderül hogy Ikenne az új Yannick, akkor a tar kispadvezér elé járulok egy kokiért). A piros lapos kiakadása kissé túlzás volt, a sajtótáj fél órán át való váratása meg szimplán nagyfokú emberi figyelmetlenség. Kicsit azt érzem nála, hogy ha nyerünk, minden király, ha kikapunk, mindenki hagyjon békén, de ezt tudjuk be az olasz temperamentumnak. Mindenesetre a Pécs elleni kiakadást (“ha kell, én felállok“) most már az akkori hirtelen haraggal magyarázta, ez is ebbe az irányba mutat…

Fotók: Babar és Lovi (1909foto.hu).

Olyan volt ez a meccs, mint egy közepes Simpson család epizód, Nelsonnal, a bárhonnan előjövő kiröhögőgyerekkel. Csináltuk becsülettel a futballszerű dolgunkat, sorra alakítottuk ki a helyzeteket, majd mindig nem sikerült valahogy. Ilyen egyszerűen nincs.

Két dolgot mondanék, egyet tavalyról, egyet tavalyelőttről. Honvéd – Szolnok 0-0 és Honvéd – Kaposvár 0-0. Az első olyan volt, hogy a Szolnok csontutolsó, mi pedig egykapuztunk, de gólt akkor sem lőttünk volna, ha a valószínűség fogalmát hirtelen újracsinálják, és a lutri onnantól az atombiztosat jelenti. A másodikra szerintem még kevésbé szeretünk emlékezni, talán megvan, hogy ez volt az, amikor Tchami és Vécsei is tizenegyest hibázott, miközben a Rákóczi kilenc emberrel tolta.

Ritkán mondhatjuk, hogy a Honvéd hatalmas fölényben játszik, de ha mondhatjuk, akkor átlalában azt is, hogy ezeket a meccseket képtelenek vagyunk megnyerni. Már a kezdő sem volt kis meglepetés, nyolc légióssal(!!!), és egy olyan 4-3-3-ban, ahol a középső három mindegyike alapvetően védekező felfogású, és közülük Hidi(!!!) ad majd fazont a csapatnak. Tavasszal Supkának majdnem bejött egy hasonló gondolat a Videoton ellen, igaz, ott Vécsei volt az egyik középpályás, bár a mostani Diarrához hasonló poszton, valamint akkor szintén kikaptunk, Sanyika utolsó perces fejesével. Remek előjelek.

Erre mit kellett látnunk? Hidi túllép a saját árnyékán, az első félidőben összefogja a csapatot, jó labdákat ad, veszélyes szabijai vannak, mintha valaki teljesen más lenne. A három futógép elől próbálkozik becsülettel, a pápai védőknek sanszuk sincs sebességben, és ha kicsit pontosabbak vagyunk (az egész meccsen összesen ha hiányzott másfél méter – nyolc helyzetből!), akkor egy gólkülönbség-növelő ötössel vonulunk félidőre. Hidi csavarása a jobb alsó mellé, Diaby kétszer a bal alsó mellé, és a további egyéb jellegűek, amikor meg Szűcsnek kellett védenie. Aztán hiába a vezetés (Diaby), tíz perc múlva egyenlítenek, de még ekkor sem hitte el szerintem senki, hogy ez meccs nem egy közepes gyalázás lesz a vendégek részéről.

Nem lett, pedig a második félidő ugyanazt hozta, mint az első. Közben Marshalt Ivancsics váltotta, mikor döcögni kezdett a játékunk, és kellett is mert Gege passzolt, beadott, lőtt, meg úgy mindent csinált, amiből vagy ő, vagy valaki más gólt tud majd rúgni, csak épp nem sikerült semmi újfent. Aztán jött menetrendszerűen Fagyi, és ha már jött, akkor neki is lett egy komolyabb helyzete, mert különben a társai kinézték volna, és hogy még jobban belesimuljon az átlagba, neki is sikerült éppencsak mellécsorgatnia, miközben Lalakapus már ellépett a másik irányba. Vernes nagyon a végén állt be, posztra, ezért most mindegy.

Szóval majdnem bejött ez a furcsa kis 4-3-3 (Debi helyett Tandivával a védelem közepén, ami nem nagy baj, mert ő sem volt ugyan kiemelkedő, talán még meggyőző sem, de mindenképp kellett ide valami frissítés – még akkor is ha tudjuk, esetleg más okok állhatnak a háttérben), toltuk, voltak helyzeteink, csak épp játékunk nem. Az nem foci, hogy megszerezzük, majd hosszan előrevágjuk, fusson a négere. És az sem foci, hogy Délnek balbunkóig kell visszajönnie, ha úgy szeretne labdát kapni, hogy az nem 30 méteres körzetébe érkezik, reménytelenül. Felépített támadásunk nem volt, középpályánk dettó, és mégis, ha megnéznénk a labdabirtoklást, olyan 70-30 környékén lengene ki a javunkra, vagyis ez a Pápa botrányosan szar volt.

Hogy kikaptunk, ahhoz kellett az idei balsorsunk. Tizenegy forduló alatt elfogyasztottunk a három kapus mellett két balhátvédet úgy, hogy az oda tavaly kezdőnek visszahozott Novák stabilan sérült. Ezért volt, hogy a néhány hónapja legalább két jó meccset már lehozó, viszont emellett hat különböző pozícióban is kipróbált Zivanovic szorult ki a posztra, és volt gyenge egész meccsen, csak épp a pápaiak ezt nem nagyon feszegették. Egyszer kellett volna fontosat csinálnia, de akkor pont aláfutott, és ahogy befordult, lerántotta a támadót, jöhetett egy büntető, és a vereség.

A fene se akarja Boris nyakába kenni, mert minden normális világban teljesen indiferens lett volna a hibája. Őszintén, ki nem szarja le, hogy 1-8, vagy 2-8 a vége? Nagyjából ugyanis erről volt szó. Esküszöm, életemben először most tényleg élvezem, hogy nem én vagyok Rossi mister (máskor viszont nem foglalkozom ezzel a kérdéssel), mert ezt iszonyat lehet átélni. A Loki és az MTK még hagyján, bár az utóbbit talán megfoghattuk volna, de a Pécs, Kecskemét, Pápa hármasából lenullázni magunkat elképesztő bravúr. Én már rég a falon lennék.

Szombat kettőkor Dózsa, előre félek.

A találkozó végén épp az eredményjelzőnkhöz közelebbi közvetítőállvány mellett szédelegtem a látottaktól, amikor a következő csodás jelenetnek lehettem tanúja: Mamadou “állítólag a legnagyobb igazolás vagyok idén csak mindkét térdem tropa” Diakité elmaradhatatlan bézbólsatyi – fehér monumentfülhallgató kombójával hesszeli a kiürülő pályát, mire kiront hozzá az öltözőfolyosóról Sunnyboy, kétszer körbefutja, és a “Big Sex, Big Sex” felettébb tartalmas felkiáltás háromszori elismétlését követően visszarongyol a Tribün alá. Az est legértékelhetőbb jelenete volt – és ennél többet a máról nem kell mondanom.

Most mit írjunk egy ilyen meccs után? Vicceskedni kinek van kedve ilyenkor, dicsérni nem tudunk, szidni mint a bokrot azt igen, de sok értelme annak sincs. Itt a poszt, hogy tartsuk a szokást, de most többet ettől ne is várjunk -nem mintha ezt tenné bárki is…

Kapu

Kemit kíváncsian vártuk, hogy vajon jön-e vissza végre az év eleji forma, meglesz-e a fonál ami anno elveszett? Hát ezt nem tudtuk meg. A Pécs kétszer ha kapura lőtt, abból egy gól, amiről a hálóőr nem tehetett, a másikból nem lett nagy baj. Ha még osztályoznánk, ezért csak 0-t adhatnánk, hisz egyszerűen nem volt mit értékelni, szegény Szabi ugyanúgy végigszenvedte ezt, mint mi. Riszpekt…

Védelem

Egy nagy hiba indításként, dettó mint Kecsón, és ezzel el is ment a meccs. Pedig, a nem túl acélos támadójátékot hozó Pécs semlegesítése nem is volt mission impossible… Ennek ellenére bizony voltak hajmeresztések hátul. Bőven. Baráth Botinál előjött a remekül bemutatkozó ifjoncok jellemzője, a kis megtorpanás (bár utolsó két gyengébb meccsén így is stabil NB1-es átlagot hozott, mondjuk egy ’93-mas Sándor Csabának vagy 2002-es Csóka Zsoltnak bármikor elmehetne, de benne több van, magasra tette magának a lécet, és persze nem is kárhoztatjuk a kis gyengülésért, hisz fiatal még és hullámzó a teljesítmény. Nem őneki kell húzóembernek lenni hátul. A piros lapja abszolút jogtalannak tetszett, kíváncsian várjuk Puhl kimagyarázását a III. félidőben. Debi összehozta a gólt, majd volt még 1-2 borzasztó kűrje, Ignja visszafogottan, de takarított, Lovresz meg olyan volt mint mindig: darabos és kedves. Persze utóbbi skilljével sz.rt sem érünk. Ráférne a frissítés a védelemre, ez a nagy igazság, és nem leszünk meglepődve, ha Novák vagy Vidó (ha egyáltalán utóbbi még nálunk van…) megjelenne a hátsó alakzatban Pápán.

Középpálya

Hát, ez a csapatrész ma sem nagyon mutatott fel értelmes megoldást. Hidi és Diarra kapcsán copy-zzuk be ide a kecsói verdikteket, kár is pazarolni a szót. Ikenne Kinghez is. Ja, hogy ő Kecsón Odia néven játszott? Annyi baj legyen. (OK, elismerem, ez kissé hatásvadász lett, annyira azért nem volt ostobenkó a srác, mint a sünihajú Odi a hírösöknél, a bemutatkozó hanyattesés után voltak jobb labdái és vállalható mentései, de a szerepet, miszerint Gege helyére húzódva majd ő irányít, annyira töltötte be, mint annak idején Macko a “kispesti Totti” funkciót. Nem igazán.). Zsivány visszakerült jobbszélre, de a skac napjainkra teljesen elsztojakovicsosodott (értsd: 2-3 jó meccs után betlihalom), így szerencsétlen kapott hideget-meleget a korzóról, pont azoktól, akik autogrammot kértek tőle nagy erőkkel a Paks elleni hazai után. Jajj. Gege az első 45 percben elméletileg, a második félidőben gyakorlatilag is láthatatlan lett. E fura légköri jelenség oka az első játékrészbeni ultrahalvány alibije, a másodikban Rossi általi lekapása volt. Vernes, a váltótárs legalább hajtott a neki rendelt 45 perc során, más kérdés, hogy akarása most csak az ellenfél idegrendszerének terhelésére volt elég – nem sikerült a remélt revans Supka felé a régi mellőzésekért.

Csatársor

Hogy mi? -kérdezheti a szomorkodó drukker, és igaza van. Ma nem volt támadójáték. Egyáltalán nem. Diaby néhány megmozdulásánál éreztük hogy a csatár, mint olyan, még létező fogalom még Kispesten, de épphogy csak cirkulál e definíció az XIX. kerületi éterben. Dél ma inkább a szögletzászlóig cselezem ki magam alapelvű “Borgulya 2.0” alapprogramot töltötte be meccs előtt, az utóbbi hetekben látott “Lehet, hogy mégis középcsatár vagyok” bíztató DVD-je helyett. Kár. Szegény Fagyika, vészhelyzet révén, most hihetetlen hosszúságú intervallumot, 30 percet kapott, hozta is becsülettel, amit tud, de húzóembernek sajna ő sem elég.

Kispad

Rossi mister majd’ gutaütést kapott Givova suhogósában a pad mellett, ami, a látottakat tekintve nem csoda. Gege lekapása bátor tett volt, még bátrabb lett volna némi további variálás a kezdőn (védelem, középpálya). Diarrába mit lát bele szegény, továbbra sem értem, Zsiva kifújt, Debi szétesőben… persze könnyű innen ugatnom nekem is, a keret hihetetlenül szűk effektíve, mert persze vagonszám itt vannak a tálentprogram sunnyboy-ai, a mai épp Ikenne king néven próbálta első meccsén megváltani a kispesti világot, hát nem sikerült – e cseréjét konkrétan nem értettem a mesternek. A sajtótájon pedig megint hozta a talján a furán sértett reakcióit, vereségek után rendszerint látványosan feszeng, a végén meg bedobja, hogy “ha velem van a baj hát lehet új edzőt keresni, ha nem futnak a játékosok edzésen az vagy az ő hibájuk vagy az enyém, ha az enyém, hát veszem a kalapom“, most akkor mi van, nem is vagyunk szarok, csak edzőt buktatunk? Rossi meg ne sértődősködjön hanem csapjon szét… Elképesztő állapotok. Egyre szebb ez a péntek.

* * *

Mocskosul gáz meccs volt ez, kedves nézőink, kedves hallgatóink. Helyzetünkre is alig emlékszem. A sajtótájos nihil edzőhangulat, és az a tudat, hogy a következő meccsekre hiába forgatnánk fel a kezdőt, ha nincs kivel, nem túl vidám jövőképet vázol fel. Aztán persze lehet, hogy valahogy visszajön a kifutott első bajnokság-hatod, de erre a friss élmények után most keveset tennék.