Mastodon

Csapjuk fel az útikönyvet

Én alapvetően korzós arc vagyok, így ha választani kell, hogy hazai, vagy idegenbeli meccs, a mai napig reflexből rámondom, hogy a hazait preferálom. Pedig ez az utóbbi 15 évben már egyáltalán nem állja meg a helyét, de hát a régi reflexekkel nehéz mit tenni. Ugyanis az idegenbelieknek is megvan a maguk bája, és a kellemetlen, fárasztó utazásokat kiegyensúlyozó előnyük: maga az élmény, az új stadion felfedezése, és az új térség felfedezése. Jó esetben egy jó kirándulással, városnézéssel, külföldi túráinkon pár nap hozzátoldásával akár kis nyaralássá is transzformálható a trip. Na most a holnap éjfélkor induló craiovai kéjutazásra e megállapítások annyira illenek, mint a „visszafogott” jelző anno Hemy úr nyakkendőkészletére.

„Csapjuk fel az útikönyvet” bővebben

Információk a Craiovába utazóknak

Folyamatosan frissülő posztunkban gyűjtjük össze a legfontosabb tudnivalókat.

Kérek mindenkit, a poszt alatt csak az utazással kapcsolatos témákról beszélgessünk! Minden másra kitettem egy kibeszélőt ide.

A posztban a következőkre kaphatsz választ:

  • hol és mikor tudok jelentkezni a buszos túrára?
  • mennyibe kerül?
  • mikor indulnak és érkeznek a buszok?
  • ha autóval jönnék, mit csináljak?
  • hol tudok meccsjegyet venni és mennyibe kerül?
  • egyéb.
„Információk a Craiovába utazóknak” bővebben

Krumpliföldjéről jelentjük

Bp. Honvéd – Zalgiris Vilnius @ Vilnius, 19h (helyi idő szerint: 20h)

Csütörtök reggel*, kipihentük magunkat, egy jó alvás, egy-két kávé, egy hideg zuhany**, egy kis vadászat reggelire, rendes kávéra***, hamar elmúlik a tegnapi sörözés**** minden nyoma.

Este mérkőzés, addig pár megjegyzés, utána egy minimál poszt.

*_ az megvan, hogy litvánul a jó reggelt napot vagy estét így hangzik: labas vakaras.

**_ tipikus szovjet zuhany. Kell pár perc, amíg bemelegszik a legszélsőségesebb meleg állásban, majd jön a pillanat, amikor hirtelen elviselhetlenül forróra vált. Ilyenkor, ugye, elkezdjük egyre hidegebbre tekerni, majd még hidegebbre, és még hidegebbre, és egyszer csak azt látjuk, nincs már hova tovább tekerni, de a víz még mindig forró. Ismerjük ezt, jártunk eleget Ladával, ismerjük a szovjet módit: ha egyszer bedurran, akkor az be van durranva, és tartja a végtelenségig, igaz, egyáltalán nem energiahatékony módon. Na, a szovjet, az szovjet.

***_ tipikus magyar tursták vagyunk, bizalmatlanok az országokkal. Reggel a franc se akar kávéért koslatni, tejet szerezni, én nem is cukorral, hanem pötyivel iszom (vajon hogy mondják litvánul a pötyit?), inkább hozunk magunkkal instant kávét, tejport, pötyit, reggel egy áthidalónak vállalható megoldás. Később majd szerzünk ihatót is.

****_ bakker, nyolc óra pár perckor mentünk le egy boltba, hogy az esti kocsmatúra előtt vegyünk pár üveggel a szállásra, ha visszaérünk, legyen lehetőség a folytatásra, levezetésre. Beszarás, képzeljétek, nyolc után nem adnak el alkoholt a boltban! Érthetetlen. Ha már van egy ilyen hülye szabályuk, akkor azt tessenek kiírni a határon, hogy az ember még az utolsó pillanatban dönthessen úgy, legyen mégis egy másik ország a célpont.

„Krumpliföldjéről jelentjük” bővebben

Lassan a kedvenc meccshelyszínem lesz ‘kövesd

Négyből négy, nem mondom, hogy nem vagyok picit meglepve ettől a sima indítástól, és ez azért nem rossz érzés. Tény, hogy nem  a Bohóc legerősebb kvartettje volt az eddigi négy ellenfél, és hogy az igazi rázós kör majd most jön, de ettől még most fújhatunk egyet: 12 ponttal állunk, azaz Mezőkövesden is állva maradtunk, abban a városban, ami másfél éve szinte a líbling stadionunk a szerzett győzelmek arányát tekintve – a kétezres évek közepének REAC-pályája ugrik be, ha hirtelen hasonló szépemlékű túrahelyszínt keresek. „Lassan a kedvenc meccshelyszínem lesz ‘kövesd” bővebben

Csak a szokásos: lelépünk meccset nézni, szóval ezt nevezzük ki posztnak

Progrés Niederkorn – Bp. Honvéd @ Niederkorn, csütörtök 17:00

Ismét eljött a posztmentes órák, napok időszaka blogon, ugyanis jó szokásunknak hódolva, ellátogatunk a messzi, távoli Luxemburgba, hogy némi, a kellemesnél azért jóval több közlekedésben való részvétel után, ismét megnézhessük hullafáradtan a Kispest egy újabb európai kupameccsét.

Napok óta Kovácsi Kati számát éneklem magamban, miszerit a luxemburger nagyon drága, nem kapni a mi utcánkba, igaz kijönni nemigen jön ki belőle semmi a puszta dallamtapadáson túl. Egyszerűen imádom az ilyen nyarakat, amikor hirtelen értelme lesz az emberi létnek, nekivágunk, megyünk, leszünk, sebaj, majd hazafelé kipihenjük, estleg a munkahelyen.

Kispest csak egy van.

„Csak a szokásos: lelépünk meccset nézni, szóval ezt nevezzük ki posztnak” bővebben

Mindenféle fontosabb tudnivalók a Macedóniába?? utazóknak

Stadion, gyülekező, pénzváltás, satöbbi.

Július 11-én, szerdán 17:30-kor Európa-liga-meccset játszunk a macedóniai Szkopjében a Rabotnicki csapata ellen. Mivel Macedónia nem EU-tagállam, ráadásul a magyarok körében nem a legfrekventáltabb turistacélpont, ezért külön posztot szentelünk a mindenféle tudnivalóknak.

Jelenleg a mérkőzés helyszínéről, a szurkolók találkozási pontjáról és pénzváltási praktikákról olvashatsz, de a posztot nem zártuk le, és azonnal frissítjük, amint újabb közlendő akad.

„Mindenféle fontosabb tudnivalók a Macedóniába?? utazóknak” bővebben

Napikispest 2018.06.24.

  • Eppel @ Kajrat Almati // Marci már Kazahsztánban van orvosi vizsgálaton, miutána – a Nemzeti Sport értesülései szerint – a két klub, valamint a klub és a játékos már megegyezett egymással.
  • buszok a Rabotnicki ellen // legalább két szurkolói busz indul Szkopjéba az Európa-liga meccsre. Az első ötvenes már megtelt, vagyis nem érdemes az utolsó napokra hagyni a döntést. Indulás kedd este, szerda Szkopje, délután/este meccs, majd indulás vissza. Csütörtök reggel már akár be is lehet mennid dolgozni, vagyis megúszható a túra egyetlen szabadnappal.

A nap, amikor nem vagyok hajlandó siránkozni

Tegnap tehát megannyi, hol patetikus, hol pátosszal telített felvezetés után (az elmúlt hetek kb. összes posztjában erről elmélkedtünk vagy sírtunk) végleg véget ért a hosszúra nyúlt »bajnoki év«, most már hivatalosan is. (A szemfülesebb olvasók mindezt a blogfejlécben is észrevehették, hisz KW tavalyi, ünepi kreációja helyett most újat rendelt arculatfelelősünktől a jó Hanta úr). Ilyenkor jó magyar (és RW, de kb veghhantá-t is írhatnék, a blogtárs elmúlt egy évbeni korzóskorlátos öntemetése miatt) szokás szerint most valami brutális síróposztnak kéne jönnie – aki ilyet vár, térjen vissza holnap, én most inkább méltó búcsút veszek a legszebb kispesti évemtől, alapvetően vidáman. „A nap, amikor nem vagyok hajlandó siránkozni” bővebben

Azt hiszem, tavasszal eddig ez volt a legjobb

Mezőkövesd – Bp. Honvéd 1-2

…és persze mondhatjuk, hogy nem volt magasan a bázisszint ehhez a megállapításomhoz, amivel nem is nagyon tudnék vitatkozni. Ettől persze a magam értékítéletében az állítás igaz, és emiatt nem is nagyon bánkódnék. Végre győztünk, végre  voltak gólhelyzetek, végre voltak momentumok. Meg izgalom a végén. Ez kell a jó (jobb) meccsekhez, nem?

„Azt hiszem, tavasszal eddig ez volt a legjobb” bővebben