mert célunk csak egy van
Kispest–Ajka @ Bozsik, vasárnap 17:00
Hatodik meccsünk következik Csábi Jocó aktuális csapata ellen:
Amíg Jocó csapatai fixen megrúgták az egyet, mi viszont Feczkó előtt a nullát, az eredmény sem lehetett más, mint a folyamatos zakó.
„Egyetlen, bár kissé nyújtott lépésben jutunk el Ajkától Vaccaróig” bővebbenBozsik József századik születésnapjára.
Az elmúlt hetekben nagyon sok időt szántam arra, hogy utánanézzek Bozsik József családfájának. Szigorúan nyilvános forrásokat használva (anyakönyvek, újságcikkek, egyéb) végül odáig jutottam el, hogy ha ez lehetséges, akkor most még jobban tisztelem Bozsik Józsefet, az embert.
Korábban többször is próbáltam megfogalmazni, mit jelent számomra, miért érzem úgy, hogy a kispestiségem egyenesen levezethető belőle. Pedig a kispestiséget otthonról hoztam. De vajon az a kispestiség, amit otthonról hoztam, az más, vagy ugyanaz?
Nagyfaterom 1919-ben még Szadán született, azonban a család 1926-tól a Kispesthez nagyon közeli pestszentlőrinci Lipták telepen élt. Iskolába azonban Kispestre, a Deákba járt, és ott előbb az iskolai csapatban focizott, majd 1936-ban leigazolta a Kispest. A nagycsapatig végül soha nem jutott el, azonban ekkorra már egyértelmű volt, hogy mi és a Kispest – a Kispest és mi. Fater dettó, én csakugyan.
Lassan száz éve.
„Bozsik, az igazodási pont” bővebbenBuksi és Páfrány.
Emlékeztek mi volt itt egy éve? Például megjelent Az Interjú a csapat edzőjével, Laczkó Zsolttal, és ezzel a dadaizmus megérkezett a beszélt nyelv szintjére:
Évforduló, kiesőmatek
Addig volt pár jobb hetünk az idényből, amíg teljesen be nem költöztek. Furcsa ezt kimondani, de még a csődben fuldokló, gazdátlan, szar, szemét Metalcom-éra idején is eredményesebbek voltunk. Pedig pont egy éve, hogy elkezdtük szervezni a Metalcom elleni tüntetést.
Kibaszott hosszú év volt, és szerintem akkor vagyunk a legkorrektebbek, ha elismerjük, egy tapsot mindenképp megérdemel az újak teljesítménye: a kétszázból százhatvan nap kieső helyen.
