Mastodon

Címke: Újpest

Feri szerint a közel lehetetlen az új valószínű, vagyis a Horváth takarodjot is úgy kell érteni, hogy: maradj!

Bp. Honvéd – Újpest 1-2

pre: azzal a szomorú hírrel kell indítanunk, hogy vasárnap reggel (9:30) még mindig Horváth az edző és Kun az ügyvezető a klubnál.

Úgy látszik, alig egy hónap alatt harmadszor is bejött a híres egymillióból egy. (l. címlapképünk) Elhiszem, mert maga az edzőnk nyilatkozta, szóval így kellett lennie. Hogyaszongya:

Az elmúlt öt meccsünkből három volt olyan, ami szezononként egyszer forduló elő. (…) Ez egy hihetetlen pechszéria, saját magunkat intézzük el minden meccsen.

Jogos, magunkat. Persze az is igaz, hogy nulla játékunk van, semmi előremutató, egy épkézláb labdakihozatalra is képtelenek vagyunk, még akkor sem, ha egyáltalán nem támadnak le minket — vagyis magunkat verjük meg. Viszont ha nagy ritkán nyerünk, akkor ahhoz ugyanúgy semmi közünk, hiszen ott nyilvánvalóan az ellenfél verte meg saját magát. Mi egyszerűen képtelenek vagyunk bármire, ami a futballra hasonlítana.

„Feri szerint a közel lehetetlen az új valószínű, vagyis a Horváth takarodjot is úgy kell érteni, hogy: maradj!” bővebben

Nem azzal van a baj, hogy a Föld mégsem lapos, hanem azzal, hogy nem merik elismerni: gömb (mert annak hiszik a csonkakúpot)

A Bp. Honvéd – Újpest elé.

Egyszerű a helyzet: az Újpest ellen nyerni kell. Minden más eredmény elfogadhatatlan. Az ún. sportszerencsére, illetve bármi másra hivatkozás időszakának vége, ráuntunk az üres és hamis szövegekre, többé nincs helye semmiféle magyarázkodásnak. A képlet a következő:

  • ha nyerünk — újabb egy meccs haladék (ajándék) a Kun/Horváth párosnak.
  • ha veszítünk — viszlát.

És így tovább, győzelemről győzelemre. Felőlem maradhatnának a világ végéig, hiszen a folyamatos győzelem előbb bajnokságot, majd európai kupagyőzelmet jelentene. Legfeljebb amikor majd visszatekintünk 2021-re, akkor elfog minket az undor, de sebaj, hiszen ott a BEK-trófea az ölünkben. (Ébresztő, Hanta!)

„Nem azzal van a baj, hogy a Föld mégsem lapos, hanem azzal, hogy nem merik elismerni: gömb (mert annak hiszik a csonkakúpot)” bővebben

Az Újpest korai kiállításától a vélt játékunkig eljutni alig egyetlen logikai ugrás

Néztem tegnap az Újpest-Videotont (eleinte félszemmel, majd a második félidőben már figyelve, igaz, pár sör és pálinka alkotta kombón túl), és az van, hogy erősen kontextusba helyezték a múlt héten Videotonban játszott jó meccsünket.

Egyszerűen ugyanaz történt, ami a Videotonnal szinte az egész idényben: ha eléggé türelmes vagy, ha beállsz nekik, ha kicsit visszahúzódsz, akkor fogalmatlanul vergődni kezdenek. Viszont ha felvállalod a nyílt, kockázatos focit, akkor azért van annyi potenciál, illetve egyéni képesség abban a keretben, hogy elkapjon téged. Ahogy tették velünk, mert mindenképp előre akartunk játszani. Pláne a végén, amikor Lovric helyett Mezghrani, és az amúgy hatalmasakat hibázó Pantelic helyett Eppel volt fent a pályán, és gyakorlatilag megszűnt az addig is csak nyomokban felfedezhető védekezésünk a középpályán, illetve csapatszinten. Totálisan szétszakadtunk két térfélre. A Videoton ezt követően annyit lőhetett kapura, amennyit akart. Az viszont már a saját bénaságuk, hogy nem lőttek több gólt.

„Az Újpest korai kiállításától a vélt játékunkig eljutni alig egyetlen logikai ugrás” bővebben

Batik, Lukic, Mezghrani és Nagy Dominik, Lukic, Batik

Lemaradt az Újpest elleni osztályozókönyv eredményhirdetése, ezért – ahogy a címből is látszik – egyben jön a Pakséval.

Az éves összetett állása a szokott helyen.

„Batik, Lukic, Mezghrani és Nagy Dominik, Lukic, Batik” bővebben