Nincs mit szépíteni, a jelenlegi közállapotok szerint, amit nevezhetünk valamiféle elvárásnak, ez a csapat jó esetben a bentmaradásra lehet képes. Fontos megjegyezni, hogy nálunk hétről-hétre szurkolók szavaznak, és nagyon sokan nem tudnak mást elfogadni, mint az első helyet, és pontosan az írják be, ha kérdezzük őket, tehát felfelé torzítanak, míg a dühből válaszolók, akik simán bemondják a tizenhét-tizennyolcadik, tehát kieső helyeket, lefelé. A megjegyzés megjegyzése, hogy fogalmam sincs, a két hatás mennyire egyenlíti ki egymást az ilyen kis elemszámú adatfelvételeknél. (A 13. fordulót követően a nyers várakozás 10,85, a két szélsőérték nélküli átlag pedig 10,7.)
Ami viszont biztos, hogy trendszerűen araszolunk lefelé. Biztos léptekkel közelítünk valami igazán vállalhatatlan irányába, és miközben tisztán látszik, kicsúszott az irányítás az erre kijelölt emberek kezéből, nem próbálunk meg változtatni.
Mielőtt történelmet írt volna, felmondtak Ferinek.
Illetve igen, Aldo Dolcetti, azonban ha valaha jogosan lehetett körülményekre hivatkozni nálunk, akkor 2005-2006-ban mindenképp. Haász János, az index újságírója épp ebben az időszakban csinált végig egy alapozást a csapattal, hogy a cikkei ma már egészen hihetetlennek tűnő képet fessenek a Pini-éra végnapjairól.
Ehhez képest a lehetőségekben össze sem mérhető Dolcetti és Horváth között mindössze meccsenként 0,04 pont a különbség az utóbbi javára. A 0,04 pont a jelenlegi bajnoki szisztémában idény végén mindössze 1,32 pontot jelentene a tabellán.
Letargia, fizetéscsökkentések, Öcsi első szülinapja, unalmas döntetlen az Újpesttel.
A sok itthonlét után hétvégére utolért az általános letargia, és eljutottam odáig, hogy semmihez sincs kedvem. Sajnos, most lesz igazán szükség az önakaratra, hogy sikerüljön átbillenni, mert ha beleragad az ember, akkor nagyon nehéz lesz visszapörögni a munkába, a megszokott napi rutinba. Például visszatalálni a posztoláshoz.
Kicsit mint másnaposan menni meccsre. Egyetlen gondolatod, porcikád se kívánja a sört, ha csak rágondolsz hányhatnékod támad, aztán valaki a kezedbe nyomja az elsőt, nehéz kortyok, leszenveded a felét nagy nehezen, majd a másik felét valamivel könnyebben, és hopp, meg is volna az átbillenés, jöhet a következő.
Vagy a fáradtság. Túlhúzod a napokat, este fusizol kicsit, egyre nehezebben maradsz ébren, mégis kellenél délelőtt, koncentrálni kéne, nem megy, nem megy, aztán valahonnan jön az átbillenés, az álmosság eltűnik, pár órára minden normális újra. (A túlhajszoltság hosszabb távú negatív hatásairól majd máskor.)
Ujjal fogok mutogatni, mert felelősöket keresek! Ilyen egyszerűen nincs, mi kérem alásan, át lettünk kúrva a palánkon. De nagyon csúnyán.
Mondok neveket, sőt, inkább felsorolom:
Tandiával mi a fene van? – nincs védőnk, most már darabra sem.
Ignjával mi a fene van?
Tchamit mi a francnak kellett elzavarni?
Testardit minek kellett idehozna, azzal a szöveggel meg pláne, hogy minőségi pótlás lesz.
Délczeget mi a francnak kellett elzavarni?
(Gegéért nem fáj a szívem.)
Ugye milyen jó lenne most egy Marshal Muflon?
Novák?
Mancini minek van?
Egyenes következmény a Pápa elleni vereség? Nem, az talán még nem, de a szurkolók hangulatának padlóba döngölése egyértelműen. Tavasszal fellegekben jártunk, ahogy mondani szokás, most pedig itt a teljes nihil, ahogy a kilencvenes évek végén, és amiről azt hittem, soha a büdös életben nem tér vissza Kispestre.
Sőt, ha továbbmegyek, azt is mondhatom, akkor csak a pályán volt nihil, a vezetőségben semmi [nem volt], de azt legalább valamennyire lekommunikálták [felénk], ráadásul az internet sem volt még bevezetve mindenbe, ami elemről is képes működni.
A jelenlegi helyzet, hogy a szurkoló semmi kapaszkodót sem talál a vereségek után egyértelműen a vezetőség hibája, és a hibáknak csak egy része a teljesen értelmetlen, vállalhatatlan játékospolitika.
Az lemma, hogy magyar embernek fát lehet vágni a hátán, ami a mai korra vetítve úgy néz ki, hogy a szart is el lehet adni nekünk, ha szép a csomagolása. Alap marketinges tudás, nem kell hozzá nagy ész, akár magunktól is rájöhetünk. Erre mit látunk Kispesten?
Van ugyebár a tulaj, aki önmaga szeret döntéseket hozni [ld. pl. a sportigazgató akut hiányának kérdésköre]. Lelke rajta, a saját pénzéből mindenki úgy hülye, ahogy nem szégyelli. Ehhez nekem közöm nincs, csak éppen dühít, mert a piaci világ olyan, hogy nekem van egy szerelmem, de az meg az ő tulajdona. Gondolom Spartacus érezhetett így utoljára, aztán láthatjuk mi lett belőle.
Ellenben az van, hogy hiába a magán, meg piac, meg minden egyéb, a Honvéd jóval több, mint egy vagyontárgy. A Honvéd birtoklásához felelősség is társul, elsődlegesen a szurkolók felé. A szurkoló pedig nem hülye, még akkor sem ha szeretnék totális sötétségben tartani, fizető-fogyasztó, néha tapsikoló nézőként kezelni.
Sokadszor írom már itt a blogon is le, hogy ha lenne információ, ha lenne tudás, akkor a szurkoló is megértőbb lenne. Nézzünk csak fel újra a poszt elején található listára. Mit tudunk? [én a pontos időn kívül momentán semmit]
Magyarul mondjam? Mondom: egy nagy büdös lófaszt se!
És tudjátok mi az igazán nevetséges? A klubnak négy olyan alkalmazottja is van, amelyik a sajtóért, a marketingért és a kommunikációért felel! Nem érdekel, hogy ki és mit csinál, hogy mi a pontos hatásköre, mi a viszonya és kivel, mert az biztos, hogy benne van, ha valami rossz, nem működik, akkor azzal valamit kezdeni kell.
Hadd forduljak ismét egy klasszikushoz: olyan ez az egész, mint Sándor György taxis paródiája, amikor beül a kocsiba, miközben nem tud vezetni, de eljátssza a sofőrt. Ilyen a kispesti kommunikáció jelenleg.
Hogy Hemibá nem engedi? Hogy Hemibá a hülye? Hogy annyi minden van a háttérben, amiről nem is tudhatunk? Lehet, de a honlapon igazgatók, felelősök vannak, akiket én szeretnék úgy kezelni, ahogy, vagyis felelősként.
Gyönyörű dolog az U12, meg az U16 meccseiről oldalakat olvasni, remek, hogy van egy igazán elkötelezett és szent őrültünk, aki megy a csapatok után, tudósít, csinálja. Eközben viszont a felnőttről, a kirakatról, a tavalyi fakóról legfeljebb egymondatos foszlányok, amelyekben valakinek a további pályafutásához kívánnak sok sikert. Érezzük?
Annyira nehéz lenne kicsit nyíltabbnak, őszintébbnek lenni a szurkolókkal? Esküszöm, meghálálnák. Nem menne a sutyorgás, a tippelgetés, ha meglátunk valakit a lelátón, ha nem látunk meg valakit a keretben. Ez megöli a lelket, megöli a szurkolót. Ez a mi 101-es szobánk.
Kifacsartam? Gyenge a csapat, nincs foci, kikapunk otthon a Pápától, és mégis másokat nevezek meg felelősnek? Szerintem jogosan. A futball egy sport, így egy játék is. A játékoknak mindig vannak győztesei, vesztesei, a vereséget el kell tudni fogadni. Ellenben úgy nehéz játszani, ha nem ismerjük a játékszabályokat, és Kispesten most ezek a legalapvetőbb információk hiányoznak.
Helló, internet, 2013.
(Nehogy bárki félreértsen, nem emberileg van bajom bárkivel, hanem azt látom, hogy van egy világ, ahol lennének betöltendő feladatok, azoknak a feladatoknak valami outputja, kimenete, amiből mi semmit sem látunk. Én csak azokat tudom megnevezni, akiket a klub, mint felelősöket a nyilvánosság elé odatol. Hogy a belső működési rend nem ilyen? Az ne legyen már az én hibám, akkor tessék azt is kommunikálni, és ne igazgatókat, felelősöket kiírni, hanem beosztottakat, bármi mást.)
Nevetségesek az állapotok, szóvá kellett tennem.
[Félő, lesz egy pillanat, amikor a felelősség kérdését újabb síkra kell helyeznünk. Akkor már ott fogunk tartani, hogy Rossi jóslata valóra válik, a keret minősége csak arra elég, hogy a kiesés elkerülése ellen küszködjünk, miközben sikerült minőségileg pótolnunk a távozóinkat.Nálam egyelőre még nem tart itt a probléma súlyossága, de azért hülye sem vagyok teljesen, pontosan látom én is, hogy Testardi rohadtul nem Lanza, de még egy állandóan sérült Palásthy sem.]
Az egyetlen, amit pozitívumként fel tudok hozni, hogy Rossi mister még nem dobta be a törülközőt. Szerintem neki sem ezt ígérték.
A meccsről pedig maradjunk annyiban, hogy nézzük meg szörnyülködve az összefoglalóját:
