2020.02.29. Honvéd – Diósgyőr 0-4 (0-0)
Sannino edzőségének utolsó előtti előtti meccse, a padon mégis Pisonttal, mert a mester ekkor épp karanténban volt.
Kiállítva // Batik (73.), Mezghrani (83.)
Kiállításkor // 0-2 és 0-3
Mastodon
mert célunk csak egy van
Sannino edzőségének utolsó előtti előtti meccse, a padon mégis Pisonttal, mert a mester ekkor épp karanténban volt.
Kiállítva // Batik (73.), Mezghrani (83.)
Kiállításkor // 0-2 és 0-3
bazz // még a végén tényleg érdekesebb lesz jövőre a másodosztályt követni.
Honvédelmi ismeretek, gyufa a Vasastól, unatkozás közben bútor szétverése.
Hamar eljött a pillanat, amikor rá kellett eszmélnem, elképesztően nem tudok mit kezdeni a hirtelen rámszakadt idővel. Tegnap például a székvásárlás halvány ígéretéből az lett, hogy mindenféle eszköz nélkül szétvertem egy csaknem negyven éves, még valódi fából készült szekrényt, mert egyáltalán nem használtam a benne lévő dolgokat. Majd a helyére kerülhet egy új, a jelenleginél jóval nagyobb munkaasztal. Természetesen majd ha kapható lesz, és majd ha végre rendelni lehet.
Távolról a témához tartozik, hogy sokáig bent volt a WC-ben nálunk általános célú olvasnivalónak a Guiness rekordok könyvének 1989-es kiadása, és bár tisztán emlékszem egy részre belőle, azért inkább kikeresem:
„Koronanapló 6. nap” bővebbenA Tinwald Rugby Football Club (Ashburton, Új-Zéland) hattagú csapata David Young vezetésével 1977. november 6-án teljesen szétvert egy pianinót, és a roncsokat egy 22,8 cm (9 inch) átmérőjű, kör alakú nyíláson át kiadogatta, mindezt 1 perc 37 mp alatt. Anthony Fukes, Mike Newman és Terry Cullington 1979. augusztus 25-én puszta kézzel 2 perc 53 mp alatt vert szét egy zongorát Nottinghamban (Anglia). A zongora maradványait ki tudták adogatni az említett méretű nyíláson.
Tudni bizony, és ez csak a legnagyobbak kiváltsága, meg ilyesmik, tényleg. No ne ijedjünk meg, a cím elsősorban a csapatra és az idényre vonatkozik – bár, ha a korzóról lesétálva az étert belengő savanyújóska hangulatra gondolok, akkor meg is ijedhetünk, mert hivatalosan-nem hivatalosan, azért itt többen búcsúztak, mint csupán az idény. Felemás érzések következnek. „Búcsúzni tudni kell” bővebben
Bp. Honvéd – Vasas @ Bozsik, 19:00
bocsi skacok, de iszonyat fáradt vagyok, egyszerűen nincs erőm posztot írni, és arról egyelőre fogalmam sincs, hogy RW ki tud-e préselni magából valami kis extraidőt, feltolva egy nap hosszát a számára már most megengedett 26-27 óráról 28 környékére (vonatkozó szakirodalom: Lami Árpád), hogy mégis legyen valamiféle beharangozó. ez van, ahogy tapsi hapsi egyéb jellegű tettestársa mondaná.
Amúgy a napi bölcsesség, hogy ha nyerünk, akkor bármi megtörténhet. Ha az Újpest is nyer, akkor negyedikek vagyunk és Európa, ha döntetlen lesz a Megyerin, akkor harmadik hely és Európa, ha pedig a Debrecen nyerne, akkor negyedik hely és felkészülési mondjuk a Rimakokova ellen a hátsó füvesen.
Van itt minden // Vasas, Felcsút, Puskás, NB III, irodalom, Supka100
A tegnapi meccsen (a hangulaton, a végeredményen, az egész koreográfián) igazán fel se kaptam volna a fejem 2-3 évvel ezelőtt, mondjuk azon a tavaszon, mikor Rossi visszatért, hogy Hemy úr 9 akciós légiósával vállalja azt, amit Csábi nem akart: kispesti gerinc helyett akkor épp bábeli csapattal tolni le a tavaszt. Kb. Nyíregyházán (2:0 oda) volt ilyen hangulat, meg Pécsett (2:1 oda, ha jól rémlik) , hogy végig az ellenfél vezet, mi szenvedünk, elképzelés az nincs sok, a meccs végén meg magunkon röhögve vagy sírva (ki-ki vérmérséklete szerint) hazakúszunk Kispestre. Mondjuk Rossi ezután kapott még 2 év türelmet a szurkolói lelkekben – Supka mindössze 2 meccset érdemelt e téren ezen a tavaszon. Érdekes a drukkeri lélektan, annyi szent.
A posztcímben feldobott ukáz két szinten is igaz: a csapat sem úgy rajtolt idén, ahogy szeretett volna. A télbe csúszó tavaszkezdésben volt itt minden, amit nem szeretünk: nagy zakó az Üllőin, nyögvenyelős majdnem-önsorsrontás a Sió ellen oda-vissza, elmaradó meccsek sora. A nagy tervekkel indított tavaszt tehát ideje igaziból megkezdeni. És igaz ez az egyéni szintemen is: a siófoki és fradipályás végigfagyoskodást követően egy héttel később a tél utolsó megfázáshulláma úgy tett a torkommal, mint Budovinszky szeretett volna a Debrecennel 2005 február végén – ám a bacilusok ezúttal eredményesebbek voltak az egykori kispesti bombázónál. Kihagytam a hólapátolást a Vidi ellen, majd az MK-gyötrődést, de ma visszatérek, hogy számomra és a csapat számára is elkezdődjön, most már igazából, a tavasz. „Na akkor vegyünk egy nagy levegőt, és fussunk neki másodszor is: MOST indul a tavaszi szezonunk” bővebben