Annyiban mindenképp elégedett voltam, hogy ezen a mérkőzésen már legalább helyzeteket láttam a csapattól. Mondjuk a gólokat pont nem abból lőttük, hogy lábról-lábra járt a labda, és a végén valaki a hálóba juttatta, hanem
- egy szögletet gyönyörűen beemelt Szabó Alex,
- Szabó Alex beadását Kántor elől Króner a saját kapujába lőtte (érdekesség: a legutóbbi négy meccsünkön ez a harmadik öngól),
- egy kifejelt beadást Kántor lőtt ollózó mozdulattal a kapuba.
Viszont mindez semmit sem von le abból az érdemből, hogy tavasszal először láthattunk érdemi helyzeteket, dolgoztattuk meg az ellenfél kapusát, miazmás, ami egy labdarúgó mérkőzésen elvárható lenne, pláne egy olyan csapattól, amelyik a bentmaradásért hajt, és ahol ígéret megegyezés van arra vonatkozólag, hogy ez a bentmaradás május 4-ig megtörténik. (A dolog állása: mínusz egyből kell hét forduló alatt plusz kilencet csinálni, vagyis vagy a Soroksárnál, vagy a Békéscsabánál kell ennyi idő alatt a lehetséges huszonegyből tíz ponttal többet szerezni úgy, hogy a Tatabánya mögöttünk marad. Maga a tíz pont is közel 1,5-ös pontátlagot jelent, viszont ha más is szerez pontot, akkor ennél jóval több kell majd. Hajrá, hajrá! Csináljuk meg!)
