Mastodon

Címke: Kisvárda

Minden csak rajtunk múlik, azonban pont mi vagyunk a legnagyobb ellenségünk

Kisvárda – Honvéd @ Kisvárda, 14:45

Hát, akkor Kisvárda, híveim. Gőgünk egyik legnagyobb tetemre hívója.

Mi, a nagycsapat, sőt, Nagycsapat, a futball története során Kisvárdára legfeljebb hírverő meccset mentünk játszani, és azt se szívesen a távolság miatt. Fárasztó lett volna.

Aztán egyszer csak, a semmiből NB I-es lett a Várda, és mit csak NB I-es, egyenesen koncepcióval rendelkező klub, ahol képesek értelmesen elkölteni a pénzt, ahol a pénzből képesek eredményt előállítani.

A Kisvárda jelen állapotába vigyázba állíthatna minket a sarokba, és ujjal mutogathatna ránk, hogy nini, ott az Öreg, aki mindent elfelejtett, aki egyedül arra képes, hogy dadogva régi történeteket meséljen – amit aztán vagy elhisz a hallgatósága, vagy nem.

„Minden csak rajtunk múlik, azonban pont mi vagyunk a legnagyobb ellenségünk” bővebben

Bár a bajnokságban szakadnánk el annyira az üldözőktől egyszer, mint a bérlet- és jegyárakban

Kezdenek kijönni a következő szezonra érvényes bérlet- és jegyárak a kluboknál, vagyis eljött az a pillanat, hogy kontextusban is értelmezni tudjuk a Bozsikra megállapított árakat.

Két egyszerű grafikon fog következni:

  • jellemző bérletárak az oldalsó és a kapu mögötti lelátókra,
  • illetve a bérletárak osztva az otthoni meccsek számával, vagyis, hogy mennyibe kerül a bérleteseknek egy-egy hazai mérkőzés.
„Bár a bajnokságban szakadnánk el annyira az üldözőktől egyszer, mint a bérlet- és jegyárakban” bővebben

Némelyik szinte már futott, legalábbis a lelátóról úgy tűnt

Bp. Honvéd – Kisvárda 1-1

A klasszikus rugós foci megvan? (l. címlapképünkön) A lényege, hogy 11-11 játékos számra gödröket mélyítenek egy fémlapon, és ezeknek a gödröknek a közepére egy rugót helyeznek, majd a rugó végére játékosokat. A labda egy vasgolyó, amit úgy lehet mozgatni, hogy a rugóra feszített játékost megpöckölöd. Mivel az egész pálya gödrökből és bukkanókból áll, mindig lesz egy játékos, akinél a labda van, tehát lehet pöckölni.

Na, valami ilyesmi volt a Honvéd-Kisvárda első osztályú labdarúgó mérkőzés. Ácsorgott 11-11 ember, ücsörgött körülötte mintegy kétezer néző, és nem történt semmi. Ennyi erővel a falat is bámulhattam volna otthon, de nem, mert kifejezetten jól éreztem magam, hiszen a barátaimmal tölthettem egy csodás délutánt. Sokat vihogtunk, kellemesen telt az idő, és még meccsel sem zavartak minket feleslegesen.

„Némelyik szinte már futott, legalábbis a lelátóról úgy tűnt” bővebben

Honvéd-Kisvárda, azt hiszem ötkor

Szpojler: a poszt címe egyben a poszt zárógondolata is.

Úgy vagyok vele, hogy a sz÷r is le van sz÷rva.

A lábam kivisz, mert az a dolga, az akarat ilyenkor nem sokat számít. Ott kell lenni, mert amíg ott vagyok, addig valóban igaz, hogy én vagyok a Kispest. Amíg megteszem ezt az apró lépést, addig támadhatatlan maradok magam előtt, tehát Kispest.

És, ugye, a barátaim.

Vihorászunk, koccintunk, parolázunk, beszélgetünk, miazmás, amit emberek szoktak csinálni másik emberek társaságában, amennyiben olyan körülmények között találkoznak, mint egy kocsma, vagy egy komoly téttel bíró bajnoki labdarúgó mérkőzés (kellemes labdarúgóidő, vezeti Pintér Csaba).

Ma pedig ez fog történni és semmi több.

„Honvéd-Kisvárda, azt hiszem ötkor” bővebben

Van baj, és olyan sok stukstúrában, hogy megszámolni is nehéz

  • a 60. perc után vége a csapatnak. Addig 25-18 a gólkülönbségünk, utána 7-18. Vagyis az utolsó fél órában ugyanannyit kapunk, mint az első teljes órában.
  • képtelenek vagyunk megnyerni azokat a meccseket, ahol vezetéshez jutunk. Pedig azt figyeltem meg, hogy a győzelemhez kötelező vezetni.
  • Machach minek van?
  • nincs cserénk, és örülünk, ha egy kezdőt ki tudunk állítani.
„Van baj, és olyan sok stukstúrában, hogy megszámolni is nehéz” bővebben