mert célunk csak egy van
Tiszakécske – Honvéd 1-1
Tegnap többen is kérdezték a lelátón: „mit lehet erről írni?” Ugyanazt tudtam mondani nekik, mint egyet aludva a meccsre: „valószínűleg egyszavas poszt lesz”. És tényleg:
szánalmas!
szánalmas!
szá-nal-mas!
„Lesz ugyan pár felesleges betű a posztban, azonban már a címbe beleírjuk a teljes tartalmat: szánalmas” bővebbenTiszakécske – Honvéd @ Tiszakécske, 17:00
Tiszakécskéről valahogy mindig egy Stadler elleni meccs után nyilatkozó, szódásüveget szorongató Szuribá jut először eszembe. És csak másodikként a kiesésük után onnan igazolt kontingens, úgyismint Bánföldi, Holló Ricsi, Szántó Róbert és Török Laci, valamint a hazataláló Bujáki. Merthogy remek ötlet egy kieső csapat felét leigazolni. (Később a Békéscsabával is eljátszottuk.)
A harmadik egy kupameccs oda–vissza, még Supkával 2019 tavaszán, amikor nagyon nem ment a csapatnak, erre betett pár fiatalt, hátha. Erre majdnem kiestünk a kupából. Baromira nem értettem egyet a háttérben meghúzódó kommunikációs szállal, vagyis a „fiatalokra még nem számíthatunk nagyobb mennyiségben egyszerre” vonallal, mert senki sem kért akkoriban ilyesmit. Elég lett volna egy kicsit frissíteni a megdöccenő csapaton.
_frissítés // Szeretném egyértelművé tenni, hogy az előző bekezdésben azt sugalltam, hogy Supka a kupameccseken egyfajta közösségi nyomásra tette be a fiatalokat, azt erősítve, hogy nem véletlenül nem játszanak a bukdácsoló NB I-es csapatban, és ezzel próbálta mintegy elhallgattatni a közösségi médiában megjelenő hangokat. Az egésznek az alapja, hogy öt év távlatából így emlékeztem vissza a második meccs után tett nyilatkozatára, illetve arra, hogy mit gondoltam a történetről akkoriban. Simán lehet, hogy csúnyán benéztem, és az egész mögött egy akkori tulajdonosi nyomás volt, vagy csak szimplán egy edzői döntés, ami majdnem rosszul sült el.
„A meccsnap, a tanácselnök és a szódásüveg laza összefüggései” bővebbenA 2018/19-es szezon óta foglalkozunk úgy osztályozókönyvvel, hogy mi kiteszünk egy kérdőívet, ti pedig válaszolhattok rá. Eleinte legfeljebb öt játékost lehetett megnevezni meccsenként, és a legjobb öt pontot kapott, a továbbiak négyet, hármat, kettőt, egyet. Idővel azonban váltottunk, és az elmúlt pár idényben már csak három játékost lehet megjelölni, és a győztes három pontot kap, a többiek pedig kettőt és egyet. A játékos pontszáma pedig a szerzett pontjainak átlaga lesz. Ebből aztán könnyen kiszámolható, hogy korábban az öt, most pedig a három az elméleti maximum.
Újraszámolás nélkül nem igazán korrekt azonos listába rendezni a két eltérő módszert, azonban kivételesen nem tervezzük bonyolítani az életünket feleslegesen, és megtesszük, ugyanis olyan fordult elő, ami még soha:
Dúzs a Nyíregyháza ellen kimaxolta az osztályozókönyvet!
„Dúzs (és a randomgenerátor) megcsinálta a szinte lehetetlent” bővebben
Bár Pinezits mester a honlap beharangozóinterjújában jó szokásához mérten sietett leszögezni, hogy bár ez egy kötelező győzelemnek van kikiáltva, rohadtul nem az; azért mi egymás között valljuk be, hogy ha itt szóban mindig elejtjük azt is, hogy a Honvédnak első osztályban van a helye, az azt is jelenti, hogy fel akarunk jutni, akkor pedig, lehet ezt akárhogy ragozni, ez kötelező győzelem. Nyilván nem vagyunk vakok, és látjuk, hogy az „első osztályban a helyünk, DE…” szöveghez mindig csatolnak a klubházból egy 10 oldalas apró betűs záradékot is, amiben a sok „minekután”, „végülis”, „azonban”, „mindazonáltal” között csak annak a narratív bebiztosítása áll, hogy azért, ha lehet, ne haragudjon meg mindenki, ha mégse sikerül egyből feljutni, csak mondjuk 3/5/10/20 év múlva, már egy új futballrendszerben. Tudjuk. Ennek ellenére, ha a hivatalos sztorink „eredményes Kispest felépítése rövid és középtávon” passzusát komolyan vesszük, tegnap nyerni kellett.
„Jó dolog a futás, csak addig tré, míg bele nem lendülsz – mondta Ceolin Forrai Rambo Coelho, és kért egy esernyőt a fedett lelátón” bővebben
