Mastodon

19 és 41

„Na az értelmiségi szekció: ülnek mint a verebek” – mondta Magyesz ‘csúton, és lefotózott minket

41 éves leszek két hét múlva. 19 éve, egy borzalmas klubvezetés alatt széteső öltözővel és szurkolótáborral sirathattam a zalaegerszegi kizuhanást. 19 éve. Az egy ötöd század. Ma viszont más a helyzet. Tavaly is és idén is megmutattuk, hogy ez nem a kora kétezres évek szegényháza: mi benn tudunk maradni. Értő kezekben a klub, jó a keret kémiája, összeállt a sokféle szurkolói réteg, hol van már a Hemy-korszak mocska? A klubom történetében a sokadik, “sajátomként” a tizenegyedik (1989-90, 1997-98, 1998-99, 1999-2000, 2001-02, 2004-05, 2009-10, 2010-11, 2014-15, 2020-21, és a mostani) majdnemkieső idény ez. Még nem fogtam fel azt hiszem, pedig ideje lesz lassan.

„19 és 41” bővebben

A minimumot hoztuk: bentmaradtunk

Felcsút – Honvéd 1-2

Egy percet sem láttam a meccsből. Egyszerűen nem mertem bemenni a lelátóra a lefújásig. A lépcsőfeljárónál álltam, a korlátnál, és hallgattam, hogy mi történik. Nem bírtam volna nézni, nem voltam rá alkalmas.

Délelőtt, a fakó Paks elleni meccsén jutottam el arra pontra, hogy rájöttem, nem bírom a tétmeccseket. Gyenge hozzá a gyomrom, a szervezetem. Megviselnek. Felnőttként a langyos középszerhez szoktam, jól elvagyok a novemberi mezőkövesdi meccsekkel, a tét nélküli áprilisi hazai Debrecenekkel, amikor édesmindegy, hogy ötödikek leszünk, vagy hatodikak.

Pedig nincs három éve, hogy azért tüntettünk, mert visszaestünk idény közben az ötödik helyre. Vissza, az ötödikre. Akkor az volt az egyetlen izgulnivaló, hogy nyáron hova sorsolnak minket, milyen messze lesz a tengerpart?

„A minimumot hoztuk: bentmaradtunk” bővebben

Egyetlen feladat van mára: bent kell maradni

Mindegy, hogy magabiztosan, mázlival, négykézláb, megaláztatva, parádézva, öngóllal, bírói segítséggel vagy a bíró ellenére, kapu elé tolt busszal, csúszva-mászva, lábujjhegyen, fénycipőben, fehér mezben, csíkos mezben, esőben, napsütésben, tizenegy légióssal, tizenegy saját neveléssel, vegyesen, cserével vagy csere nélkül, első percben lőtt góllal, utolsó percben egyenlítve, a másik meccsnek köszönhetően, magunknak köszönhetően, magunk se tudjuk, hogyan, vagyis bárhogy, mert a lényeg, hogy ma

bent kell maradni.

Tényleg nem érdekel a módszer, egyedül a végeredmény: délután háromnegyed hat magasságában, a végesípszót követően a vonal fölött legyünk.

„Egyetlen feladat van mára: bent kell maradni” bővebben

Achilleus kardja lebeg felettünk

ahogy korának Révésze, Komora Imre mondta egyszer.

Mert valami ilyesmi történik. A Kispest amióta feljutott az első osztályba, azóta törzsgárdatagnak számít. Egyszer estünk ki, annyi épp elég volt, hogy a szép sormintát elcsesszük.

Gondoljatok bele, a két háború között, egy viszonylag szegény, Budapest melletti kisváros, sokáig értelmezhető stadion nélküli csapata folyamatosan ott tudott lenni a legjobbak változó, olykor 12, olykor 14 csapatos mezőnyében. Három klubnak sikerült ugyanez rajtunk kívül: Fradi, Újpest, és a megszűnéséig az MTK-nak. A kor világfutballjának egyik legerősebb bajnokságában voltunk állandó résztvevők.

Tettük mindezt egy elkötelezett vezetőséggel, élén Mayer Bélával, valamint idősebb Puskás Ferenc játékossal, edzővel, az ificsapat egyik szervezőjével. Ez a klub valóban kispesti volt, játékosai döntő többsége a környező településekről származott, és töretlen működésével felhelyezte a várost Magyarország térképére.

„Achilleus kardja lebeg felettünk” bővebben

Töltsük meg a felcsúti stadiont!

Nagyjából 600 (162+419=579) jegyet kaptunk, és a hétfő reggel megnyitott jegyrendszerben 11 óra körül már csak 330 volt elérhető

Kérünk mindenkit, hogy a vendégbe csak akkor vegyen jegyet, ha valóban

szurkolni érkezik Felcsútra!

Vasárnap mindent ki kell adni magunkból.

jegyelővétel »» ITT

Amennyiben csak nézni jönnél, akkor inkább a tábor mellé, a 2F és 2E szektorokba vedd a jegyet. A lényeg, hogy legyünk minél többen, teremtsünk hazai pályát Felcsúton!

frissítés (12:40) // mivel gyakorlatilag elfogytak a jegyek a vendégbe, innentől a 2F és 2E szektorok következnek. Töltsük meg azokat is!

Ha ott voltál Debrecenben, életed osztálykirándulásán, ha ott voltál a Videoton elleni bajnoki döntőn, ha eljöttél a kupadöntőinkre, akkor most is itt a helyed! Egy klub élete nem csak a sikerekről szól, minden meccs ugyanannyira fontos.

„Töltsük meg a felcsúti stadiont!” bővebben