mert célunk csak egy van
„Cél a nemzetközi kupaszereplés kiharcolása és a fiataljaink beépítése…”
„Pietro Vierchowoddal szemben két célt fogalmaztunk meg, egyiket sem tudta teljesíteni…”
„Hosszú távú célunk a saját nevelésekre építeni a kezdőcsapatot…”
stb.
stb.
stb…
Lózungokat gyártani, azt nagyon tudunk. Koncepciókat is. Remekül. A legmagasabb szinten! Csak egy a baj. „Koncepció? Azt ne itt keress, szíp ecsém!” bővebben
Itt meg mi a f*sz van? De most komolyan? Ezt írja a honvedfc.hu:
A mai napon a Budapest Honvéd FC szerződést bontott Csábi József vezetőedzővel. Az új vezetőedző Marco Rossi, az új pályaedző Cosimo Inguscio lett. A csapat hétfői tréningjét már Marco Rossi vezeti. Marco Rossi 2012 és 2014 között már volt a Honvéd vezetőedzője. Simon Miklós másodedző a Honvéd NB III-as csapatának lesz az edzője, Nagy István erőnléti edző és Tóth Iván kapusedző Marco Rossi munkáját segítik.
Csak röviden kommentálom, mert még fel kell fognom a dolgokat.
„ILYEN EGYSZERŰEN NINCS!!+!!++%!%+ Csábi helyett Rossi!!+”!! Beszarok+”!”+!+%”+” bővebben
Ahogy az már lenni szokott az elmúlt években, a hosszabb szüneteket hosszú és unalmas számsorokkal ütjük el. Idén azonban annyiban különbözünk a korábbiaktól, hogy kivételesen nem azt keressük, hogy mitől vagyunk olyan jók, hanem, hogy mitől ilyen rosszak. A számokat, ahogy eddig is mindig, az InStat szolgáltatta.
„Hiába szólnak mellettünk az egyéb számok, ha a lényeg nagyon nem” bővebben
Kb. ezért az egy mondatért megérte megcsinálni az interjút.
Komolyan, ha valaki a hozzáállása, a szellemisége miatt megérdemelné, hogy sikeres legyen Kispesten, az Csábi Jocó. Csupán attól félek, hogy utoljára ennyire szimpatikus és Kispest-érzelmű ember Sisa személyében ült a padunkon, és annak a sztorinak is mi lett a vége. Kispest nem szereti a szép meséket.
Hátha most máshogy lesz.
További anyagaink a meccsről:
Itt a vége. A „fuss el véle kitétel” pedig talán sose volt ennyire igaz egy szituációra, mint most. Ezzel az ősszel tényleg fussanak el a felelősök, de jó messzire, mert ilyen kiábrándító, nihilista fél szezonunk már régen volt. Illetve… nem is olyan régen… Konkrétan 2014 tavaszán, emlékszünk. Szóval, ha pillanatra elhagyjuk az idényekben gondolkozó szurkolói énünket, és egy pillanatra visszavedlünk naptári évben számoló átlagos homo sapienssé, rögvest borzasztó a kép: két, egyaránt 8-9 meccsre rúgó nyeretlenségi (és jobbára vereség-) széria egyazon évben, azaz volt egy rövid, pár győzelmes Rossi-s március, egy Simon Mikis kifutott debreceni csodaest, pár elszórt nézhetetlen Vérhód siker, és…
…és ennyi. Erősen felejtős év, igaz? „Szezonzáró, széles spektrummal a legrosszabb emlékek újratöltésétől a pozitív hitig” bővebben
