Mastodon

Címke: dobogó

Mit nem adnánk most a három évvel ezelőtti _nyüszítésünkért

Remek lenne újra egy jó kis akkori kilátástalanság.

2019. február 9., 20. forduló. A Hungárián Holender duplájával 2-1-re verjük a Felcsútot, és három fordulót követően újra dobogón állt a Honvéd. A Debrecen egy ponttal mögöttünk, a Videoton kettővel előttünk, simán benne volt akár egy ezüst is az évben. A Fradi tizenegyre, őket hagyjuk.

Egyetlen apróság kellene: néha, néha rangadót nyerni. Valahogy nem megy. Üzembiztosan hozzuk a középmezőnyt, bénázunk az alsóházzal (a következő fordulóban pont az utolsó előtti Diósgyőrtől kaptunk ki 2-1-re idegenben), de alapvetően megvannak a szükséges pontok. Egyetlen apróság hiányzik az árnyékunk átlépéséhez: rangadót nyerni. Fradit, Videotont, Újpestet, esetleg Debrecent.

„Mit nem adnánk most a három évvel ezelőtti _nyüszítésünkért” bővebben

Mindenféle táblázatok, kimutatások és grafikonok a visszajutás óta eltelt időszakról, gondosan apropó nélkül

Budapest Honvéd @ NB I. Lehet böngészgetni.

Kicsit rendezgettem tegnap az adatbázisokat, és feltűnt pár apróság, amit nevezhetnénk akár érdekességnek, vagy ha más nem, kisszínesnek. A táblák mind 2004/05-től értelmezendők, vagyis a visszajutást követő első idénytől.

tulajdonosmgydvrgkgppm
Pini, etc.69211632841261,14
Hemingway*392149991445334941,39
metAlcom5517152368771,20
összesen5161871301996856971,34
a tulajdonosokat az általuk kinevezett edzők szerint csoportosítottuk (vagyis pl. Supka harmadik eljövetele még akkor is Hemingway, ha már belenyúlt a metAlcom-érába). ppm: pont per meccs
* az adatok nem tartalmazzák a 2008.03.01-én elmaradt Sopron-Honvéd meccs megállapított eredményét (0-3)
„Mindenféle táblázatok, kimutatások és grafikonok a visszajutás óta eltelt időszakról, gondosan apropó nélkül” bővebben

A kérdés, amire nem adunk választ, cserébe fel sem tesszük: hogy kell átmenni a hídon?

MTK – Bp. Honvéd @ Hungária, 17h

Egy hosszú bajnokság végéhez értünk. Egész pontosan 302 napja rajtolt, és akkor még úgy vertük a Haladást, hogy ott volt a kezdőben Vadócz és Skvorc, csereként beállt és gólt lőtt Luki, Cipf kapufát ollózott Mackógabinak és Pölöskei is kapott teljes hét percet. Priskint kiszórták, ha nem is könnyedén vagy szép játékkal, de nyertünk.

Többen kissé megnyugodtak, talán mégsem a kiesés ellen megyünk egész évben. A Rabotnicki ellen simán hoztuk a visszavágót, letudtuk a nemzetközi zártkaput, egy luxemburgi jön, ha az isteni Vadócz velünk, akkor ki ellenünk? Pár napig újra dobogóról álmodott a nép. Aztán jött az Alsókukoricási Haladás, és minden újra a helyére került. Hiába hoztuk a meccseket sorra, hiába játszottunk sokszor elfogadhatóan, sőt, élvezhetően, valahogy visszatért a kilátástalanság: vajon mi lesz velünk?

Szeptember végén kikapunk Felcsúton, és onnan mintha elvágták volna. Végleg elvesztettük a fonalat. Volt pár jó percünk, negyedóránk, azon kívül csak szenvedés, szenvedés, a végén pedig a szokásos kurvagyengézés. A vicc, hogy még egy ilyen év után is meglehet a dobogó.

„A kérdés, amire nem adunk választ, cserébe fel sem tesszük: hogy kell átmenni a hídon?” bővebben

Tegnap óta tudjuk, hogy Magyarszágon nem focit játszanak, hanem hűtlen kezelést

Bp. Honvéd – Diósgyőr @ Hungária, 17h

Nagyon egyszerű a helyzetünk: ha nyerünk, és a Debrecen kikap, akkor előzünk egyet, ha az Újpest is kikap, akkor kettőt, ha pedig a Debrecen pontot szerez, de az Újpest nem, akkor is egyet. Egyszerű állítás, sok töltelék, Joó Gábor elégedetten csettint.

Tényleg ennyi van a történetben. A két meccs alatt ahány vetélytársunknál szerzünk hárommal több pontot, annyit előzünk meg. Simán lehetünk még harmadikak, nem vészes a sorsolásunk, és ugye, már a negyedik hely is fix Európát jelent.

„Tegnap óta tudjuk, hogy Magyarszágon nem focit játszanak, hanem hűtlen kezelést” bővebben