Mastodon

Beszámoló helyett időutazás

César Bedeco helyett félidőben Zuigeber.

Tegnap úgy indultam ki a meccsre, a félig tré idő ellenére is, hogy az egyik kedvenc pesti élmény-pályámon lássunk egy felszabadult győzelmet, ünnepeljük meg a sajnos valószínűleg ezüstszínűvé váló érmet (minősített tavaszi önsorsrontásunk eredményeként, még mindig NAGYON keserű vagyok emiatt), aztán vidáman ballagjunk haza.

Nos, lett, ami lett. Ennél „illőbb”, „tipikuskispestibb” visszajutást és búcsút az ótvar másodosztályú évektől rendezni se lehetett volna klasszikusabbat.

Így inkább az Ábelbébi úrral való lelátói eszmecserénktől megihletve, beültem az időgépbe, és elutaztam 2026 októberébe, megnézni, mi lesz akkor a helyzet nálunk, hisz jelenleg sok a kérdőjel.

Az utazástól nem lettem boldogabb.

„Beszámoló helyett időutazás” bővebben

Egy rettenetes meccs alatt és után igazán erős pillanatokkal búcsúzott el egymástól csapat és szurkoló

BVSC–Kispest 4-1

Az első 29 fordulóban egyszer se kaptunk kettőnél több gólt. Sőt! Ezen a meccsen 59 percet voltunk hátrányban, amivel megdöntöttük az éves rekordunkat (56 perc), amit a szerencsétlen kozármislenyi meccsen szedtünk össze. (Egyébként egész évben összesen 299 percet játszottunk hátrányban, ami az összes játékidő mindössze 11%-a.)

Sok minden másban is rekordot hozott ez a meccs és ez a forduló. Nyilván a tabella utolsó három helyezettje egyszerre nyer idegenben: a Budafok Videotonban, a Békéscsaba Mezőkövesden, a Szentlőrinc Tiszakécskén, miközben a 13. Soroksár otthon simázza le a bronzérmes Kecskemétet.

„Egy rettenetes meccs alatt és után igazán erős pillanatokkal búcsúzott el egymástól csapat és szurkoló” bővebben

Osztályon felüli mérkőzésen

Kispest–Vasas 3–1

Hát igen, megint az volt, ami sajnos csak nagyon ritkán lehetséges az NB II-ben: komoly, látható tétre meccset játszani.

  1. A mindenkori Bozsikban eddig rajtunk kívül senki sem ünnepelhetett bajnoki címet. A közelmúltban például a Videoton kétszer is megpróbálta (2011: hol a fieszta? 2017: elveszem a piros pólód), de persze semmi. Ahogy azt kell.
  2. Kispest–Vasas, és bár már mindkét csapat feljutott, a bajnoki cím egyelőre nem dőlt el. Számunkra ebben a bajnokságban valójában egy név, egy ellenfél volt: a Vasas.
  3. Teltház, látvány, miazmás. 6627 a hivatalos nézőszám.

Ez a csapat nem először villant jó játékot, amint valódi tétre kezd játszani. Az első félidő se volt kutya, azonban a másodikat egész biztos újra fogom nézni a héten legalább egyszer. Még viccelődtünk is azonban meccs után, hogy az 1. fordulóban, Videotonban volt utoljára ilyen félidőnk. Vagyis az 1. forduló első félideje és a 29. forduló második félideje között volt 28 legfeljebb közepes meccsünk.

„Osztályon felüli mérkőzésen” bővebben

Hogy is van az a mondás? Aki barátot talál, kincset talál.

Kispest–Vasas @ Bozsik, vasárnap 16:00

A bajnoki címről (országosan a 13. helyről) döntő mérkőzés következik. Fogalmam sincs milyen hangulatban a héten történtek, vagy nem történtek függvényében. Annyi biztos, hogy közel teltházzal, hiszen a megnyitott szektorokba már napokkal a meccs előtt gyakorlatilag elfogytak a jegyek.

Tényleg nem tudom mi lesz. Testületileg kiállunk Tamás mellett, aki tavaly az NB II. utolsó helyén vett át egy totálisan atomjaira hullott csapatot, amiből előbb közösséget épített, majd az eredményeket is elkezdte hozni, és végül feljuttatott minket?

„Hogy is van az a mondás? Aki barátot talál, kincset talál.” bővebben

Biztos, hogy a szakács a hibás, ha csak tojást kap és rántottát csinál belőle?

Pár szó az ún. felelősségről.

A Feczkó lehetséges távozásáról szóló posztban említés szintjén előkerült, hogy amíg a kapuban és a védelemben stabilan lehetett számolni játékosokkal, egy-egy kiesés nem okozott hatalmas problémákat (l.: a legkevesebb gólt kaptuk a bajnokságban), addig a többi poszton már döcögős volt a kezdő összerakása.

„Biztos, hogy a szakács a hibás, ha csak tojást kap és rántottát csinál belőle?” bővebben