mert célunk csak egy van
Kispest – Zalaegerszegi TE 2:0 // Plusz osztályozókönyv
Folytatva a tegnapi beharangozó felütését: Könnyű meccs volt? Nem. Szépen játszottunk? Nem. Nyertünk? IGEN. És a jelen helyzetben most valóban ez volt a legfontosabb.
„…és akkor most kezdjük el a jó sorozatot, oké?” bővebbenKamber
Alig pár éve, hogy Kispestre igazolt, nem is értettük, miért? A bivaly Győrben alapember volt, mi pedig akkoriban egyáltalán nem igazoltunk itthonról értékelhető játékost. Az első évében kilenc góllal és két gólpasszal nyitott, majd a másodikban nyert egy bajnokságot. Így kell ezt.
Amúgy fiatalabb nálam, mégsem érzem öregnek. Szűrőből idő közben középhátvéd lett, de mivel mattheusi génekkel rendelkezik, nagyon szépen tud öregedni. Például Gyula, az első játékos, akit nálam fiatalabbként már öregnek éreztem a csapatból, képtelen lett volna Kamberhez méltón nemesedni a korral.
Szülinapot, Gyuri! Szeretünk.
Bp. Honvéd – FTC 0-0
Óriási hálával tartozom a gyógyhatású készítményeket fejlesztő és terjesztő iparágaknak, mert ha ezt a meccset a tévében kellett volna néznem, tutibiztos, hogy elkapcsolok róla. Bármire. A helyszínen, társaságban, az izgulás állapotát felvéve még szo-szo, sörrel elment, de az objektív valóság szörnyűségén mindez semmit sem változtat.
Jelen helyzetünkben az egy pont kevés, és jelen helyzetünkben az egy pont még a Fradi ellen is kevés, mert az ilyen, Fradi ellen belefér kezdetű szövegekhez tartozó pontokat már otthagytuk Diósgyőrben, Pakson, elvitte a Debrecen, a Kisvárda, vagyis ha valami nem maradt az a mozgástér.
„Massimo Morales szelleme megjelent a Hungária körút felett, és ahelyett, hogy elfújta volna a szél, ránk telepedett egy délutánra” bővebbenTegnap a klubvezetés megtartotta, saját definícójuk szerint „hosszú idő után előszöri alkalommal” évadnyitó szurkolói ankétját, ami igazából nagy meglepetéseket nem hozott – számomra. Visszatekintve az elmúlt hónapok csak-os blogposztjai alatti kommentcsatákra (már-már háborúra), sokáig kacérkodtam a gondolattal, hogy két beszámolót írok, hadd örüljön mindkét szekértábor; egy optimista, idényvárós, finoman Hemy-fricskázóst az egyik csoportnak, és egy RW-s sajátot, amit pont a káros szekértáborlogika miatt majd el lesz könyvelve a másik csoporthoz tartozónak, noha továbbra sem tartom magam retrográd Hemystának, csak realistának, de ez az utóbbi hetekben már elég volt a fentebbi címkéhez. Szóval ezen gondolkoztam, aztán igazából úgy voltam vele: most mit bohóckodjak külön, leírom a véleményem, aztán lesz ami lesz. Ez következik most.
„Ankétról így, ankétról úgy” bővebbenHa Heffler és Kamber cserecsatár lenne, most lehet, bajnokságot ünneplünk.
Kit érdemes behozni a meccs végén? Csatárt? Kit érdemes lecserélni meccs közben? Védőt, középpályást? Egyáltalán, ki az, akivel jobban járunk, ha inkább a pályán van, és ki az, akivel akkor, ha a padon ragad?
A kérdés eldöntéséhez nyújthat segítséget a plusz-mínusz-mutató. A mutató lényege nagyon egyszerű: összeadjuk, hogy amíg egy játékos a pályán volt, addig a csapata milyen gólkülönbséget tud felmutatni. Tehát, ha mondjuk a 60. percben 1-0-ra vezetünk, akkor a 61. percben lecserélt játékos mutatója +1, és ha a meccs marad 1-0, akkor a helyére bejött játékosé 0. Aztán az egészet összeadjuk, és a tovább után megmutatjuk a végeredményt.
„Mindenféle egyéb jellegű kimutatások a bajnoki idényünkről #2” bővebben
Egyébként, ha igazán stílusosak szeretnénk maradni a felkészülés során, akkor ajánlanám, hogy ilyen (vagy ehhez hasonló) gifekkel dobjuk fel a klubhonlapot a felkészülés (értitek: csapatépítés) során:Szombat este sajnos a pályán történtek nem nőttek fel a látón zajló szurkoláshoz – de van ilyen. Mint ahogy hiba is van sok, ezeket még van idő kijavítani, fontos tavaszi meccsek sora jön még, úgyhogy klasszikus korzós hőzöngés helyett próbálnánk higgadtan értékelni – meg örülni a teli vendégszektornak, mert annak legalább lehet.
