Cordella // Csak a Kispest!

Eddig Del Pipi meg Miccoli, most viszont fiatalítás a misszió. Cordella. Nem normális. Imádom!

A címben idézett hantaizmus oka, hogy Vérfarkas, a Labdabizti blog pikírt szarkazmus-imperátora ma délelőtt bedobta postaládánkba a wannabe-nemzetközi igazgatónkkal készült legfrissebb interjút. (Köszönet érte!) Már a forrásmédia (fibrafootball.blogspot.com) grandiozitása is legalább La Gazetta dello Sport-i magasságokban leledzik, gondolom ez a gianlucadimarzio.com-nak lehet valami ős-testvéroldala. Hát még a derék direttore nyilatkozata, melyben a világ legtermészetesebb dolgaként közli a tényt, hogy Kispesten most fiatalítunk.

Pár hete még Alex számára a 42-es vilire való szezonbérlet beszerzése volt a talján kedvenc témája, illetve a Miccolinak kibérlendő wekerlei sufni, de úgy látszik, most már Lanzáék egykori menedzsermentora is besorolt (szavakban) az új irányvonal mögé. Gazdag Dani az új Puskás, I’d bet on.

Czukk, mondanám, csak nem így gondolom.

Mit tippeltek: most akkor van vagy nincs

~~sportigazgatónk~~ ~~nemzetközi igazgatónk~~ Cordellánk?

Ami biztos, hogy eddig ment Traore, Job, Mancini, Alcibiade és Portilla az emberei közül, érkezni pedig csak saját nevelések jöttek kölcsönből vissza. Plusz az egyetlen bejelentett próbázónk is az MTK-ból, majd ment is vissza néhány nap után.

A kérdés azért kérdés, mert már csak másfél hónap a bajnoki és alig öt hét a ligakupás rajtig, és még nem látszik körvonalazódni a keresett irányító (belső/támadó középpályás), csatár és esetleg balhátvéd.

2014 szőke nős vicce az „azt írta a Honvédról az olasz sajtó”

de tényleg. én ha meglátom, kényelembe helyezem magam, elernyesztem a nevetéshez használt izmokat, felkészülök. mondjuk alapból nem szeretem a vicceket, mert a legtöbbje úgy kezdődik, hogy „te, figyu, van egy viccem”, és akkor bennem elindul a folyamat, aminek a végén azt a következtetést vonom le, hogy nem fogom megbántani a kedves mesélőt, és képviseljen bármilyen minőséget a csattanó, én bizony legalább kuncogni fogok, és mindent megteszek azért, hogy nevessek.

a honvédon mostanság viszont együtt röhögök kispajtásaimmal. például itt van a legújabb:

„2014 szőke nős vicce az „azt írta a Honvédról az olasz sajtó”” bővebben

Szezonzáró, széles spektrummal a legrosszabb emlékek újratöltésétől a pozitív hitig

Itt a vége. A „fuss el véle kitétel” pedig talán sose volt ennyire igaz egy szituációra, mint most. Ezzel az ősszel tényleg fussanak el a felelősök, de jó messzire, mert ilyen kiábrándító, nihilista fél szezonunk már régen volt. Illetve… nem is olyan régen… Konkrétan 2014 tavaszán, emlékszünk. Szóval, ha pillanatra elhagyjuk az idényekben gondolkozó szurkolói énünket, és egy pillanatra visszavedlünk naptári évben számoló átlagos homo sapienssé, rögvest borzasztó a kép: két, egyaránt 8-9 meccsre rúgó nyeretlenségi (és jobbára vereség-) széria egyazon évben, azaz volt egy rövid, pár győzelmes Rossi-s március, egy Simon Mikis kifutott debreceni csodaest, pár elszórt nézhetetlen Vérhód siker, és…

…és ennyi. Erősen felejtős év, igaz? „Szezonzáró, széles spektrummal a legrosszabb emlékek újratöltésétől a pozitív hitig” bővebben

Nem kell több spagetti…

…mert kicsit megfeküdte a hasamat. Sőt, annyira nem is kicsit. És a spagetti ez esetben = az elmúlt jópár hónap. És az a rossz ezekkel az egyre gyakoribbá váló „jópárhónap„-okkal, hogy egyre többször és egyre hosszabban jönnek.

Az is megér egy misét, hogy a keresztbe-bereklámozás az valhogy nem jön össze nekünk itt a blogon. Volt már olyan hétvége, amikor én harangoztam be, hogy „Hanta meg mindjárt nyomat nektek sok-sok statisztikát„, aztán szegény kollega arra a hétre úgy eltűnt a civil munkakötelezettségeinek útvesztőjében, hogy abból stat-posztból azóta se lett semmi (igaz, lett azóta a tollából más stat-poszt, egy tonnányi, ezt beismerhetjük). Most meg ő közölte be, hogy RW tolja majd a beszámolót, de RW nem tolt semmit Debrecenről.

Max a saját Honvéd-kínját maga előtt. „Nem kell több spagetti…” bővebben