középcsatár

Miután lassan két hete bármelyik nap aláírhat Bobál, a

Nemzeti Sport megszellőztette, hogy valószínűleg ma van az a Nagy Nap, amikor végre tényleg aláír, bejelentik, azonban játszani legkorábban Dorogon, két hét múlva játszhat.

Nem megváltás, viszont legalább középcsatár, amiből nem nagyon van a keretben, miután Németh Barna nem kellett, Fábiánkovitsot pedig eladták a Szegednek. Igazából a poszton Kerezsivel, valamint a tizenhét éves Átrokkal és Simon Benedekkel futottunk neki az idénynek. Nem is tudom miben reménykedtünk.

A helyzet feloldására gyorsan érkezett Kundrák, és most majd fog Bobál, azonban nyilván egyikük sem garancia a feljutásra, sőt, talán az évi 10-15 gólra sem, azonban velük legalább érdemben javulhatnak a variációs lehetőségeink, és a meccsek végére, a kritikus utolsó negyvenöt percre maradhat értelmes cserénk.

bővebben

Kundrák @ Honvéd

Bármit is mondtak, külön kiemelve a nem szeretnénk és/vagy nincs lehetőségünk többet igazolni részt, azt a vak is látta, hogy legalább egy középcsatárra szükségünk lesz. Egyszerűen mert nincs olyan játékosunk, aki célemberként lenne használható az ellenfél védősorában. Hiába mondták az ankéton, hogy az a stílus nem illene a játékunkba, ami igaz lehet hosszú távon, azonban a valóságban az NB II-ben játszunk, és most kell eredményeket elérnünk. Ehhez pedig reálpolitika kell, engedni valamennyit az elvekből, és berakni előre egy legalább 180 centis, 80 kilós, vagy nagyobb valamit.

Talán nem véletlenül pörgött pár lehetséges név az elmúlt hetekben:

Futács Márkó, 33 év, 196 cm, 96 kg
Bobál Gergely, 27 év, 188 cm, 83 kg – az nb1.hu-nak pár napja elismerte, hogy volt/van iránta érdeklődés.
Daru Bence, 29 év, 195 cm, 85 kg – a BVSC elleni felkészülésit a helyszínen nézte meg.

Akárhogy nézzük, mindegyik név a profilunkba vág, hiszen megfelel a méretbeli kritériumoknak, valamint a karrierje is megfeküdni látszott, tehát beleférhet neki akár a nem kiemelkedően fizető Honvéd ajánlata is.

bővebben

Volt egy jó félidőnk, de ennyi még a Paks ellen is kevés

Paks – Bp. Honvéd 0-0 // plusz osztályozókönyv

Sokkal okosabbak nem lettünk ettől a null-nulltól sem. Az első félidőt egyértelműen uraltuk (még megvárom az InStat részletes számait, de nem hinném, hogy ennyire benéztem volna), széthúztuk a mezőnyt, sokat passzoltunk, többnyire jól, helyzetekbe is kerültünk, vagy legalább helyzetek közelébe, szóval az elmúlt hetekhez képest nem volt rossz. A második már igen, igaz, akkor nem történt semmi érdemleges a pályán sem.

Valami feszültség még (azonban?) látszik a csapaton, hogy egyszerre bátortalanok (félnek?), és egyszerre vállalkoznának, hogy a vége általában egy ordas nagy besülés legyen, földrehuppanással és némi reklamálással. A labdaszerzéseikből indított támadások, vagyis ellenfél térfele felé történő elmozdulások jelentős része így végződött. Kár, mert addig passzoltunk, akár a pálya teljes szélességében is, majd amikor elfogyott a tudomány, nem volt már hova és kinek, akkor szembesültünk a szomorú valósággal.

De erről majd részletesebben Pisont beszél.

bővebben