hanta // Csak a Kispest!

Hetikispest 2024/07/19

Tulajdonosváltás, Nagy László, Laczkó Zsolt, Haragos, edzőmeccs, jegyelővétel Budafokra, Elhányommagam-O-Meter

mottó: Veszprémi Béla (Bodrogi Gyula) idézi a kiképző őrmesterét a Linda című sorozat egyik epizódjában: ”Magából egész biztos hősi halott lesz, mert még ahhoz is lusta, hogy elfusson az ellenség elől.”

A sokat ígérő mottó ellenére a poszt mindössze egy #hetikispest lesz, vagyis összegyűjtjük és naplózzuk a héten történteket.

alap // természetesen a héten sem volt meg a tulajdonosváltás. Ennek ellenére az új képviselője már úgy dirigál, mintha ő fizetné az egész kócerájt, és Alex Ferguson is tőle tanulta volna a szakmát. Egészen nevetséges a helyzet egy héttel a bajnoki rajt előtt.

bővebben

Nem lesz vízválasztó ez az idény, viszont nagyon döcögősen indul fejben

Sikerült eljutnom odáig, hogy alig pár nappal a bajnokság rajtja előtt, egyszerűen nem várok semmit. Úgy semmit, hogy tényleg semmit. Nincs bennem semmiféle drukk, elvárás, remény, netán vágy valamiféle apró kárörömre, hogy bárcsak megbuknának ezek is. Semmi,

olyan, mintha hidegen hagyna ez az egész Kispestnek nevezett dolog, miközben rohadtul nem így van. Ellenben ami van, az annyira új érzés, minőségében szinte hétköznap, hogy egyelőre nem tudom feldolgozni. Talán ha megpróbálom leírni.

bővebben

Timur Lenk, William Gibson, Soros György, Vivaldi, Donald Sutherland, Han Solo, hogy csak pár nevet említsünk a részben Felcsútról szóló posztunkból

Felcsút – Bp. Honvéd @ Felcsút, 17:00

Fél nyolckor kivetett magából az ágy. Eskü, tegnap mindössze egy pohár Inside (Yeast Side), egy üveg Rafa (Fehér Nyúl) és egy pohár Desítka (Svijany) csúszott le, a Zuboly Sörpbe (füstös stout, Fehér Nyúl) csak belenyaltam, valahogy nem az én ízvilágom, bár néha egy Aecht Schlenkerlát simán elkortyolgatok, pláne sózott lilahagymával. A lényeg, hogy nem nehéz fejjel kerültem ágyba, mondhatom azt is, hogy jól aludtam (az aktivitásmérő szerint 3 óra 56 perc mély alvás, és 5 óra 4 perc könnyű alvás volt a rendszerben), sőt, most, hogy ránézek a zárójeles adatokra, valószínűleg fáradt lehettem, jól jött a csaknem kilenc óra, ami nyilván nem annyi, mégis több, mint a szokásos. (Ennyit a mérések pontosságáról.)

„Timur Lenk, William Gibson, Soros György, Vivaldi, Donald Sutherland, Han Solo, hogy csak pár nevet említsünk a részben Felcsútról szóló posztunkból” bővebben

Viszlát korlát, viszlát korzó, viszlát Bozsik, köszi az elmúlt évtizedeket

Egész héten azon járt az agyam, milyen lesz elbúcsúzni hivatalosan a Bozsiktól. Nyilván nem igazi búcsú, mert a fakó egy ideig még ott játszik, és nyilván búcsú, mert azt mondjuk, és ha mondjuk, akkor illenék írni valamit róla. Már csak magam miatt, kicsit összerendezni a gondolatokat, az emlékeket, úgy általában az elmúlt csaknem negyven (de rossz ezt leírni, pláne belegondolni: negyven) évemet, amit a bűvöletében töltöttem.

Közben kijött Pietsch Tibi képzelt interjúja a stadionnal, hogy néhány részén majdnem elbőgjem magam.

„Viszlát korlát, viszlát korzó, viszlát Bozsik, köszi az elmúlt évtizedeket” bővebben

Téglajegy

„Néha jól jön egy kis szentimentalizmus,
egy szívhez szóló bús melódia”

Néhány napja rápörögtem kicsit a harmincas években épült stadionunk történetére, és azóta motoszkál valami a fejemben. Illetve több dolog is, egymással párhuzamosan. Az egyik egy dalszövegrészlet, ami valahogy úgy szól, hogy nem kértem én egyebet, csak egy szöget, Krisztus vérző tenyeréből. Na, a szöveg nem pontosan így van, hanem ha lehet népdalnál olyat mondani, hogy helyesen, akkor: nem loptunk mi csak egy szöget, Jézus vérző tenyeréből.

Lényegi különbség, mert a másik motoszkáló dolog az lenne, hogy ha bontják, akkor szeretnék egy téglát eltenni emlékbe a tribününk falából.

„Téglajegy” bővebben